Kína kártya, Oroszország kártya, EU kártya, Amerika kártya – melyiket játsszuk ki?

Írta: Alapblog

Okos húzás, ha az EU-s országok, különösen a közép-európaiak, csatlakoznak a Kína által beindított új selyemút projekthez – adja értésre az EU Bizottság elnökének volt tanácsadója, a Londonban élő tudós, Philippe Legrain. Felhívja azonban a figyelmünket arra is, hogy ha nem akarunk csapdába kerülni, akkor csak összehangoltan szabad beállni a Kínával szorosan együttműködők sorába. A geopolitikai és makrogazdasági stratéga ugyancsak súlyos hibának látja Donald Trump csapatának Kína felé irányuló különutas agresszivitását, a Nyugatnak ugyanis abszolút egységesen kellene fellépnie Kína politikai, katonai, gazdasági terjeszkedésével szemben. Oroszország – Legrain szerint – Kínával ellentétben egy letűnőben lévő hatalom, amely hosszabb távon vagy fundamentálisan „európaizálódik”, vagy szisztematikusan áskálódik és mindent elkövet az európai liberális demokráciák megdöntéséért.


Zentai Péter: Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere is meggyőződéssel vallja: Kína gazdasági „világháborút” készül indítani, fő célpontja Amerika, azt követően pedig Európa. Mit szól ehhez?

Philippe Legrain: Nem valószínű, hogy Kína tervezetten készít elő globális gazdasági háborút. Látványosan sodródhat azonban az egész világ gazdasági és politikai, geopolitikai hidegháborúba, amely az Egyesült Államok és Kína rivalizálásának radikalizálódásából következhet be. Kína megcáfolhatatlanul törekszik ugyanis dominanciára mind a világgazdaságban, mind a technológiai fejlődésben, sőt hadászati téren is. Ez a folyamat tűrhetetlen amerikai szemszögből.

Európa kapcsán a következő a dilemma: tétlenül vegyük-e tudomásul, hogy drámai geopolitikai átrendeződési folyamat zajlik a világban, vagy aktívan beszálljunk-e a küzdelembe, védve a közös európai érdekeket, amelyeket végzetesen meggyengíthet egyébként az amerikai-kínai „háborúskodás”.

Mit szólna Európa hatalmi aktivizálódásához eddigi fő szövetségesünk, az Egyesült Államok, élén Donald Trumppal? Számomra különösen figyelemreméltó, hogy néhány hete – most először – érték és ideológiai alapon, tehát nem csupán érdekek mentén kezdi támadni Kínát a Trump elnököt körülvevő csapat.

Trumpék retorikáját és politikáját az attól való félelem határozza meg, hogy a fehér amerikaiak elveszíthetik domináns státuszukat mind az Egyesült Államokon belül, mind pedig azon kívül. A Kína elleni támadásaik mögött is ezt kell érzékelni: az amerikai fejekben Kína ugyanazt az idegenszerűséget, a fehér ember kultúrájával szembeni szemtelen kihívást szimbolizálja, mint ahogy a bevándorlók és általában a nem fehérek számának szaporodása az Egyesült Államokon belül. Ezen narratíva lényege: Kína kívülről, a migránsok belülről kezdik ki a fehér ember kultúrfölényét.

Ami viszont számunkra, európaiak számára és Amerika számára is komolyan húsbavágó, az az, hogy Trump, miközben azt gondolja, hogy erősíti, valójában éppen gyengíti Amerikát azzal, hogy protekcionizmusát és a külföldiekkel szembeni megvetését kiterjeszti Európára, tehát az Egyesült Államok természetes és eddigi legfőbb szövetségesére is. Amerika akkor ért volna el komoly eredményeket Kínával szemben, ha érdekeit az első pillanattól kezdve egyeztette volna az EU-val és Japánnal, ha nem robbantotta volna fel az átfogó megállapodások rendszerét a csendes-óceáni-ázsiai térség országaival (Trans Pacific Partnership). És eközben nem kockáztatna globális hidegháborút sem.

Azzal a frissen „bedobott” washingtoni narratívával egyetért, hogy Kína tudatosan készül a nyugati demokrácia, a nyugati értékek lerombolására, illetve Kína szisztematikusan, államilag szervezetten rabolja ki a Nyugatot, lopja el tőle intellektuális, technológiai eredményeit?

A Kínát ellenségként kezelők egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesznek Peking belső és külső hatalmáról, szándékairól.
Egyrészt azzal érvelnek, hogy Kína a szakadék szélén táncol, katasztrofális gazdasági és pénzügyi krízisbe sodródik, másrészt meg azt mondják, hogy ereje gigantikus, az egész világot uralni fogja, ha nem állítjuk le most azonnal. Az igazság a következő: Kína gazdasága rengeteg súlyos problémával küszködik, mégis – legalábbis mostanáig – sokkal ellenállóbbnak bizonyult, mint ahogy azt a külső szakértők prognosztizálták. Ebből inkább arra következtethetünk, hogy egy olyan ország, amely a Föld lakossága egyötödének szolgál otthonul, igenis képes domináns globális hatalommá válni. Ez Kína reális fejlődési iránya, ugyanakkor szem előtt kell azt is tartanunk, hogy a haladás sosem lineáris, Kína útja sem egyenes és útközben rengeteg óriási akadályba ütközhet.

Azt a bizonyos „Egy Övezet, egy Út” (One Belt, One Road) néven ismert pekingi kezdeményezést a magam részéről a Kínai Népköztársaság ideológiai, politikai trójai falovának tartom, amely a Nyugat alkonyát hivatott szolgálni. Önnek mi erről a véleménye?

A One Belt, One Road kezdeményezés ténylegesen rengeteg előnnyel kecsegtet, nem utolsósorban Közép-Európa számára. Önmagában véve az már nyereség a világnak, ha Kína hatalmas, az elmúlt harminc évben felhalmozódott készpénz megtakarításait és óriási szabad termelő kapacitásait korszerű, országhatárokat átszelő kereskedelmi infrastruktúra kiépítésére fordítja. Persze, nyilvánvaló, hogy ez a terv – ahogy annak idején az amerikaiak Marshall-terve volt – nagyon is szolgálja Kína politikai terjeszkedését, befolyásának növelését az eurázsiai és az európai térségben. Ha számunka az európai értékek és érdekek védelme prioritás, ugyanakkor a pekingi projektből mégis hasznot akarunk magunknak, akkor a kezdeményezéshez „erőből”, együttesen, egymással összehangoltan – és nem partizánokként, esetleg árulókként – kell csatlakoznunk. Így, kollektíve tudjuk csak hatékonyan megőrizni autonómiánkat, közben lefölözni a világkereskedelem élénküléséből, az új beruházásokból fakadó előnyöket.

Mit gondol azokról a brüsszeli, berlini, párizsi fél-hivatalos nyilatkozatokról, hogy a populista kormányok, mint például a magyar, az olasz vagy a lengyel, a Kína nagy terve iránt mutatott látványos lelkesedésével valójában zsarolni próbálja a nyugat-európai hatalmakat, és magát az EU-t? Értsd: „ha nem viselkedtek velünk úgy, ahogy mi akarjuk, ha folyton beavatkoztok a belügyeinkbe, akkor helyettetek Kínát választjuk”.

A zsarolás szót azért nem alkalmaznám ebben az összefüggésben. Minden nemzeti kormány természetesen törekszik saját, független gazdasági és stratégiai alternatívák, „B tervek” kiépítésére is. Megértést kell gyakorolni a Nyugat-Balkán és Olaszország útkeresései iránt, ugyanis ezek a régiók és országok szabályosan ki vannak éhezve új beruházásokra. Magyarország nem küzd ilyen problémával, nem szenved hiányt német és egyéb, az EU által finanszírozott működő beruházásokból. Már csak ezért is nagyon meglepne, ha Magyarország fontolóra venné lassú távozását az EU-ból. Magyarország kapcsán geopolitikailag egy dolgot tarthatunk aggályosnak: a magyar miniszterelnök és az orosz elnök túlzott összefonódását.

Ha már itt tartunk: Mekkora jelentőséget tulajdonít Oroszország és Kína egymásra utaltságának. Potenciális szövetségesek?

Míg Kína egy emelkedőben lévő nagyhatalom, addig Oroszország hatalmi státusza letűnőben van. Kétségtelenül létezik köztük érdekközösség, de csak most és rövid távra szólóan. Oroszország – leegyszerűsítetten fogalmazva – nem tud labdába rúgni Kína mellett, még ha időlegesen egy csapatban játszanak is.

Oroszország számára – objektíve – két út nyitott hosszú távra: vagy közeledik Európához, és hozzá fog tartozni, ehhez azonban fundamentális belső politikai rendszerváltásra van szüksége. Vagy épp ellenkezőleg: azon fog dolgozni, hogy Európa Oroszország szintjére süllyedjen, értsd: a legkülönbözőbb eszközökkel próbálja aláásni, gyengíteni a nyugati liberális demokráciát, annak összeomlására apellálva.




Árfolyamok

EUR: 324.96CHF: 299.19USD: 293.15
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12