A Peches generáció

Írta: Alapblog

A legpesszimistábbak, születésük óta egyik válságot a másik után kénytelenek megélni, a friss munkanélküliek derékhadát adják. A milleniumi nemzedék. A téma egyik nemzetközileg számontartott kutatója, Annie Lowrey, az amerikai VOX magazin szerkesztője elmondása szerint például ingatlan-és hitelpiaci szemszögből ez egy elveszett generáció, mely tagjainak többségét pályakezdésük pillanatától folyamatosan bizonytalanságban tartja az élet. Szöges ellentétben azzal a korosztállyal, amelyhez történetesen az interjú készítője is tartozik.


Zentai Péter: Egész eddigi életemben az idős emberek közös vágyálma az volt, hogy „bárcsak megint fiatal lennék”. Azonban mintha egy példátlan, egészen drámai fordulat történne. Több friss tudományos felmérés és a jelen „Zeitgeist”-je, a „Korszelleme” ugyanis azt sugallja, hogy egy magamfajta hatvan éven felülinek jobb, biztonságosabb az élete, mint egy magakorabeli harminc-harmincöt évesnek.

Annie Lowrey: Nagy átlagban és mindenekelőtt az Egyesült Államokban, ez bizonyosan így van. A baby boomerek, akik a II. Világháborút követő újjáépítés, nagy újrakezdés idején (1946-60 között) születtek, folyamatosan optimistán élhették életüket, mert születésük pillanatától kezdve nyugalomba vonulásukig – nagy általánosságban és mindenütt – mindig csak  javultak, egészségesebbek lettek az őket körülölelő körülmények.  Az Ön korosztálya képezi átlagosan Amerikában a legjobb módban, a legkiegyensúlyozottabban élő korosztályt. Hozzátehető: a hatvanon túliaknak soha korábban nem adatott meg, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel éljék meg a nyolcvanadik, sőt, akár a kilencvenedik születésnapjukat. Most először ez is megadatott, éppen Önöknek.

Ezzel szemben az Ön generációja?

Ezzel szemben az én generációm, a milleniumi nemzedék tagjai – mivel a maguk hatalmas számot képviselő nemzedékének a lányai, fiai vagyunk, szintén széles tömegeit alkotjuk a modern társadalmaknak – csupa rendkívüli bizonytalanságnak, kiszámíthatatlanságnak vannak kitéve, szinte születéstől fogva.

A milleniumi generációhoz az 1980 és az ezredforduló között születettek tartoznak. Ezen időszakban, és azóta pláne, szédületes technológiai, főként digitális fejlődés zajlott le. Ennek a mindennapi életben ezerszer több hasznát látja az ember, különösképpen a technológiai forradalomba beleszületett mai harmincon évesek, mint, annak, hogy mondjuk, én élőben láthattam, amint Neil Armstrong, első emberként, 1969-ben, a Holdra lépett.  A Holdra szállás persze sokkalta látványosabb esemény volt, messze nagyobb össznépi izgalmat produkált, mint bármely újszerű mobil alkalmazás, de ez utóbbival legalább sokat kezdhet az ember, ellentétben a nagy űrkutatási forradalommal. Tehát: amit az én generációm elért, annak konkrét, mindennapi hasznát az Ön generációja élvezheti igazán….

Egyrészt, ahogy mi huszon-harmincon évesek, úgy maguk hatvan-hetven évesek  is velünk egyidejűleg vehetik hasznát a digitalizációnak és veszik is, mivel sajátossága az utóbbi húsz év technológiai forradalmának a vívmányok azonnali mindennapi és korosztályokon átívelő hasznosítása. Tömegtechnológiai forradalom történik, ami általános életmód, kényelem-komfort érzet javításról, de nem a megélhetésről szól.
A lényeget az én generációm körében évek óta végzett helyzetfelmérések fejezik ki: míg a mai hatvanasok-hetvenesek – az ezredforduló óta bekövetkezett pénzügyi-gazdasági válságok, recessziós periódusoktól függetlenül – a gazdasági drámákat aránylag sértetlenül vészelhették át.  A korábbi időszakokban ugyanis folyamatosan tudtak felhalmozni, megtakarítani, sőt sokat utazni is, mert jövedelmeik viszonylag egyenletesen emelkedtek és eközben korábban elérhetetlen anyagi jellegű vágyak teljesülhettek be.
A nagy krízisekben: 2001-ben, 2008-ban egyrészt nem veszítették el megtakarításaik jelentős részét, másrészt nagyon sokuk, itt Amerikában mindenképpen, szépen nyertek is. Ehhez a központi bankok mennyiségi könnyítései, az ultra alacsony kamatok biztosították be Önöket. A baby boom generáció lett a legnagyobb nyertese  a  2011 és 2019 közötti időszak folyamatos bull marketjének.

Csak azt ne mondja, hogy ez a bull market a maguk kárára történt….

A megalapozatlan pénznyomtatás, az adósságok csúcsrajáratása, bankok és óriásvállalatok állami pénzekből való megmentése, majd az eredeti tulajdonosoknak történt lényegében ingyenes visszaadása – mindez  megalapozta a  rendkívüli hosszúra nyúlt bull marketet, hihetetlen magabiztosságot nyújtott a maga generációjának, ugyanakkor hagyták, hogy mindennek az árát  majd a következő generációk fizessék meg.

Feltételezem ebből, hogy analízisük szerint a milleniumi nemzedék tagjai és a magukat követő, úgynevezett Z generáció, a huszonöt évesnél fiatalabbak fogják meginni a levét a napjainkban formálódó, esetleg minden eddiginél nagyobb válságnak…

Persze. De ugorjunk vissza az időben ismét egy-két évtizedet! A milleniumi (millenials) generáció egyrészt a középiskoláit, másrészt az egyetemet éppen a Nagy Recesszió (2008-09) idején fejezte be. Pszichológiai, gazdasági felmérések, kutatások egyértelműsítik, hogy az az időszak, az  életnek akkor nekiindult amerikaiknak, kisebb mértékben nyugat-európaiaknak és japánoknak óriási traumát jelentett. A válságot követő egyetlen esztendő sem teremtett nyugalmat, biztonságot a „milleniumiak” számára. E generáció – totál magára hagyatottan – egész eddigi életében olyan egzisztenciális harcra kényszerült, amilyenben semelyik előző generációnak sem volt része a negyvenes évek közepétől az ezredfordulóig.  A Nagy Recesszió nyomán a globális munkaerőpiac totálisan megbolydult, a munkavállalói jogok mindenütt szűkültek, a munkaadók pedig, így vagy úgy, de direkt bizonytalanságban tartották a pályakezdőket, sakkban tartották őket, hogy ne merjenek magasabb béreket követelni, ne követelhessenek kártérítést kirúgásuk esetén.

Cserében viszont példátlanul nagyra nőtt a fiatalok mozgásszabadsága, a világ bármely részén munkát vállalhattak. A munkaerőpiac soha korábban nem volt annyira globalizált, mint a kétezres évektől kezdve napjainkig.

Európán belül ez nagy könnyebbségnek számíthatott, de Amerikából nehézkesebb a mozgás, egyébként pedig amerikaiakra eleve nem vonatkozhattak az EU-n belül radikálisan kiterjesztett szabadságjogok. Mindenesetre tény, hogy a milleniumi generációs amerikaiak körében frissen végzett felmérések a következőket bizonyítják: ők a legpesszimistábbak minden korábbi fiatal amerikai generációhoz képest…

Közbevetve kérdezem: és az én generációmnak milyen a hangulata?

Minden idők legjobb közérzettel bíró idős vagy idősödő korosztálya. Nem szenved semmiből sem vészes hiányt. Noha, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt, persze jócskán veszített most is a tőzsdén. De ezek csak papíron létező veszteségek, nem vezettek kényszer likividálásokhoz, vélhetőleg most sem fognak. A házaik, lakásaik értéke most éppen ugyan nem emelkedik, de nem is veszít sokat, amúgy pedig úgysem adnák el őket. Egészen más a helyzet a fiaik, a lányaik esetében. Nekik –  a túlnyomó többségnek Amerikában, Európában, Japánban – nincs önálló, saját háza, lakása. Nyilván sokuk szerencsés helyre született, a szülők kisegítik, kisegítették őket, de ez nem jellemző a többségre.
Szóval: az 1980 és 1999 között születettek pesszimisták, mert nincs megtakarításuk, a most következő időszak még kevesebb munkalehetőséggel kecsegtet, mint korábban. Ugyanis e generáció legnagyobb foglalkoztatója a szolgáltatási és kereskedelmi, vendéglátó, turisztikai szektor volt az utóbbi jó néhány évben. E szektorokat sújtja leginkább mindaz a rossz, amit a legtöbb elemző a következő évekre prognosztizál. 2008-2009-et követően e generáció tagjai találtak maguknak a legnehezebben munkát. Ha végre találtak, akkor őket tartották a legalacsonyabb béren, leginkább pedig bizonytalanságban, őket kényszerítették leginkább munkahely változtatásokra. Ennek „folyománya”, hogy a Z generáció, a huszonévesek nagy része egyik napról a másikra él, és, hogy mind a harmincon, mind a huszonévesek körében jellegzetes életcélként fogalmazzák meg a megkérdezettek, hogy „leginkább már csak utazgatni szeretnének a nagyvilágban, kötelezettségek nélkül.
Az utóbbi két hónap egyértelmű tényszerű bizonyítékai, a statisztikák szerint – a huszonöt-negyven évesek közül kerül ki a frissen munkájukból elbocsátottak 50 százaléka.

Elveszett generáció?

Az eddigi legpechesebb fiatal generáció. Túlnyomó többségük, pláne a harmincötön túliak, szinte esélytelen önálló lakás megvásárlására.  E generáció, ha valamely fontos gazdasági szegmens számára elveszettnek számít, akkor az a lakás- és a hitelpiac. Mindez persze meghatározóan Amerikára értendő, ám a pech, ami sújtja a huszonöt-negyven éveseket, az bizony globális!

The post A Peches generáció appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12