Elfogy az ember?

Írta: Alapblog

Az egyre ritkább gyerekvállalás „ragályossá válik”, generációról generációra „öröklődik”, az emberiség – főként az élvonalbeli országok lakóinak – számszerű csökkenése spirálszerűen és egyre ütemesebben fokozódik – mondja egyebek között Charles Johns, a Stanford Egyetem gazdasági professzora. A nemrég napvilágot látott elemzésének fő üzenetei merőben ellentmondanak azon korábbi prognózisoknak, amelyek szerint a migráció, az automatizáció, a mesterséges intelligencia, és az életkor hosszabbodása kompenzálni fogja a Föld, főként a fejlettebb világ  népességének már most látszó fogyását. A friss kutatások inkább nagyon negatív következményekre engednek következtetni: a demográfiai hanyatlás megállíthatatlanná válhat, nagy eséllyel a világgazdaság stagnálásával, a növekedés visszaesésével, az általános életszínvonal és életminőség drámai romlásával fog járni.


Zentai Péter: Abszurd, hogy a tudományos fővonal képviselői egyre gyakrabban és egészen rövid időn belül teljesen  megváltoztatják véleményüket az alapvető, az emberiség jövőjének alakulására vonatkozó kérdésekben. Hát nem elképesztő, hogy még tavalyelőtt is azoknak a kutatóknak az álláspontja kapta a legnagyobb publicitást, akik szerint „minél kevesebb gyerek születik, annál jobb”? 2020 elejére viszont az Ön nevéhez is erősen kapcsolódó álláspont lett a fővonal: „világgazdasági visszaesést, életünk romlását és visszafordíthatatlan demográfiai drámát fog okozni, hogy egyre kevesebb gyerek születik”?

Charles Johns: A kutatómunka megállás nélkül zajlik az összes tudományos területen és a világ minden szegletében. Naponta-hetente-havonta-évente történnek kisebb-nagyobb áttörések. Az újabb és újabb eredmények egyre intenzívebben, egyre fergetegesebb sebességgel fonódnak össze minden más természettudományos, társadalom-tudományos vívmánnyal.

2018-ban az a jövőbe mutató és meggyőzőnek tűnt vélemény került a címlapokra, hogy a fejlődés természetes velejárója a  nők termékenységi hajlamának visszaesése. Az volt a konklúzió, hogy „ennek alapvetően örülni kell, mert nem fenyeget a Föld túlnépesedése és ez kevesebb emberi, természeti kárt jelent”.

Most viszont Ön egy friss elemzésében azt állítja, hogy a csökkenő termékenység spirálszerűen húzza lefelé az emberiséget – minden értelemben.  Ha a tudomány 2018-ra téves következtetésre jutott, akkor 2020-ban is éppúgy tévedhet….

Mindig újabb adalékokkal, felfedezésekkel, összefüggések feltáródásával bővül tudásunk. Eleve helytelen, megtévesztő és  káros, ha – ahogy ezt Ön most teszi –frontálisan szembeállítunk egymással  azonos vagy hasonló témákat kutató tudósokat, tudományos műhelyeket. Ez a hozzáállás maga a tudománytalanság. A lényeget illetően: Nem volt és továbbra sem alaptalan az a megállapítás, hogy minél szabadabb, nyitottabb társadalmakban élünk, minél jobb az átlagos életszínvonal és életminőség, annál kisebbek a családok, pontosabban globálisan jellemzővé válik, hogy a nők később szülnek és nem három-négy-öt, hanem csak egy vagy két gyermeket. Az is bizonyos, hogy világunk hét-nyolc esetleg kilencmilliárd embert belátható időn belül könnyebben, viszonylag egészségben tud megtartani, mint 20-24 milliárdot. Mert ugyebár ilyen hatalmas mértékű emberiség felduzzadásra vonatkozó prognózisokat adtak ki tudós elődeink mindössze két évtizeddel ezelőtt.  Az is bizonyított, hogy a tudományos gazdasági életmód fejlődésnek köszönhetően markánsan emelkedett az utóbbi évtizedekben az átlagos várható élettartam, továbbá drámaian nőtt a modernizálódó társadalmakban a nyolcvan éven felüliek létszáma. A nyitott határok, a munkaerő szabad vándorlása révén pedig nem alaptalanul feltételeztük, sőt feltételezzük mindmáig, hogy a migráció – a túlnépesedett vidékekről az alulnépesedettek irányába – hozzá tud járulni a munkaerőhiány okozta problémák részleges megoldásához.

Nem szólva arról, hogy eközben micsoda automatizáció, robotizáció megy végbe, miáltal szintén időt nyer az emberiség a demográfiai kihívások kezelésére. Egyúttal több szabad időt is nyer ahhoz, hogy családjával, szeretteivel többet tudjon foglalkozni. Ha ez így megy, bekövetkezhet az újabb fordulat, és megint több gyerek fog születni, mert a fiatal párok belátják: problémák nélkül élhetnek jól, ha nem egy vagy két, hanem három vagy négy gyereket vállalnak….

Mindez szép és jó kilátásokat sejtet. Csakhogy eme vágyak, elképzelések, pozitív perspektívák beteljesülését egyre nyilvánvalóbban gátolják az „itt és most” globális demográfiai fejleményei, illetve az azokkal összefüggő gazdasági, pénzügyi folyamatok. Az ENSZ friss jelentése dokumentálja, hogy csaknem harminc országban nominálisan csökkent a lakosság létszáma 2010-hez viszonyítottan. Olyan hatalmas, a világgazdaságot alapvetően befolyásoló országokban, mint Kína és vele együtt további 54 országban bizonyosan kevesebben, sőt sokkal kevesebben fognak élni huszonöt év múlva, mint ma. A Jelentés fő üzenete: századunk az emberiség létszámának stagnálásáról, illetőleg az emberiség számszerű hanyatlásáról szól. Ez utóbbi (a hanyatlási) folyamat fogja jellemezni a világ kulturális, gazdasági, technológiai jövőjét hagyományosan meghatározó régiókat, országokat.

A számszerű hanyatlás, ha valóban bekövetkezik, miért olyan nagy probléma? Nemrég olvastam erre azt az érvet, hogy korunkban elavult, tudománytalan, abszolút megalapozatlan az a gondolkodás, hogy egy ország erejét, teljesítményét a benne élők száma befolyásolja, hogy az ország jövőjének biztosításához, az ország megvédéséhez rengeteg emberre van szükség….

A mi kutatásaink eredményei lényegében ellentmondanak ennek a gondolatnak. Mi azt állítjuk, hogy: de igen, egy ország, egy régió  teljesítményét továbbra is nagy mértékben befolyásolja a lakosság száma, mert ha az csökken, vagy stagnál, akkor a gazdaság növekedése is leáll és egyre ütemesebben fog csökkenni ott az életszínvonal is.

Dehát éppen arról van szó, hogy perspektivikusan, sőt Kínában, Japánban és egy sor más súlyos demográfiai kihívásokkal küszködő helyen már most is egyre inkább kiváltja a hiányzó emberi erőforrást az automatizáció, a robottechnológia. Másutt, főként Nyugat-Európában pedig a külföldi munkavállaló. Sőt ez fog – azt hiszem- óhatatlanul bekövetkezni Kelet-Európában is. …

A mi kutatásunk talán legfőbb üzenete, hogy a gazdasági növekedés motorját az innováció, a folyamatosan megszülető új gondolatok jelentik: értsd az ember kreativitása. Mármost: minél kevesebb ember születik, minél kevesebb az alkotó életkorban lévők száma, annál kisebb a „merítés”. Más szóval: ha stagnál, illetve csökken a népességszám a tudományokban „piacvezető” világban, az katasztrofális csapást fog hozni a kutatásra, fejlesztésre, lassítja, akár meg is állíthatja a tudományos fejlődést. Márpedig a jelen demográfiai folyamataiból modellezni lehet,  hogy az emberek számának csökkenésével párhuzamosan fog csökkenni  a kutatási, innovációs, mindenféle technológiai áttörések száma. Ezzel párhuzamosan csökkennek majd a társadalom tagjainak minőségi igényei, minek következtében az általános életszínvonal is esésnek indul. Ennél is félelmetesebb, hogy az alacsony termékenység, az egyre ritkább gyerekvállalás  „ragályossá válik”, az  generációról generációra „öröklődik”, az emberiség – főként az élvonalbeli országok lakóinak – számszerű csökkenése spirálszerűen egyre ütemesebben fokozódik.

Nem értem világosan e folyamatnak az életszínvonallal való összefüggését…

Kevesebb kiemelkedő, kevesebb alkotó ember, kisebb kínálat és  kereslet, egyre kisebb társadalmi igényesség, növekvő elhanyagoltság, növekvő számú idős ember. Növekvő közteher és magasabb adózás, egyre kevesebb pénzforrás a nyugdíjra, az egészségügyi ellátásra, ismét növekvő halálozási számok, átlagos várható élettartam újbóli csökkenése.

A lakhatási lehetőségek azonban akár javulhatnak is…

A fejlett világot e tekintetben már most is leginkább sújtó probléma, hogy a munkaképes korúak egyre kevésbé találnak megfizethető lakást munkahelyük közelében. Ez a folyamat a demográfiai dekadenciával párhuzamosan romlani fog. Az emberiség egyre nagyobb hányada a nagyvárosokban sűrűsödik, a vidéki régiók kihalóban vannak, és még inkább azokká válnak. A közpénzek apadásával egyre csökken annak az esélye, hogy nagyvárosokban megfelelő mennyiségben épüljenek bérlakások. A  kamatokat még kevésbé emelhetik a jegybankok egy romló életszínvonalú  demográfiai környezetben. Az albérlet – ahogy ez már ma is jellemző – a túlnyomó többség számára megfizethetetlenné válik.

A munkabérek viszont logikusan mégiscsak emelkedni fognak, hisz a munkaerő szűke ezt követeli meg….

A gazdasági fejlődés, növekedés leállását, visszaesését okozza a csökkenő népességszám. Mi ezt véljük bizonyítottnak. Ilyen környezetben csökkenni fog a munkaerő iránti kereslet is, miközben – noha a bevándorló munkaerőre is korlátozottá válik a kereslet – az „olcsó” migránsok mégiscsak biztosítják, hogy ne emelkedjenek túlzottan a munkabérek. Nem kell annyira a jövőbe ugranunk, hogy megértsük a helyzet súlyosságát: Japán – akárcsak a kelet-európai országok, de merőben más okokból – súlyos demográfiai krízisben van. A 24-65 év közötti munkaképes lakosság aránya lassan, de biztosan csökken, a 65 éven felülieké radikálisan emelkedik, gyerekek pedig alig születnek. A nominális munkabérek Japánban jelentősen emelkedtek az utóbbi években. Ezt a jövedelemnövekedést azonban teljes egészében elvitték az adók, a társadalom-és egészségbiztosítási költségek. Ez csupán a figyelmeztető kezdet.

A népességfogyás globálisan hordoz magában abszurd csapdahelyzeteket. Ahol most azonnal lenne szükség sok százezernyi, milliónyi új munkaerőre, ott a politika – a közvélemény nyomására – korlátozza vagy tiltja a bevándorlást. Kompenzálásul a politika ilyen helyeken nagyvonalú és hosszú távra szóló anyagi támogatást ígér a három vagy még több gyereket felvállaló fiatal családoknak. Csakhogy ezen fiatalok nagy része inkább távozik az adott országból, mert jobban érdekli a tartósnak gondolt nagyobb jövedelem, mint az azonnal családalapítás. A politika jóindulatának, nagyvonalúságának mindazonáltal bizonyosan lesz érezhető hatása, de akkor sem képes a családalapítási intézkedésekkel az aktuális gazdasági problémákat kezelni, a jelen intézkedések húsz év múlva fogják csak éreztetni hatásukat, egy várhatóan másfajta gazdasági környezetben. Sokhelyütt ugyanakkor engedik a külföldi munkaerő hatalmas számban való beáramlását. Ám ehhez nincsenek meg a lakhatási feltételek. A gazdasági fejlődés folytatódását nulla kamatokkal inspirálják, ez azonban tovább rontja a lakás- helyzetet, ugyanis nincs elég lakás, ami van, az megfizethetetlen.

Ahol egyre tovább élnek az emberek, ott nem tudják sem pénzzel, sem logisztikával ellátni az öregeket. Ahol alig születnek gyerekek, onnan jellemzően külföldre távoznak a gyerekvállalásra leginkább alkalmas korú fiatalok.

Különböző formákban, de globális demográfiai dráma zajlik ebben a világban.

The post Elfogy az ember? appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 335.1CHF: 315.36USD: 310.19
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12