Diák voltam tele energiával és üres zsebbel

Írta: Alapblog

Fél tucatnál is kevesebb magyar cégnek sikerült betörni az orosz piacra. A sikeres vállalkozások száma azonban még ennél is kisebb, pedig valamikor jó ajánlólevélnek számított a magyar paszport és az itthoni tapasztalatok. Füzesi Attilának ez a bravúr úgy sikerült, hogy üzleti tapasztalata, anyagi háttere egyáltalán nem volt, csupán egy jó ötlet… és ebből egy médiabirodalmat, majd a kávézóláncot épített fel.


Mivel évek óta szerepel a 100 leggazdagabb magyart tartalmazó listán, gondolom Önt is megkeresik levélben vagy telefonon segítséget kérve. Hány ilyen megkeresést kapott az elmúlt hetekben?

Minden évben az adóbevallás előtt keresnek meg, hogy az 1 százalékos személyi jövedelemadót juttassam el nekik. Legutóbb egy kórház munkatársa hívott fel és négyezer forintos támogatást kért tőlem.

És utalt nekik?

Nem, mert mindenkinek nem tudok segíteni, és amúgy sem hiszek abban, hogy ezzel meg tudnám oldani a kórházak problémáit.

Azért kérdeztem, mert úgy hallottam, hogy Ön egy kis falu iskoláját támogatja és nem is csak pénzzel.

Egy Kecskemét környéki 1100 fős falu kisiskoláján és gyermekein szeretnék segíteni, de nem egy egyszerű pénzügyi támogatás keretein belül, hanem konkrét programot dolgoztunk ki a tantestület bevonásával.

Alapítványt hoztam létre tízmillió forintos induló tőkével, a szeptemberben induló angol nyelvoktatás finanszírozására. Az iskola mind a 70 diákja lehetőséget kap, hogy anyanyelvi angoltanároktól tanuljanak egy világnyelvet, akik napi szinten utaznak le az órákra Budapestről.

Én történelemtanárként végeztem Moszkvában, és éppen most honosíttattam a diplomámat azért, hogy heti 2 órában történelmet taníthassak a nyolcadik osztályosoknak. A járvány ideje alatt már elkezdtem a digitális oktatást, tananyagokat készítettem elő, oktatási videókat gyártottam. Igazi kihívásnak tartom ezt a projektet, hiszen egy kis falu olyan iskolájáról van szó, amelyben a diákok harmada valamilyen speciális oktatásra szorul. Reménykedem tervünk sikerében, aminek eredményeképpen több szülő fogja választani e kicsi, de erős követelményeket támasztó iskolát. Az alapítvány ugyancsak magára vállalja az iskolai létszám közel 25%-át adó saját nevelési igényű (SNI) gyerekek szakszerű kiegészítő képzését, különféle szakpedagógusok bevonásával.

Mit akar megszabni vagy előírni a tanároknak, milyen oktatást képzel el?

Ezt nem tehetem, de nem is tartanám jónak, ha ebbe a kérdésbe beleszólnék, erre ott vannak a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberek. A mi feladatunk, hogy őket –  a gyerekek érdekében –  magunkhoz „csábítsuk”. Az alapítvány esetében fontos kérdésekben a kuratórium dönt, én egyébként ennek még tagja sem vagyok.

Kivételezett helyzetben volt, amikor a rendszerváltás előtt Moszkvában tanulhatott. Gondolom az ösztöndíjat remek orosz tudással felvértezve kapta meg.

Hát ezt nem állítanám. 1989-ben az utolsó állami ösztöndíjas csoport tagjaként utazhattam ki a moszkvai Lomonoszov egyetemre. Hogy nem tudtam jól oroszul az senkit sem érdekelt… “majd megtanulsz ott fiam! –  ez volt a reakció. Ez valóban így is lett, az egyetemi évek alatt, majd később az üzleti életben tettem szert jó orosz nyelvtudásra. És miért tagadjam, egy helybeli barátnő is sokat segített a nyelvtanulásban. Amúgy valóban szerencsém volt, mert az előző évfolyam lányait Voronyezsbe és nem Moszkvába irányították, ami egyáltalán nem volt mindegy.

Legendák születtek a másik szovjet elitképző egyetem, az IMO-n tanuló magyar diákok sefteléseiről. Nem egy magyar milliárdos van, aki első millióját Junoszty tévék és búvárszivattyúk “magánimportjából” szedte össze. Önnek hogyan működött a szovjet vonal?

Őszinte leszek sehogyan. Talán egyszer vittem ki s adtam el ott egy kétkazettás magnót. A többi üzlet nem jött be. Egyszer vodkát és cigarettát vittünk Finnországba, de a vodkát a finn határőrök kiöntették velem, a cigire pedig nem akadt vevő, ezért végül ingyen odaadtam egy “rászorulónak”. Igazán az volt nagy üzlet, hogy a rubelt a hivatalosan 20 forint helyett 50 fillérért lehetett venni a feketepiacon. Az már más kérdés, hogy rubelért Moszkvában semmit sem lehetett kapni, ezért aztán jórészt eltaxiztuk az olcsón vett rubelt.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy magyar szellemi terméket exportáltak Oroszországba. Az egykor nagyon sikeres budapesti reklámújságot vezette be Moszkvába, még pedig fantasztikus sikerrel. Hogy mert ebbe belevágni, hiszen az újságíráshoz és kiadáshoz addig semmi köze nem volt?

Mit veszthettem volna? 23 éves diák voltam, tele energiával és üres zsebbel. A budapesti lap kiadóival közösen indítottuk a céget. Akkoriban, a ’90-es évek elején mindenki kezdő volt Moszkvában is. A szocializmusból kapitalizmusba való átmenetben a reklámújság is szerepet játszott. Emlékszem legsikeresebb rovatunk a “pénzmosás” címet viselte, amit a „vadkapitalizmus” időszakának tudok be. Természetesen ahogy születtek a piacgazdaság első törvényei, úgy szűntek meg az ilyen jellegű hirdetések. Naponta hat oldalon adtunk praktikus tanácsot az olvasóknak lakásvásárlásról, autó adás-vételről és más praktikus dolgokról. Nagyon ment a lap, heti 3,2 millió példányban jelent meg 120 oldalon.

Két, egykor Budapesten élő orosz újságírót-tudósítót is be tudott vonni. Befolyásos emberként a sikerben nekik is nagy szerepük volt, ugye?

Szása a Komszolmolszkaja Pravda egykori munkatársa volt, és jó kapcsolatai voltak a Pravda nyomdájával, ő lett a főszerkesztő. (Szása Kaverznyev, a Komszomolszkaja Pravda, Szergej Ivanov, a szovjet hírügynökség a TASZSZ tudósítója volt – a szerk.)  Szergej egy nagyon jópofa, nagydumás srác volt, ő lett a cég operatív vezetője, én pedig a vezérigazgatói széket foglalhattam el.

Nagy irodaház, csillogó autók, csinos titkárnők…

A csudát! Egy kis lakásban kezdtünk, az autóflotta pedig Szása ósdi Volgájából, Szergej Alekojából, illetve az én régi „ezerkettes” Ladámból állt. Az utóbbival Pestről vezettem Moszkváig, azaz majdnem Moszkváig. Kalugánál ugyanis eltört a főtengely. Egy teherautó a havas úton behúzott a fővárosba, ahol feketén tudtam beszerezni a sérült alkatrészt… végül ezt a remek járgányt egy este ellopták.

A moszkvai reklámújság az Extra M nevet viselte és szédületes karriert futott be. Miért adta el mégis tulajdonrészét 1996-ban a sikerek csúcsán?

Tényleg roppant jól ment az üzlet, olyannyira, hogy már Finnországban nyomattuk a lapot, mert Oroszországban nem volt olyan nyomda, amely ilyen mennyiségben elő tudta volna állítani. Moszkva után két nagy vidéki városban Szentpéterváron és Nyizsnij Novgododban is megjelent. Hogy akkor miért adtam el? Egyszerűen elegem lett, meguntam. A lap amúgy még sokáig jól teljesített, aztán az orosz válság bedöntötte. Ehhez persze az is kellett, hogy társaim egy óriási nyomdaberuházásba fogjanak. Átszámítva 100 millió dollárért húztak fel egy 30 ezer négyzetméteres nyomdaépületet, és oda vettek korszerű nyomdagépeket, amelyek egy évig az udvaron az esőben áztak. De, végül elkészült a nyomda, amit egy év után eladtak.

Akkor viszont már a kávézó üzletben volt érdekelt. A Café Estehazy lánc is jól ment a hírek szerint. Megismételte a hirdetési újság anyagi sikerét?

Hát azt azért nem, nem is lehetett volna.  Moszkvában kezdtünk egy kávéházzal, aztán fokozatosan lett lánc belőle, de ezt is eladtam 2009-ben.

Ezt is elunta?

Pontosan. Anyagi sikert hozott ez is, de elért egy pontot, amikor elegem lett ebből is.

A számokat, az Excel táblát nézte meg és ezért döntött, vagy egy ígéretesebb üzletet nézett ki magának?

Megérzés és nem a számítás döntött. Mindig új dolgokat szeretek csinálni és ezért volt, hogy tucatnyi szakmában is kipróbáltam magam. Ha most valaki felkérne, hogy egy válságban levő céget vezessek, és látnám a kivezető utat, nem haboznék és elvállalnám.

Egy alumínium öntődét is ilyen megfontolásból vett?

Azt nem vettem, azt a nulláról építettük fel, bár később azon sokat buktam. Alumínium hulladékot vásároltunk és dolgoztunk fel, idővel nagy multi cégeknek szállítottunk be, de a termelés nagyon érzékeny volt a fém tőzsdei árfolyam mozgásaira, amit a menedzsmentnek nem sikerült megfelelően kezelni. Végül – s lehet, hogy közgazdasági értelemben nem a legjobb megoldást választottam – nem engedtem bebukni a céget. Hatszázmilliót fizettem a banknak, majd háromszázmillióért eladtam, de legalább a lelkem tiszta maradt. Simán bedönthettem volna a céget, de nem akartam a bankot sem átverni. Az tény, hogy nem ez volt a legjobb üzletem…

A magyarországi Trendo kávéházláncot sem tartotta meg sokáig. Miért?

A vendéglátás itthon nem sok profitot termel. Drága a munkaerő és a bérleti díj is, ráadásul sokat kell a helyiség kialakításába is fektetni. A kecskeméti éttermünk esetében ez utóbbi 80 millió forintba került, a bérleti díj pedig havi 2 milliót emésztett fel. Ilyen körülmények között profitot termelni nagyon nehéz – hát ezért szálltam ki a Trendoból 2010-ben.

A magyar-orosz üzleti kapcsolatokban és a kereskedelem fejlesztésében is aktív volt. Ma is ebben “utazik”?

Erre hoztam létre a Creative Expert Consulting (CEC) Kft.-t még 2008-ban és alelnökként a gazdasági kamara magyar-orosz tagozatának munkájában is részt vettem. Oroszországban és Kazahsztánban jó kapcsolatokkal rendelkeztem, ezzel próbáltam segíteni a hazai cégeknek külföldi piacokon való megjelenését. A CEC-hálózat Pozsonyban, Münchenben, Lyonban, Újvidéken, illetve számos más országban nyitott képviseletet, és meglehetősen jól működött. Ez a tevékenység most már nem bővül, a meglevő ügyfeleket kiszolgáljuk, de újakat nem keresünk.

Oroszországban tudomásom szerint mindössze két jelentősebb magyar beruházás jött létre az elmúlt évtizedben. Egy orvostechnikai és egy agrár projekt. Mi az oka Ön szerint annak, hogy a magyar cégek az évtizedes jó háttér és kapcsolatok ellenére sem tudnak sikeresek lenni Oroszországban?

Az orosz piac nem egy átlagos európai piactér, más – sokszor szokatlan – törvények uralkodnak, de gyakran más szabályok szerint játszák a „focit” is. A bürokrácia nagy és kiterjedt, ami magával hozza a korrupció lehetőségét. Csak olyan külföldi cég tud megkapaszkodni, amely jelentős anyagi háttérrel és piacismerettel rendelkezik. Az orosz emberek viszont – főleg vidéken – jók és kedvesek, szeretik a magyarokat.

Szerencsére jött az ingatlanboom, amibe jó időben szállt be!

Valóban, a Trendo Investtel 2016-ban pályáztunk egy önkormányzati telekre Csillaghegyen. Három év alatt lett kész a lakópark, amelynek lakásait gyorsan eladtuk. Az építkezés ugyan 1,5 évet csúszott és az építési költségek is jelentősen emelkedtek, de végül csak elkészült. Újbudán egy új projektet indítottunk, reményeink szerint egy év múlva be is fejezzük. Pályázaton vettünk egy telket Zuglóban a Bosnyák téren is. Több telkünk van a nyolcadik kerületben is – ott egyébként már az építési engedélyeknél tartunk. Időközben, saját kárunkból tanulva saját beruházási csapatot hoztunk létre, így az építkezések fővállalkozói is mi vagyunk. Hogy ezekből mikor lesz valami, az kérdéses, ugyanis 27%-os áfával nagyon is bizonytalan a megtérülés, magyarul nem érdemes építkezni. Jó helyeken vagyunk, majd meglátjuk merre megyünk tovább. Egy már biztos. A most épülő lágymányosi épületben egy fogászati központ is működik majd.

Közismert szenvedélye a szocialista gyártmányú autók gyűjtése. Gondolom ez is még a szovjet időben indult?

Első, 1200-es Ladámat még Budapestről importáltam Moszkvába, ez egészen sokáig jól szolgált. Az első nyugati kocsim egy 460-as Volvo volt, amit 1994-ben vettem Budapesten, de úgy, hogy az autót Moszkvában vehettem már át. Nosztalgiát érzek az egykori szocialista autók iránt és azért kezdtem bele gyűjtésükbe is. Kecskemét mellett van egy tanyám, ahol tárolom a felújított autókat, teherautókat és buszokat. Hétvégeken beülök egyik-másikba és azzal furikázom, ez roppant élvezetes hobbi.

Gyermekei közül kinek adja majd át a céget?

Hat gyermekem van, de eddig még egyik sem jelentkezett…Az biztos, hogy oroszul és angolul mindnyájan jól beszélnek, és jó iskolákba jártak és járnak. Széles a spektrum egyik lányom pszichológus, fiaim sportmenedzsernek, programozónak készülnek, másik lányom pedig állatorvosnak. A két legkisebb fiúgyermekem pedig még távol áll a pályaválasztástól.

The post Diák voltam tele energiával és üres zsebbel appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12