Nettó 258 ezer forint a magyar átlagkereset

Idén áprilisban a bruttó átlagkereset 400 200 forint volt, 7,8%-kal magasabb, mint egy évvel korábban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatójából.

A koronavírus okozta járvány gazdasági következményeivel összefüggésben a keresetek növekedési üteme lassult, az előző év azonos időszakában mért 9%-os növekedéshez képest. 2020. január–áprilisban a bruttó átlagkereset 388 000, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset 258 000 forint volt, mindkettő 8,7%-kal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva.

  • A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete – a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél – 400 200, közfoglalkoztatottak nélkül számolva 410 600 forint volt.
  • A nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 266 100, a kedvezményeket is figyelembe véve 275 500 forintot ért el.
  • A bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyformán 7,8%-kal nőtt.
  • A kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset – összefüggésben a meghatározott szakágazatokban dolgozók bruttó béréből fizetendő járulékok átmeneti mérséklésével, illetve mentesítésével – ennél nagyobb mértékben, 8,3%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Fontos, hogy ezek az adatok az átlagbérre vonatkoznak, nem a mediánra. A mediánjövedelem annak a bérét jelenti, aki száz emberből épp közepes szinten keres. Vagyis ha behívnak egy szobába száz embert, és a keresetük alapján sorba állítják őket, a középen állótól balra mindenki kevesebbet, jobbra pedig mindenki többet keres.

A mediánjövedelem jobban tükrözi az országban bérből és fizetésből élők valódi kereseti viszonyait, mint az átlagbér. Minél nagyobb az olló az átlagbér és a mediánbér között, annál igazságtalanabb egy országban a bérstruktúra. A KSH csak ritkán közli a mediánbért.

Megugrott a kiskereskedelmi forgalom a járvány miatt

Döcögősen kezdte az új évtizedet a kiskereskedelem Európa-szerte, ám a március közepével beinduló koronavírus-pandémia miatti járványkamra-feltöltés a tartós élelmiszerek és személyes higiéniás termékek felé terelte a fogyasztókat.

Az öt legnagyobb európai piacon március utolsó két hete során harmadával lőtt ki a kiskereskedelem értékbeli forgalma. Emellett a megnövekedett boltbeli forgalom és a korlátozások miatti otthoni étkezések következtében a mennyiségi forgalom 8 százalékkal emelkedett.

A magyarországi kiskereskedelem korábbi lendületét még jobban meglódította a március közepén bejelentett veszélyhelyzet, illetve a hónap végén életbe léptetett kijárási korlátozás, melynek eredményeképp 18 százalékkal bővült a napi fogyasztási cikkek piaca.

A hazai élelmiszereket, háztartási vegyi árukat és kozmetikumok piacát érintő átlagos mennyiségi növekedés a vizsgált időszakban 13,3 százalékon állt, míg Európában ez az érték 7,5 százalék volt.

A hazai élelmiszerpiac, a pánikvásárlások hatására, tovább gyorsult, és értékben 12,3 százalékkal bővült. A vegyi áruk piaca a kialakult járványhelyzet hatására 17,3 százalékkal nőtt az első negyedévben.

Még fél évig él a hiteltörlesztési moratórium

Fél év van hátra a hiteltörlesztési moratórium igénybevételére, eközben megszűnt a veszélyhelyzet, ám változatlanul fenyeget a járvány második hulláma. 

A hiteltörlesztési moratóriumot a veszélyhelyzet kihirdetése után egy héttel, március 18-án megjelent rendelet tette lehetővé. A fizetési moratórium 2020. december 31-éig tart, annak időtartamát viszont a kormány rendelettel bármikor meghosszabbíthatja. A megoldás kezdettől fogva függetlenül működött a veszélyhelyzettől, vagyis annak feloldása nem változtat a feltételein.

A lakossági és vállalati hitelekre vonatkozó törlesztési moratórium hatalmas segítség azoknak, akik átmenetileg elestek a bevételeiktől és nagy terhet jelentene számukra a törlesztőrészlet fizetése. Az év végéig tartó moratórium alatt ezeket az esedékes törlesztőket nem kell kifizetni, az így felgyűlt kamattartozást a bankok nem tőkésíthetik.

A hiteltörlesztési moratóriumot szabályozó rendelet lehetőséget ad arra is, hogy az ügyfelek az év végéig bármikor ki- vagy beléphessenek a moratóriumba saját döntésük alapján.

Az elmaradó összegeket 2021 januárjától el kell kezdenie visszafizetni azzal a feltétellel, hogy az eredetileg vállalt törlesztőrészleténél nem lesz magasabb a havi befizetési kötelezettsége. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a visszafizetés kitolódik, és akár hónapokkal, sőt több mint egy évvel is meghosszabbodhat a futamidő.

Budapesten a legnagyobb drágulás

Ingatlanban a harmadik legdrágább Budapest a régióban.

Az Eurostat minden évben tanulmányt készít az európai városok megélhetési költségnek összehasonlításáról, amelynek fontos része a lakásbérleti díjak vizsgálata. A 2018-as adatokhoz viszonyítva tavaly egész Európában Budapesten volt a legnagyobb áremelkedés: 15 százalékkal adták ki drágábban a felmérésbe bevont lakásokat.

London bizonyult a legdrágább városnak, minden kategóriában kétszeres árral számolhattunk, mint Budapesten. A régióban Prága és Bécs után a budapesti belváros a legdrágább.

Infláció: mítosz vagy valóság?

Szakértőnk szerint a pénznyomtatás nem jelent egyértelműen robogó inflációt, hiszen a gazdaságban számtalan mellékfolyamat és párhuzam rejlik, amelyek képesek a magasabb pénzmennyiség hatásainak elnyelésére.

A gazdasági világválság után (a modern korban) példátlan pénznyomtatásba kezdtek a vezető jegybankok, valamint a fejlett piaci jegybankok árnyékában élő kisebb fejlődő piaci jegybankok számára is megnyílt az út a lazítás felé. A márciusi koronavírus járvány nyugati megjelenése után az európai és amerikai monetáris döntéshozók újra befűtötték pénznyomdáikat, és hetek leforgása alatt dollár és euró százmilliárdokat nyomtak a pénzpiacokra.

Csak úgy, mint tíz évvel ezelőtt, most is hallunk hasonló hangokat, akik rossz szemmel nézik a monetáris bázisok hirtelen bővülését. Ahogy a bevezetőben írtam, a pénznyomtatás jelensége csak a modern – értsd Bretton Woods utáni – érában egyedülálló. Ez nem is meglepő, hiszen a lebegő devizák bevezetését követően a legtöbb vezető gazdaságnak a magas inflációs nyomással kellett megküzdenie, így a pénznyomtatás témaköre nem kerülhetett elő. A huszadik század első feléből azonban korántsem ismeretlen a pénznyomtatás fogalma. Legtöbbjük valamelyik világháborúhoz vagy a háborús időszak utáni helyreálláshoz kapcsolódik. Ezen esetekből kiindulva, és a modern zimbabwei és venezuelai esetekkel tarkítva rengeteg kritikát lehet olvasni a modern jegybanki programokkal kapcsolatban.

A mennyiségi pénzelmélet

Az anekdotikus bizonyítékok mellett, hogy a pénznyomtatás inflációhoz vezet, a kritikusoknak rendelkezésére áll egy alapvető gazdasági elmélet is, méghozzá a mennyiségi pénzelmélet. Ennek középpontjában egy végtelenül intuitív egyenlet áll:

P * Y = V * M

Azaz árszint (P) szorozva az adott időszak reál GDP-jével (Y) megegyezik a forgalomba lévő pénzmennyiség (M) és annak forgási sebességének szorzatával (V). A kritikusok szerint, ha több pénz kerül a körforgásba (M nő), akkor az árak is arányosan elszállnak (P szintén nő). Ezzel nehéz vitatkozni… miután feltételezzük, hogy az egyenlet teljes maradék fele nem reagál sehogy a monetáris politikára. Miután a gazdaság – sok társadalomtudós életét megnehezítve – nem egy laboratóriumi környezet, ezért nem tudunk egyes elemeket teljességgel kontrollálni. Lássuk tehát, hogy hogyan nem vezet egyértelműen a pénznyomtatás inflációhoz a való életben, és mikor lehet reális veszély az infláció megugrása.

Mit használunk fizetésre

Először is érdemes beszélgetni a pénzteremtés fogalmáról, és hogy mit tekintünk pénznek. Amikor pénznyomtatásról beszélünk manapság, akkor a jegybankok mérlegének hízlalását értjük alatta. A mérleg növekedésével elsősorban a kereskedelmi bankok számláján jelenik meg új követelés. Nem a publikum számára elérhető összegekről, sokkal inkább a bankközi hitelezéshez és tranzakciókhoz szükséges eszközökről van szó.

 

Ahhoz, hogy a fenti egyenletben szereplő ‘M’-et kapjuk azonban egy másik definíció szükséges; a szabadon elkölthető pénz. Az Egyesült Államokat példának véve, ide bele vehetjük a forgalomban lévő készpénzt, a folyószámla egyenlegeket és egyéb nem lekötött számlapénzt, a rövid lejáratú, könnyen pénzé tehető betéteket, valamint a pénzpiaci alapok egyenlegét. Ha megvizsgáljuk ezeket az egyenlegeket azt látjuk, hogy habár nőtt az elkölthető pénz mennyisége a gazdaságban, korántsem olyan gyorsan, mint a Fed által “nyomtatott pénz” egyenlege. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a pénznyomtatás hatását 2008 óta a Fed a nála elhelyezett betétekre fizetett extra kamatokkal tudatosan semlegesíti (szaknyelven sterilizálja), így a kereskedelmi bankoknak kevésbé sürgős az extra forrás kihelyezése. Egy másik apróbb, de nem elhanyagolható részlet, hogy ezek a bankközi dollárok nem egyenlően vannak elosztva a bankok között, ami szintén nehezíti a kihelyezésüket.

 

Inflációs veszély: a banki hitelezés hirtelen beindulása és az elkölthető dollárok gyors növekedése. Ennek lehet oka a Fed sterilizációs kamatpolitikájának változása (alacsonyabb kamat a Fed betétekre), vagy a bankok kockázati étvágyának megugrása. A pénzügyi válságot követő években a bankok a könyveik megtisztításával és tőkefelhalmozással voltak elsősorban elfoglalva. Ahogy ezek a folyamatok befejeződnek (az előírtál magasabb tőkemegfelelés, alacsony nem teljesítő hitelek aránya), úgy a bankok kockázati étvágya is megújulhat. Az elmúlt néhány hónapban láthatunk egy kiugrást az elkölthető dollárok mennyiségében is, azonban valószínűsíthető, hogy ezek nagy része a likviditás biztosításának céljából lehívott keret, nem elköltésre vagy beruházásra szánt összeg. A magasabb folyósított összegek és az általános piaci kockázatok növekedésével a legtöbb kereskedelmi bank céltartalékolásba kezdett, így a tőkemegfelelési szabályok limitálhatják a további hitelezési aktivitást.

A forgási sebesség

A forgási sebességet gyakorta szokták pénzkeresletként is jellemezni. A két fogalom között fordított arányosság jellemző: minél lassabban cserél egy adott dollár gazdát, definíció alapján annál nagyobb az igény a dollár megtartására. A kamatok alacsonyan tartása itt épp a pénzkereslet növekedését segíti, hiszen nulla kamatszint mellett nincs meg nem keresett kamat, nincs elvi költsége a pénztartásnak. A fizetésre használt dollárok forgási sebessége már a jegybanki expanzió ideje előtt is leszálló ágban volt. Ha visszatekintünk a fenti egyenletre, láthatjuk, hogy a pénzmennyiség növekedését az alacsonyabb forgási sebesség részben elnyeli, így az nem hat a nominális GDP oldalára (P*Y).

 

Inflációs veszély: a pénzkereslet csökkenhet a kamatok visszatérésével, így kontraintuitív módon egy pár százalékos alapkamat lehet inflatórikus hatású. Mint az ábrán is látszik, a 2015 végén kezdődő Fed kamatemelési periódusban a forgási sebesség lassulása átmenetileg megtorpant és enyhe növekedésnek indult (kereslet csökken). Másik oldalról ezen a témakörön belül érdemes megjegyezni a kormányzati élénkítés fontosságát az infláció generálásában. Az állami költekezés önmagában képes növelni az elkölthető dollárok körforgását, és az állami program sikerével (már ha sikeres) és a gazdaság helyreállásával a kamatszintek is normalizálódhatnak. Így egy gyenge visszacsatolás jöhet létre az állami költekezés által indukált körforgás és privát pénzkereslet között.

Az adósság elmélet

A mennyiségi pénzelmélettel párhuzamosan léteznek alternatív teóriák is a pénz természetének és viselkedésének leírására. Az egyik ilyen elmélet, amelyet az évszázadok során már többen megfogalmaztak az adósság elmélet (modern korban talán David Graeber neve ismert leginkább, de legrégebbről Mitchell Innes neve bukkan fel). Eszerint a pénz, amit használunk csupán adósságot testesít meg, aminek belső értéke annak behajthatóságán, vagy köznyelvben a pénz beválthatóságán nyugszik. Ennek megfelelően, amíg biztos lehetek benne, hogy a megkeresett pénzemet becserélhetem árukra és szolgáltatásokra, úgy a dollárom értéke biztosítva van.

Ez alapján, a fenti egyenletben szereplő Y, azaz a javak mennyisége szintén főszerephez jut. Amennyiben a megnövekedett pénzmennyiség le tud csapódni a gazdaság még kiaknázatlan szegmenseiben (pl. munkanélküliség, alacsony ipari kapacitás kihasználtságok) úgy egy adott dollár beválthatósága nem sérül, hiszen állni fog mögötte extra termékkínálat.

Inflációs veszély: alacsony munkanélküliség, magas ipari kihasználtsági mutatók és lassú termelékenység növekedés mellett könnyen túlhevülhet egy gazdaság. Mivel ilyen helyzetben az extra pénzmennyiségre nem jut extra megtermelt szolgáltatás vagy áru, a több pénz azonos mennyiségű termékre licitál. Ugyanakkor, a keynes-i elméleteknek megfelelően, a recesszióban lévő gazdaságban ösztönző lehet a magasabb pénzmennyiség. Az igazi veszély a gazdaság túlhevülésénél fenyeget, amikor hosszabb növekedés esetén nem fékezik a gazdaságot monetáris ellensúlyokkal.

Összességében így nem tudok feltétlenül hitelt adni azoknak a kritikáknak, akik a pénznyomtatást egyértelműen robogó inflációval azonosítják. Mint látjuk a gazdaságban számtalan mellékfolyamat és párhuzam rejlik, amelyek képesek a magasabb pénzmennyiség hatásainak elnyelésére. Habár a veszély megvan, egyéb faktorok és állami intézkedések együttállása is kell ahhoz, hogy az valóban materializálódjon az árszínvonalban.

The post Infláció: mítosz vagy valóság appeared first on alapblog.

Infláció: mítosz vagy valóság

A gazdasági világválság után (a modern korban) példátlan pénznyomtatásba kezdtek a vezető jegybankok, valamint a fejlett piaci jegybankok árnyékában élő kisebb fejlődő piaci jegybankok számára is megnyílt az út a lazítás felé. A márciusi koronavírus járvány nyugati megjelenése után az európai és amerikai monetáris döntéshozók újra befűtötték pénznyomdáikat, és hetek leforgása alatt dollár és euró százmilliárdokat nyomtak a pénzpiacokra.
Csak úgy, mint tíz évvel ezelőtt, most is hallunk hasonló hangokat, akik rossz szemmel nézik a monetáris bázisok hirtelen bővülését. Ahogy a bevezetőben írtam, a pénznyomtatás jelensége csak a modern – értsd Bretton Woods utáni – érában egyedülálló. Ez nem is meglepő, hiszen a lebegő devizák bevezetését követően a legtöbb vezető gazdaságnak a magas inflációs nyomással kellett megküzdenie, így a pénznyomtatás témaköre nem kerülhetett elő. A huszadik század első feléből azonban korántsem ismeretlen a pénznyomtatás fogalma. Legtöbbjük valamelyik világháborúhoz vagy a háborús időszak utáni helyreálláshoz kapcsolódik. Ezen esetekből kiindulva, és a modern zimbabwei és venezuelai esetekkel tarkítva rengeteg kritikát lehet olvasni a modern jegybanki programokkal kapcsolatban.

A mennyiségi pénzelmélet

Az anekdotikus bizonyítékok mellett, hogy a pénznyomtatás inflációhoz vezet, a kritikusoknak rendelkezésére áll egy alapvető gazdasági elmélet is, méghozzá a mennyiségi pénzelmélet. Ennek középpontjában egy végtelenül intuitív egyenlet áll:

P * Y = V * M

Azaz árszint (P) szorozva az adott időszak reál GDP-jével (Y) megegyezik a forgalomba lévő pénzmennyiség (M) és annak forgási sebességének szorzatával (V). A kritikusok szerint, ha több pénz kerül a körforgásba (M nő), akkor az árak is arányosan elszállnak (P szintén nő). Ezzel nehéz vitatkozni… miután feltételezzük, hogy az egyenlet teljes maradék fele nem reagál sehogy a monetáris politikára. Miután a gazdaság – sok társadalomtudós életét megnehezítve – nem egy laboratóriumi környezet, ezért nem tudunk egyes elemeket teljességgel kontrollálni. Lássuk tehát, hogy hogyan nem vezet egyértelműen a pénznyomtatás inflációhoz a való életben, és mikor lehet reális veszély az infláció megugrása.

Mit használunk fizetésre

Először is érdemes beszélgetni a pénzteremtés fogalmáról, és hogy mit tekintünk pénznek. Amikor pénznyomtatásról beszélünk manapság, akkor a jegybankok mérlegének hízlalását értjük alatta. A mérleg növekedésével elsősorban a kereskedelmi bankok számláján jelenik meg új követelés. Nem a publikum számára elérhető összegekről, sokkal inkább a bankközi hitelezéshez és tranzakciókhoz szükséges eszközökről van szó.

 

Ahhoz, hogy a fenti egyenletben szereplő ‘M’-et kapjuk azonban egy másik definíció szükséges; a szabadon elkölthető pénz. Az Egyesült Államokat példának véve, ide bele vehetjük a forgalomban lévő készpénzt, a folyószámla egyenlegeket és egyéb nem lekötött számlapénzt, a rövid lejáratú, könnyen pénzé tehető betéteket, valamint a pénzpiaci alapok egyenlegét. Ha megvizsgáljuk ezeket az egyenlegeket azt látjuk, hogy habár nőtt az elkölthető pénz mennyisége a gazdaságban, korántsem olyan gyorsan, mint a Fed által “nyomtatott pénz” egyenlege. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a pénznyomtatás hatását 2008 óta a Fed a nála elhelyezett betétekre fizetett extra kamatokkal tudatosan semlegesíti (szaknyelven sterilizálja), így a kereskedelmi bankoknak kevésbé sürgős az extra forrás kihelyezése. Egy másik apróbb, de nem elhanyagolható részlet, hogy ezek a bankközi dollárok nem egyenlően vannak elosztva a bankok között, ami szintén nehezíti a kihelyezésüket.

 

Inflációs veszély: a banki hitelezés hirtelen beindulása és az elkölthető dollárok gyors növekedése. Ennek lehet oka a Fed sterilizációs kamatpolitikájának változása (alacsonyabb kamat a Fed betétekre), vagy a bankok kockázati étvágyának megugrása. A pénzügyi válságot követő években a bankok a könyveik megtisztításával és tőkefelhalmozással voltak elsősorban elfoglalva. Ahogy ezek a folyamatok befejeződnek (az előírtál magasabb tőkemegfelelés, alacsony nem teljesítő hitelek aránya), úgy a bankok kockázati étvágya is megújulhat. Az elmúlt néhány hónapban láthatunk egy kiugrást az elkölthető dollárok mennyiségében is, azonban valószínűsíthető, hogy ezek nagy része a likviditás biztosításának céljából lehívott keret, nem elköltésre vagy beruházásra szánt összeg. A magasabb folyósított összegek és az általános piaci kockázatok növekedésével a legtöbb kereskedelmi bank céltartalékolásba kezdett, így a tőkemegfelelési szabályok limitálhatják a további hitelezési aktivitást.

A forgási sebesség

A forgási sebességet gyakorta szokták pénzkeresletként is jellemezni. A két fogalom között fordított arányosság jellemző: minél lassabban cserél egy adott dollár gazdát, definíció alapján annál nagyobb az igény a dollár megtartására. A kamatok alacsonyan tartása itt épp a pénzkereslet növekedését segíti, hiszen nulla kamatszint mellett nincs meg nem keresett kamat, nincs elvi költsége a pénztartásnak. A fizetésre használt dollárok forgási sebessége már a jegybanki expanzió ideje előtt is leszálló ágban volt. Ha visszatekintünk a fenti egyenletre, láthatjuk, hogy a pénzmennyiség növekedését az alacsonyabb forgási sebesség részben elnyeli, így az nem hat a nominális GDP oldalára (P*Y).

 

Inflációs veszély: a pénzkereslet csökkenhet a kamatok visszatérésével, így kontraintuitív módon egy pár százalékos alapkamat lehet inflatórikus hatású. Mint az ábrán is látszik, a 2015 végén kezdődő Fed kamatemelési periódusban a forgási sebesség lassulása átmenetileg megtorpant és enyhe növekedésnek indult (kereslet csökken). Másik oldalról ezen a témakörön belül érdemes megjegyezni a kormányzati élénkítés fontosságát az infláció generálásában. Az állami költekezés önmagában képes növelni az elkölthető dollárok körforgását, és az állami program sikerével (már ha sikeres) és a gazdaság helyreállásával a kamatszintek is normalizálódhatnak. Így egy gyenge visszacsatolás jöhet létre az állami költekezés által indukált körforgás és privát pénzkereslet között.

Az adósság elmélet

A mennyiségi pénzelmélettel párhuzamosan léteznek alternatív teóriák is a pénz természetének és viselkedésének leírására. Az egyik ilyen elmélet, amelyet az évszázadok során már többen megfogalmaztak az adósság elmélet (modern korban talán David Graeber neve ismert leginkább, de legrégebbről Mitchell Innes neve bukkan fel). Eszerint a pénz, amit használunk csupán adósságot testesít meg, aminek belső értéke annak behajthatóságán, vagy köznyelvben a pénz beválthatóságán nyugszik. Ennek megfelelően, amíg biztos lehetek benne, hogy a megkeresett pénzemet becserélhetem árukra és szolgáltatásokra, úgy a dollárom értéke biztosítva van.

Ez alapján, a fenti egyenletben szereplő Y, azaz a javak mennyisége szintén főszerephez jut. Amennyiben a megnövekedett pénzmennyiség le tud csapódni a gazdaság még kiaknázatlan szegmenseiben (pl. munkanélküliség, alacsony ipari kapacitás kihasználtságok) úgy egy adott dollár beválthatósága nem sérül, hiszen állni fog mögötte extra termékkínálat.

Inflációs veszély: alacsony munkanélküliség, magas ipari kihasználtsági mutatók és lassú termelékenység növekedés mellett könnyen túlhevülhet egy gazdaság. Mivel ilyen helyzetben az extra pénzmennyiségre nem jut extra megtermelt szolgáltatás vagy áru, a több pénz azonos mennyiségű termékre licitál. Ugyanakkor, a keynes-i elméleteknek megfelelően, a recesszióban lévő gazdaságban ösztönző lehet a magasabb pénzmennyiség. Az igazi veszély a gazdaság túlhevülésénél fenyeget, amikor hosszabb növekedés esetén nem fékezik a gazdaságot monetáris ellensúlyokkal.

Összességében így nem tudok feltétlenül hitelt adni azoknak a kritikáknak, akik a pénznyomtatást egyértelműen robogó inflációval azonosítják. Mint látjuk a gazdaságban számtalan mellékfolyamat és párhuzam rejlik, amelyek képesek a magasabb pénzmennyiség hatásainak elnyelésére. Habár a veszély megvan, egyéb faktorok és állami intézkedések együttállása is kell ahhoz, hogy az valóban materializálódjon az árszínvonalban.

The post Infláció: mítosz vagy valóság appeared first on alapblog.

Holdnyugta Csillebérc felet

A hegyvonulat a Budaörsi-hegy és Csillebérc közötti nyereg, ez a fotó készítésétől kb. 9 kilométerre van. Percenként kattogott a gép az állványon, késő este (a “majdnemfélhold” valamivel éjfél előtt nyugszik), és az utolsó kép, amikor a Hold már teljesen a horizont mögött van, kicsit több fényerővel készült, hogy a táj – és vele a lenyugodott Hold visszfénye – is meglegyen.

The post Holdnyugta Csillebérc felet appeared first on alapblog.

Kissé javuló várakozások, de jelentős bizonytalanság jellemzi az agráriumot

Kissé javultak az agrárium szereplőinek várakozásai a második negyedév végére az első negyedévhez képest, de továbbra bizonytalanság jellemzi az ágazatot, főként a világjárvány miatt beszűkült exportlehetőségek, és a tavaszi aszály miatt. A Takarékbank most bemutatott agrár és élelmiszeripari bizalmi indexe, a Takarék AgrárTrend Index 27,5 pontra emelkedett az egy negyedévvel korábbi 26,5 pontról. A bank agrárelemzői 2020-ra a teljes agrár-élelmiszeriparra kibocsátáscsökkenést prognosztizálnak.

A Takarékbank új agrárágazati bizalmi indexet mutat be, amely a bank agrár és élelmiszeripari ügyfelei közül kiválasztott csoport rendszeres megkérdezésén, illetve az elemzők vizsgálatain alapul, reprezentatív mintát adva az ágazat szereplőinek üzleti várakozásairól. A termékcsoportok és a területi megoszlás alapján az agráriumot leképező index összességében, és termékpályánként is képes megmutatja negyedévről negyedévre a változásokat, mozgásokat.

A Takarék AgrárTrend Index értéke 2020 második negyedévének végén 27,5 pontra emelkedett a 48 pontos skálán, ami egy ponttal magasabb az első negyedévinél. A várakozások a búza, a napraforgó, a zöldségek, a tojás, a gyümölcs, valamint a sertés- és marhahús szegmensben működő cégeknél romlottak, a kukorica, a tej, a baromfihús és a szőlő-bor területen dolgozó vállalkozásoknál javultak. (1. ábra)

 

A Takarékbank agrárügyfeleinek június végi megkérdezése alapján készült összegzésben a hitelintézet agrárelemzői megállapították, hogy a legnagyobb kibocsátást adó szántóföldi növénytermesztő termékpályákon az aszály okozta kihívások alapvető bizonytalanságot okoznak. Az elemzők ugyanakkor erős növekedést tapasztaltak az első negyedévhez képest a szőlő-bor és a baromfi termékpályákon. Március végén ezen vertikumok voltak azok, amelyek a válság negatív hatásaitól a legjobban tartottak, a baromfisokat emellett rendkívüli mértékben sújtotta a madárinfluenza is. A negatív hatásokat leginkább a feldolgozók érzik, ők küzdenek elsősorban értékesítési problémákkal. A termelők a víziszárnyasok kivételével ugyanúgy termelnek, fokozottabb telepi higiénia mellett.

Eltérő várakozások a különböző szegmensekben

A leginkább borúlátó trendek a szőlő-bor, marhahús- és baromfi termékpályákon láthatók. Utóbbiak rendre messze az agrár-élelmiszeripari átlag alatt vannak, ennek oka, hogy ők nagyobb mértékben kitettek a szálloda, étterem, catering (HoReCa) területnek, s ezáltal ők számoltak be jelentős keresletcsökkenésről a válság miatt. Viszont az utóbbi időszakban már enyhe növekedést tapasztaltak.

A leginkább derülátóak a tojás-, szántóföldi zöldség és sertés szegmensben működő cégek. A tojással és szántóföldi zöldséggel foglalkozó vállalkozások a koronavírust jobban átvészelték, a tojásnál a húsvéti időszaki keresletnövekedés, továbbá az importnyomás visszaszorulása adott okot a pozitív kilátásokra, a szántóföldi zöldség esetében a jól tárolható kultúrák a karanténidőszak alatti értékesítése hozta jó helyzetbe az ágazat szereplőit. A sertéseknél a közeljövőben várható erősebb visszaesés, az afrikai sertéspestis még mindig erőteljesen beárnyékolja az ágazatot, termelői vélemények szerint valóban csökken a sertés ára, azonban közelít az egyensúlyi szinthez. Az átvételi árak csökkenése a feldolgozóknak azonban kedvez, a közeljövőben bizonytalanok viszont az értékesítési lehetőségeik.

A legalacsonyabb indexértéket, azaz a leginkább pesszimista trendeket a baromfipiac mutatja. Itt az önellátottsági szint 130 százalék, azaz sokan exportálnak, továbbá, egyes alszegmensek (a víziszárnyas) nem napi fogyasztási cikket állítanak elő, ami a globális válságból fakadó jövedelemcsökkenés miatt gyakorlatilag kiesik a fogyasztói kosárból. A HoReCa szektor befagyása miatt pedig nem csak a hazai, hanem az exportkereslet is csökkent. Ezen felül a madárinfluenza okozta károkat is elszenvedi az ágazat: Bács-Kiskun megyében gyakorlatilag leállt a termelés (mintegy 3 millió állatot öltek le a madárinfluenza miatt), továbbá a harmadik országbeli exportok is korlátozottak. Ráadásul korábban Lengyelországban is megjelent a madárinfluenza, aminek következtében az ő harmadik országbeli exportjuk is korlátozottá vált, így a lengyel baromfi is az EU belső piacán kezdte keresni helyét, s a mérethatékonyságból adódó alacsony árak miatt lehetetlen helyzetbe hozták a magyar termelőket. Ellenben bizakodásra ad okot, hogy élénkül az export keresletük is, utóbbi a brojler termékpályákra igaz.

Már nem válságálló

Az általános hangulatból a Takarékbank agrárelemzői arra következtetnek, hogy a mezőgazdaság a koronavírus krízisben elvesztette válságálló státuszát. Ennek okait abban látják, hogy a magyar agrárium az elmúlt 10-15 évben erőteljesen bekapcsolódott a globális ellátási láncokba, így már közvetlenül is érzi azon káros hatásokat, melyek a nemzetközi piacokon megjelennek. A növénytermesztők az inputanyagok drágulásán, azok esetleges nehéz beszerezhetőségén keresztül, az állattenyésztők és -feldolgozók pedig a nagy nemzetközi árualapok nyomását szenvedik el. Az elemzők bizonytalanságot látnak az értékesítési lehetőségeknél azon szegmensekben, amelyek nem napi fogyasztási, hanem prémium termékeket állítanak elő.

Összeségében megállapítható, hogy egy-két ágazat kivételével a magyar agrárium a koronavírus rövidtávú hatásait kiheverte, a gazdák készülnek a betakarításra. Ahol tudtak,

 

ott a termelők és feldolgozók igazodtak a megváltozott keresleti szintekhez. 2020-ra a teljes agrár-élelmiszeriparra egyértelmű kibocsátáscsökkenés prognosztizálható, termékpályánként eltérő mértékben. Emellett az aszály okozta, még nem becsülhető terméskiesés okoz bizonytalanságot az értintett termékpályákon. Ugyanakkor tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős tartalékokkal rendelkezik, ezért továbbra is bízunk a termelőink, ügyfeleink sikerében.

Alacsony a lakásállomány megújulási rátája

A lakásállomány megújulási rátája 2004 vs. 2018. Azt látni itt, hogy sokévnyi fellendülés, soha nem látottan alacsony kamatok és olcsó hitelek mellett a  10 éves csúcson is töredéke csak  az érték annak(2018 0,4%),  ami az előző fellendülés csúcsán volt (2004 1,1%). A nem centrális téren kívül (kb. Budapest-Balaton-Bécs perifériája háromszög, esetleg még Kecskemét) alig épül valami. Az okok szerteágazóak lehetnek, biztos benne van a romló demográfia, évi 40 000 fős lakosságcsökkenés és a kivándorlás (vagy félmillió fő távozott tartósan/ideiglenesen), kevesebb embernek kevesebb ingatlan kell. Emellett a periféria trendszerű gazdasági eljelentéktelenedése, és hogy a felemelésére nincsenek állami programok, túlárazott stadionokból, motorpályákból nem lesz felzárkózás, ezért a belső vándorlás is centrum felé húz, ahol a lakosságszám stagnál, a vidék viszont szép lassan elnéptelenedik, oda csapódik le a fogyás.

Megújulási ráták (2019), az 1% azt jelenti, hogy 100 év alatt cserélődik le az ingatlanállomány:

Lengyelország 1,4%

Ausztria,1,4%

Szlovákia 1,1%

Csehország 0,7%

Magyarország 0,4%

Forrás: Vakmajom a Facebookon

The post Alacsony a lakásállomány megújulási rátája appeared first on alapblog.

Koronavírus-hatás: nagyot nőtt a munkanélküliség

A március-májusi háromhónapos időszakban a munkanélküliek átlagos létszáma 190 ezer, a munkanélküliségi ráta 4,1 százalékos volt.

A koronavírus-járvány gazdasági következményei a vizsgált időszakot már teljes egészében érintették, így hatásai megjelennek a munkanélküliségi adatokban – jelentette hétfőn a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Májusban a munkanélküliek átlagos létszáma 215 ezer, a munkanélküliségi ráta 4,7 százalékos volt. Az előző hónaphoz viszonyítva mintegy 28 ezerrel, az egy évvel korábbihoz képest pedig 55 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. A munkanélküliségi ráta egy hónap alatt 0,6 százalékponttal, egy év alatt 1,2 százalékponttal emelkedett.

Az inaktívak száma jelentősen, 59 ezerrel csökkent, a korábban munkahelyüket elvesztett személyek nagy része ugyanis – a személyes kapcsolatok korlátozásának feloldását követően – aktívan kezdett munkát keresni, közülük 31 ezren el is kezdtek dolgozni.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adminisztratív adatai szerint a nyilvántartott álláskeresők létszáma május végére 363 ezerre nőtt.