Óvatosan a pezsgővel!

Méltánytalanul kevés statisztikát találni a pezsgőnyitás okozta szemsérülések alakulásáról világszerte. Egy brit tudósosat azért sikerült (British Journal of Ophthalmology, 2004), amiben, mitadisten, magyar, amerikai és mexikói adatok vannak összevetve, ebben is élen járunk, tehát tessék szépen óvatosnak lenni azzal a szilveszteri dugóval, jól lehűteni az üveget, mert akkor kisebb a nyomás, ami egyébként többször akkora az üvegben, mint az autógumiban, és magunktól eltartva, de nem a körülöttünk állókra irányítva, minden negyedik sérült a szemlélők közül kerül ki, erős marokkal, kevésbé gyakorlott kezdőknek konyharuhával is fogva, a dugót lassan kitekerve/kiengedve kinyitni, annyit még egy jó francia champagne (éves termelés 300 millió üveg, 5 milliárd euró) sem ér, hogy megvakuljunk, mert akkor aztán ki látja ezt a táncoló buborékok nélkül is lenyűgözően csodálatos világot?

Forrás: Vakmajom a Facebookon

The post Óvatosan a pezsgővel! appeared first on alapblog.

Jégtű

Sejtelmes környezettel lepi meg Holdunkat a fátyolfelhőzet. A magas szintű felhőzet nagyrészt nem is párából, hanem nagyon finom jégtűkből áll, ezért furcsán, szinte szivárványosan töri meg a Hold fényét, és von egyfajta glóriát a kontúrja köré. A Hold jellegzetes felszíni alakzataiból, a “tengereknek” nevezett sötét lávaóceánokból alig látszik valami: a mintázat fő részét a felhőzet finomszerkezete mutatja a Hold előtt – és körülötte is.

jégtű

The post Jégtű appeared first on alapblog.

Jégtű

Sejtelmes környezettel lepi meg Holdunkat a fátyolfelhőzet. A magas szintű felhőzet nagyrészt nem is párából, hanem nagyon finom jégtűkből áll, ezért furcsán, szinte szivárványosan töri meg a Hold fényét, és von egyfajta glóriát a kontúrja köré. A Hold jellegzetes felszíni alakzataiból, a “tengereknek” nevezett sötét lávaóceánokból alig látszik valami: a mintázat fő részét a felhőzet finomszerkezete mutatja a Hold előtt – és körülötte is.

jégtű

The post Jégtű appeared first on alapblog.

Irodapiac és atlétikai VB

Az idén 50 éves Világgazdaság üzleti napilap nyomtatott számaiban időről időre röviden idéz egyet-egyet kerek évfordulós régi cikkeiből.

A december 19-i “Vélemény” oldalon arról írnak, hogy 10 éve „jégbefagyott az irodapiac” és a “fejlesztők futnak a pénzük után”, hogy a budapesti bérirodák közel 20%-a üresen áll (emelkedett a kihasználatlanság) és a bérlők olyan pozícióban vannak, hogy le tudják alkudni a bérleti díjakat.

Nagyot változott a világ azóta.

Valószínűleg véletlen, de ugyanazon az oldalon a cikk mellett Tatár Tibor, a Futureal vezérigazgatója oszt meg velünk néhány tudnivalót a mai irodaházak fejlesztéséről, mert nemcsak a kereslet, hanem az igények is megváltoztak.

A fővárosi munkavállalók egyre nagyobb hányada dolgozik irodaházakban, a munkaerőpiaci verseny egyben azt is jelenti, hogy a munkáltatók a munkahelyek (irodaterületek) színvonalával is versenyeznek a jelentkezőkért, a szerző megfogalmazásában: “… a frissen munkába álló Y generáció teljesen más elvárásokat támaszt a munkahelyével, munkaadójával kapcsolatban, mint a korábbi nemzedékek.”)

Néhány mondatban az alábbiakban foglalhatók össze a ma épülő irodaházakkal támasztott követelmények:

Kiváló tömegközlekedési lehetőségek. (Új városrészek lépnek be a piacra, mint pl. a Kelenföldi pályaudvar környéke (az ország legnagyobb multimodális közlekedési csomópontja), ahol óriási infrastrukturális fejlesztések előzték meg az Etele Plaza és a Budapest ONE irodaház építésének megkezdését.

Fenntartható, energiahatékony működés.

Irodaházon belüli kikapcsolódási lehetőségek, pl. a szokásos tényezőkön kívül (rendes konyha, magas színvonalú, de megfizethető belső étterem, pihenést, lazítást segítő esztétikus bútorzat) valódi pihenőszobák, gaming- és sportolási lehetőségek széles kínálata.

Irodaházon kívüli kikapcsoldási lehetőségek, pl. kiváló színvonalú éttermek, üzletek, fitness szolgáltatások, kulturális és szórakozási intézmények, népszerű bevásárlóközpont közelsége.

Épületüzemeltetési rendszerekkel összehangolt okosirodaház funkciók kialakítása a bérlők és dolgozóik minél jobb kiszolgálása érdekében.

Fentiek egyben azt is jelentik, hogy a “csak” 10-15 éve épült irodaházak többsége rövidesen elavul (és így rosszabb kondíciókkal adható a továbbiakban bérbe), ha a tulajdonos nem végzi el azokat a fejlesztéseket, amelyekkel felzárkózhat a mai kor színvonalán épülő irodaházakhoz.

Nagyon hasonló a helyzet a lakóingatlanpiacon a lakóházak esetében, ahol a 15-20 éve épült, de kifogástalan állapotban levő lakóházakat nehezen lehet “megfelelő áron” értékesíteni, mivel nemcsak építészetileg és esztétikailag avultak el, hanem hiányoznak belőlük a mai kor színvonalának megfelelő gépészeti és digitális képességek.

 

Még mindig a “Vélemény” oldalon maradva, ha már kerek számokról van szó, éppen 20 éve arról írt a Világgazdaság hogy leégett a „magyar sport temploma”, a Budapest Sportcsarnok. Nekem eszembe nem jutott volna ez, de most, hogy emlékeztetnek rá, élénken emlékszem az egészre és gondolom, nem csak én. Eléggé sokkoló volt látni az óriási épület gyors pusztulását, jól emlékszem, hogy milyen jelentős súlya volt ennek a hírnek a médiában akkor.

Elképesztő:

„A tüzet a küzdőtéren rendezett karácsonyi vásárban égve felejtett gyertya okozta.”

“Az intézményre nem kötöttek biztosítást.”

Egy érdekesség a régi Sportcsarnokkal kapcsolatban (ismét kerek szám), hogy 30 éve (1989 március elején) volt Budapesten a fedett pályás atlétikai világbajnokság, ahol Javier Sotomayor kubai magasugró világcsúcsot ugrott 2 méter 43 cm-rel.

Ez a budapesti világcsúcs azóta is (30 éve!!) érvényben van, nem tudták megdönteni.

Ezen a videón megnézheti a világcsúcs ugrást, és ha a videó elejére klikkel, akkor a verseny összefoglalóját is láthatja (előre szólok, hogy nem egy „HD” minőség).

A téma azért is aktuális lehet most, mert épp a napokban döntöttek arról, hogy lesz új atlétikai stadion Budapesten, mert 2023-ban atlétikai világbajnokságot rendezünk. Remélem, sok ilyen nagyszerű teljesítményt láthatunk majd ismét.

Az új stadion környékén jelentős infrastrukturális- és ingatlanberuházások fognak történni, amelyek a közjót szolgálják majd a verseny után is.

Újabb városrész, amelyre érdemes a befektetőknek figyelnie, szerintem 10 év múlva nem fogunk ráismerni arra környékre.

The post Irodapiac és atlétikai VB appeared first on alapblog.

Szilveszteri csalimese az okos befektetőről, aki sosem tudott veszteni

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, a Kárpátokon túl, ahol a kurtafarkú kismalac is közbeszerzést meg letelepedési kötvényt túr, élt egyszer egy befektető. Nade nem akármilyen befektető volt ez, hanem olyan okos, hogy akár hiszitek, akár nem, egyszerűen semmin nem tudott veszíteni. Amihez csak nyúlt, arannyá vált, minden egyes üzlete nyereséges volt, a legeslegutolsó darabig. Én magam már sok telet megértem, mindenféle-fajta befektetőt láttam, de ilyet, amelyik mindenen nyer, még egyet sem. Mondom én, tengersok esze volt, hetedhét vidéken nem volt párja. Nohiszen, nem is volt rest, tette-vette magát, térült-fordult egyet-kettőt, aztán máris ő lett az ország leggazdagabb embere.

Egy szép napon ez a befektető meglátott egy hatalmas nagy erőművet. Nade az az erőmű akkora volt, hogy égig ért a teteje, és olyan sok szenet kellett belerakni, hogy messzi földről hordták a bendőjébe a belevalót, mérföldekre ellátszott a füstje, és annyi delej jött belőle, hogy még a hetedik faluban is azzal fűtötték a búboskemencét. Nohiszen, gondolta az okos befektető, ezt biza jó lenne megvenni, és a buta németje el is adta neki 6 milliárd aranyforintocskáért. Igen megörült a befektető, mert gondolta, hogy most már itt van a Kánaán, lesz itten dínomdánom éjjel-nappal, hogy ilyen olcsón megszerezte ezt a csodás kincset.

Hanem aztán úgy esett, hogy beütött a klímaváltozás, és felment a széndioxid kvóták ára. Nézett nagy csodálkozva az okos befektető, hogy mi a kénköves ménkű ez egyáltalán, és akkor mostan mi lesz. Hát kiderült, hogy a buta németek mégsem voltak olyan buták, mert innentől kezdve amíg a világ világ, ez az erőmű bizony ahelyett, hogy fialna, évente biza sokmilliárd aranyforintocska veszteséget fog termelni, elnyelvén az okos befektető okosan megszerzett kincsecskéit. Elszomorodott hát az okos befektető, de még szomorúbb lett, amikor rájött, hogy ez még csak nem is minden, mert aztán ezt az erőművet hamarjást le is kell majd állítani, és akkor el kell bontani a szép nagy égig érő tornyokat, ki kell hordani a sok-sok követ, meg földet, de olyan sokat, hogy tán nincs is annyi ember, se talyiga hetedhét határban, aki ezt megcsinálja. Számolt-számolt az okos befektető, aztán rájött, hogy nem elég, hogy minden évben sok-sok milliárd aranyforintocskát fog elveszejteni, de pár év múlva még cudarabb dolog lesz, amikor vagy 100 milliárd aranyforintocskát kell rákölteni, hogy eltakarítsák ezeket a csudaszép tornyokat. Elszörnyülködte magát hát az okos befektető, majdhogynem szívszélhűdést is kapott, mert ennyi pénzt még ő is alig-alig látott. Átkozta már a napot, mikor megvette olcsónak tűnő áron ezt a hatalmas pénztemetőt. Aztán meghányta-vetette magában, hogy mitévő legyen, még tán a feje búbját is vakargatta, s már-már azon volt, hogy ő bizony tönkre fog menni ebbe a fene nagy költekezésbe.

De nem azért volt ő okos befektető, hogy megijedjen. Összesöpörte amit az erőmű kincstárában talált, 11 milliárd jó aranyforintocskát, berakta egy zsákba, hátára kapta, és uccu neki, elfutott vele, az erőművet meg otthagyta az ország népének, kezdjen vele amit csak akar, a zsandárok meg a szolgabíró pedig hagyták hadd fusson, sőt még tán segítettek is neki – beszélik ezt is, beszélik azt is, ki tudhatná megmondani, hogy hogy is volt valójában. Így aztán kiderült, hogy már megintcsak nem tudott veszteni az okos befektető, sőt még nyert is, pedig a falu népe azt hitte, hogy ebbe már tényleg belebicsaklik a fejszéje. Közben az ország apraja-nagyja meg csak nézett bután, hogy akkor most ki fogja kifizetni azt a 100-200 milliárd aranyforintocskát, először évenkint sokat, aztán a végén meg még sokkal többet. Az okos befektető meg rájuk nevetett, és azt mondta: bizony ti fogjátok drága barátocskáim, és boldogan élt míg meg nem halt, vagy amíg nem lett véletlenül egy rezsimváltás, és föggetlen igazságszolgáltatás, mert akkor biza mindenki, aki ennek a nem túl körmonfont ügyletnek még csak a környékére is tévedt teljesen jogosan mehet majd a vártömlöcbe sok-sok évre, mert azért itt már egy kisebb banánköztársaság éves költségvetésének elzabrálásáról van szó, és ahogy az ősi magyar mesezáró mondás tartja: a lófasznak is van vége!

A világvégéről…

“Életemben túléltem a termonukleáris harmadik világháborút, a túlnépesedési időzített bombát, az olaj- és ásványkészletek kimerülését, a civlilizációt felszámoló Y2K évszámváltási problémát, a hetente várható 9/11 méretű terrortámadásokat, és Szaddam Husszein gombafelhőjét.”

A múltbeli világvége jóslatok közül, amelyek számosak voltak, szerencsére egyetlen egy sem jött be, pedig mindet tök komolyan vették. Az elmúlt évtizedek nagy fejlődése, kevesebb szegénység, betegség, hosszabb várható élettartam és terjedő emberi jogok, tény, de mi várható a 20-as évektől? Steven Pinker szerint ugyan vannak a további progressziót fenyegető jelenségek, mint a populizmus, a hamis hírek, és az összeesküvés elméletek, illetve az autokráciák átmeneti térnyerése, de ezek mindig is jelen voltak, és a további fejlődést okozó tényezők, persze nem erőfeszítések nélkül, erősebbek lehetnek, tehát a mérsékelt, józan optimizmus helyénvaló.

“Progress is possible, but it is not inevitable. Poverty, disease and conflict are natural, not unnatural, parts of the human condition, and only the concerted application of reason, science and humanism can push back against their creep.”

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon

The post A világvégéről… appeared first on alapblog.

Nemi egyenlőtlenség?

Miért van sokkal kevesebb női professzor és vezető a felsőoktatásban és kutatásban, miközben a diplomások között még többségben vannak? A közkeletű magyarázat a “szexizmus”, a nők hátrányos megkülönböztetése. Azonban a tanulmány szerint ennél sokkal nagyobb szerepet játszik, hogy egyszerűen nem tudják jól összeegyeztetni a tudományos karriert és a családteremtést, ami ráadásul sok esetben a karrier miatt a szülés szempontjából sokkal kockázatosabb 35 éves kor fölé tolódik ki. Azokban az intézményekben, ahol kifejezetten támogatják a gyereknevelő női kutatókat, sokkal magasabb is az arányuk.

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon

The post Nemi egyenlőtlenség? appeared first on alapblog.