Étteremben eszel? Megmondom kire fogsz szavazni!

Írta: Alapblog

A vírus nyomán egyre látványosabb viselkedési különbségek jellemzik az amerikaiakat és sejthetően az egész nyugati világ polgárait. Erre vonatkozóan tanulságok garmadájával szolgál az a reprezentatív felmérés, amit a Quinnipiac University közvéleménykutatással foglalkozó intézete végzett a napokban. Tim Mullaney kutatásvezető szavaiból kitűnik például az is, hogy nagyon sok voksot veszíthet a novemberi választáson Trump elnök azzal, hogy az utóbbi két hétben ennyire keményen szembeszállt a gazdasági nyitás ütemét  lassítani igyekvőkkel szemben, az idősebb korosztályhoz tartozó, illetve az iparvidékeken élő híveit ugyanis egykönnyen elveszítheti, holott  éppen nekik köszönhetően lett elnök 2016-ban. 


Zentai Péter: Amerikában tudósítóként eltöltött éveim során értettem meg igazán, hogy az Egyesült Államok nem egyszerűen egy ország, hanem egy komplex kísérleti műhely, egy „mikrokozmosz”: „kicsiben” mindig ott képezik le legelőször azokat a lényegbevágó piaci, társadalmi, gazdasági, technológiai, tudományos, politikai, kulturális innovációkat, áramlatokat, fejleményeket, amelyek aztán a világ többi részét is meghatározzák. Ha tehát az Önök friss felmérése azt mutatja, hogy Amerikában a nemzetgazdaság azonnali, szinte korlátlan megnyitását, felpezsdítését a trumpisták, a jobboldali beállítottságúak sokkal inkább akarják, mint a demokraták, baloldali liberálisok, akkor ebből én világtendenciára merek következtetni. Helyesen gondolkodom?

Tim Malloney: Nem szükségszerűen. Az nyilvánvaló, hogy nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a világ minden más országában is valamilyen szinten átpolitizálódott a vírus ügy kezelése. Idővel egyre több országban belpolitikai csatározások középpontjába nyomult  a téma. Meghatározóan azokban az államokban, amelyeket erős kezű, karizmatikus vagy annak látszó vezetők irányítanak, olyanok, akik személyes presztízskérdést kreáltak a vírus megállításából, akik – szó szerint kimondva – az országuk, népük elleni háborús támadásként prezentálták a járványt, annak csillapodását pedig saját katonai győzelmükként.

Persze ez nem egyértelmű, mert Fehéroroszország erős embere, Lukasenka vagy a brazil Bolsonaro abból csináltak maguknak presztízskérdést, hogy tagadták a járvány, illetve a vírus jelentőségét. Indiában viszont Modi miniszterelnök, a Fülöp-szigetek fél-diktátora, Duterte viszont drákói szigort alkalmaztak azokkal szemben, akik megsértik a kijárási tilalmakat. Venezuelában a diktátor a politikai ellenfelei lejáratására, üldözésére használta fel a karantén időszakot, Közép-Kelet-Európában is néhol kísérleteztek ilyesfajta technikákkal az erőskezű vezetők.

Ezekből a példákból az következik, hogy az autokratikusan fellépő vezetők számára kizárólag az a fontos, hogy mindig, minden helyzetben meghatározó igazodási pontként tudják magukat prezentálni. Üzeneteik tartalmában csak nagy ritkán fedezhető fel következetesség, koherens világnézet: Donald Trump az elmúlt két-három hónapban egyik nap a kérlelhetetlen szigort, másik nap az azonnali lazítást, nyitást propagálta. Az ilyen vezetők megnyilatkozásainak hasonlósága mindvégig és mindenütt a szemtelen, kioktató stílusban, a másokra, ellenfelekre, ellenségekre való mutogatásban mutatkozott meg a járvány során is.

De az amerikaiak körében végzett friss felmérésükből mégis az rajzolódik ki, hogy világnézetek összecsapásává vált mára, hogy miként kellene, sőt visszamenőlegesen: miként kellett volna kezelnie a politikának a vírusügyet. Eközben az amerikaihoz hasonlatos politikai hozzáállási minták látszanak érvényesülni Európában, az európai közvélemény körében is: Németországban például – ahogy az Egyesült Államokban – dühös, egyre jellemzőbben jobboldali beállítottságú kisemberek ezrei tüntetnek az óvatoskodás, a maszkviselési és egyéb központilag elrendelt, előírt viselkedési normák ellen.

Izgalmas, meghökkentő viselkedési különbségekre derült fény a mi felmérésünkből. Példának okáért: ha ebben a pillanatban nem telefonon beszélnénk egymással a távolból, hanem itt Amerikában egy ismét nyitva tartó étteremben, akkor nyolcvan-kilencven százalékos valószínűséggel csupa republikánus szavazó venne körül minket. Ha fitnesz teremben találkoznánk, akkor is ugyanez lenne a helyzet, sőt még akkor is, ha most közösségi járműre szállnánk. A gyakorlati tapasztalat, az, amit saját szemünkkel látunk, csak megerősítené a friss kutatási eredményeinket: Amerika-szerte sokkal óvatosabbak, félénkebbek a nyitást illetően a demokraták támogatói, mint a republikánusoké.

Ebben mekkora szerepet játszik, hogy Donald Trump az utóbbi időben nyitáspárti propagandát folytat és elvakult hívei ennek megfelelően bátorodnak fel? Velük szemben pedig Trump radikális  ellenfelei, már csak  dacból is, az ellenkezőjét teszik annak, amit tőle hallanak.

Kétségtelenül létezik ez az összefüggés, amióta Donald Trump az Egyesült Államok elnöke.

Csakhogy itt és most, ebben a tematikában nem ez határozza meg a politikai alapú, motiváltságú viselkedési normákat, hanem objektív körülmények: a vírus által közvetlenül-közvetve bekövetkezett halálos tragédiák 90 százaléka sűrűn lakott helyeken, főként nagyvárosokban, nagyon jellemzően a két partvidék mentén történt. A vidéket, a meghatározóan nem sűrűn és főként fehérek lakta kisvárosok, farmok Amerikáját összehasonlíthatatlanul kevésbé érintette a vírus terjedése, mint New Yorkot és a többi nagyvárost, illetve azok közvetlen környékét. A vidéki Amerika márpedig hagyományosan republikánus, a nagyvárosi Amerika, mind a keleti, mind a nyugati partvidék Amerikája pedig tradicionálisan republikánus.

Akkor tehát igazságot takar a New York Times minap megjelent nagy port kavart cikkének tartalma, miszerint „a vírus demokratákat ölt,  a demokrata államokban gyilkolt”.

Ez tényszerűen igazolható. Fontos adalék annak megértéséhez, hogy miért mutatkoznak bátrabbaknak, vakmerőbbeknek a mindennapi élet újrakezdésében Trump szavazói, mint az ellenfelei.
Van azonban több más adalék is a jelenség megvilágításához. Kiemelkedik ezek közül az, hogy az utóbbi két évtizedben a republikánusokhoz, minden esetre inkább a jobboldalhoz „szegődtek” a radikálisan szabadelvű emberek, az úgynevezett libertariánusok, akik mindenféle állami iránymutatástól ódzkodnak, akik tradicionálisan kikérik maguknak, hogy bármilyen hatalom felülről diktálja nekik, hogy mit szabad, mit kell tenniük, és mit tilos. Egy ilyen járvány kapcsán sok milliónyi, meghatározóan vidéken, de nem csekély részben városban élő amerikai – Trumptól függetlenül is – tudatosan dacolt az előírásokkal, szabályokkal, egy részük vélhetőleg mindenféle esetleges vakcina kötelezettséget is visszautasítana, azt viszont mindenképpen, hogy bárki kívülálló korlátozhassa szabad mozgásában. Az általunk megkérdezett középkorú és vidéki amerikaiak nagyobbik hányada kijelentette: maximálisan ellenállna mindenféle központi szabályozásnak, otthon maradási, iskolabezárási, éttermi látogatási tilalomnak, egyéb kötelezettségnek, ha egy újabb vírus hullám nyomán a hatóságok ilyesmikről intézkednének.

Ezek szerint a járvány végül is mit sem változtatott- néhány hónappal az elnökválasztás előtt- a közvéleményen belüli frontvonalakon?

Változtatott és még változtathat is.  Ez utóbbi abban az esetben történik meg, ha a vírus elkezdi szedni áldozatait az úgynevezett Közép-Nyugaton és Délen, a klasszikusan republikánus szavazói többséggel bíró államokban. Floridában például – mely a kétezres évek elejétől republikánus állammá vált – most az ott sok idős halálos áldozatot követelő járvány következtében kimondottan javult Biden demokrata jelölt megválasztásának esélye.
A déli és közép-nyugati államokban különösképpen azt követően romolhat a járványhelyzet, ha nagyon erőltetetten indítják újra a gazdaságukat, a helyi üzleti életet, mit sem törődve az ajánlott biztonsági előírásokkal. Márpedig ennek kezdünk a tanúi lenni.
Romlott Trump elnök megítélése mindeközben több olyan északi, középső  államban, ahol ő győzött 2016-ban, csakhogy  most ezekben az ipari körzetekben az ő szavazóinak egy része  is retteg a gyors újrakezdéstől, mivel náluk  nagy számú áldozatot követelt a vírus áprilisban.
Továbbá: változni látszik a helyzet Trump kárára, amennyiben valószínűsíthetően komoly számban fog veszíteni idős szavazókat. Míg 2016-ban a 65 éven felüliek körében rendkívül jól szerepelt, az idősebb nemzedék tagjai  képezték a republikánusok egyik meghatározó szavazói bázisát, addig az öregek körében roppant sok áldozatot szedő vírus ügyének következetlen „trump-féle”  kezelése ellenséges légkört alakított ki vele szemben. Drámai számban fordulnak el az elnöktől a 65 éven felüliek, közülük is leginkább az elnököt szívtelenséggel vádoló idősebb  asszonyok.

 

The post Étteremben eszel? Megmondom kire fogsz szavazni! appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12