Fizessünk mi, gazdagok!

Írta: Alapblog

„Ellentétben sok tízmillió emberrel, bennünket nem fenyeget, hogy elveszítjük munkánkat, házunkat, hogy nem leszünk képesek segíteni rászoruló családtagjainkat…. Abnormálisnak tartjuk, hogy miközben az emberiség nem csekély része a járvány ideje alatt, annak nyomán elszegényedett, addig a mi vagyonunk csak gyarapodott és ezért még csak adóznunk sem kell” – idézetek abból a nyílt levélből, amit eddig 83 dúsgazdag amerikai, kanadai, német, brit, új-zélandi, többségében világhírű  bankár, vállalkozó, befektető, szuper vagyonok örököse írt alá, nyomatékosan figyelmeztetve a kormányokat, hogy dolgozzanak ki szisztémát az ő – tehát a levélírók – alapos megadóztatására. Amint a Global Citizen nevű, egyebek között a gazdagság és a világ kihívásai közötti összefüggéseket kutató think tank és kiadvány munkatársa, James Hitchings-Hales elmondja, ha foganatja lesz a dolognak, akkor 10 év alatt legalább háromezer milliárd dolláros többlet bevételük lesz a milliárdosok vagyonának adóztatásából az államoknak. A dolog persze nem ennyire egyszerű….


Zentai Péter: Amikor olvastam a hírt, hogy több mint nyolcvan nyugati ultra gazdag levélben követelte a világtól, hogy „adóztassanak meg bennünket”, rögvest  azt jutott eszembe: ki akadályozza meg őket, hogy fizessenek? Ha ezt akarják, akkor minden egyes évben – ahányszor csak akarnak – utaljanak át hazájuk kincstárának x vagy y millió dollárt. Ez a nagy hírverést élvező levél egy magamfajta, az ügyben kevéssé érintett megfigyelőben valahol ellenszenvet kelt…

James Hitchings-Hales: Pedig nem színjáték, nem holmi PR akció. Warren Buffett vagy George Soros csaknem húsz évvel ezelőtt – különösebb hírverés nélkül – javasolta a Bush kormánynak, a washingtoni törvényhozásnak, hogy „tessék bátran megadóztatni bennünket, vessenek ki nemcsak magas vagyonadókat, hanem örökösödési adót is. Ma már alig emlékszik rá bárki is, hogy Warren Buffett aprólékosan és nagyon egyszerű nyelven elmagyarázta az ifjabb Bush elnöknek, mennyire abszurd, hogy – mindent lemeztelenítve – ő, a világ egyik leggazdagabb embere kevesebb adót kell fizessen, mint a titkárnője.

De ennek nem igen lett foganatja. Vajon miért nem?

A kétezres évek elején erre nem érett még meg a világ, aztán jött szeptember 11-e, a világ sorsát megváltoztató hatalmas terrorakció, jöttek a háborúk Irakban, Afganisztánban, a nemzetközi terrorizmus ellen, s a téma a szőnyeg alá került. Nota bene: Amerikában azért voltak adó kiigazítások és tény, hogy a többi nyugati országhoz képest az Egyesült Államokban progresszívabb az adózás.

Viszont ezen húsz év alatt a deregulációk és a globalizálódás nyomán „szökési” lehetőségek tucatjaihoz jutottak a dúsgazdagok és azok vállalatai. Egy csomóan közülük szinte nulla adót fizetnek, mert olyan helyekre költöztek át– legalábbis papíron – ahol ez megoldható. Off-shore-ban húzódik meg a milliárdosok világa.

Részben igen. De éppenséggel e hét végén tárgyalnak Európa legfőbb pénzügyi döntéshozói, hogy, hogyan lehet és kell, illetve fogják lekapcsolni a fő európai gazdasági-pénzügyi láncokról az adóparadicsomokat. Továbbá, hogy hogyan lehet/ kell megoldani, hogy legalább a különböző európai országok kormányai ne preferálhassák speciális, külön bejáratú kedvezményekkel az ő segítségükkel szuper-profitokra szert tevő cégeket és magánszemélyeket.

A nagyvilágban több százezer emberről, családról tudni, hogy gazdagságának stabilitása annyira sziklaszilárd, hogy képtelenség érdemi vagyonvesztésük. Ük-ük unokáik is milliárdosok lesznek. És ez biztos. Se nem oszt, se nem szoroz hát a lényeget tekintve, hogy most nyolcvan-valahány személy világgá kiáltja: „tax us, tax us, tax us”- hogy szó szerint idézzem a levelüket.

Abszolút rosszul látja ezt. Bárki utána nézhet a szóban forgó személyek névsorának. Ez a „crème de la crème”, a „krémek krémje”, mindannyian nagy tekintélyű, kiváló emberek, akik – mindent egybevetve – saját erőből és érdemi alapon váltak dúsgazdagokká, egész életútjukat végig kísérte ugyanaz a hozzáállás: visszaadni a társadalomnak mindannak a jónak egy részét, amit lényegében a nekik köszönhettek.  A levelük egyértelműsíti egyebek között arra a kérdésre is a választ, hogy „miért éppen most, hogy miért nem előbb jöttek elő javaslatukkal, hogy miért vált ez ennyire sürgőssé.” Az is kiderül belőle, mennyire – elnézést a sértésért – de mennyire mafla az Ön előbbi kérdése, tudniillik „ki akadályozza meg őket, hogy fogják magukat és saját belátásuk szerint fizessenek az államkasszákba annyi pénzt, amennyi jól esik nekik”.

És mi a válaszuk például erre?

A világ egyetlen országának adórendszere sincs felkészítve önkéntes alapon befizetett plusz bevételekre. Miért is lenne? Azokat a pénzeket legfeljebb ellopni lehetne, de még az is komplikált feladat lenne. A költségvetéssel való gazdálkodást megannyi intézmény ellenőrzi egy jogállamban.

Ezek az ultra-gazdag emberek éppenséggel arra hivatkoznak, hogy „nem értenek hozzá, miként lehetne országos kereteken belül és nemzetközileg szakszerűen kiépíteni átfogó logisztikai rendszereket, példának okáért a vírus okozta egészségügyi ellátásbeli egyéb jövedelem elosztási igazságtalanságok orvoslására. Enyhíteni azokat a károkat, amelyeket a legszegényebb országokban élő százmilliók azért szenvednek el, mert a járvány következményeként lebénultak a globális ellátási láncok, és emiatt növekszik az éhezők száma. Nyilvánvaló, hogy „csak úgy” az államkasszákba, esetlegesen, nem rendszerszerűen odadobott és előre be nem kalkulált egyszer százmillió dollárok, másszor esetleg csak tízmilliók révén képtelenség szisztematikusan, hosszú távra tervezetten kiigazítani társadalmon belüli és társadalmak közötti igazságtalanságokat. A levél írói szisztematikusságot, következetességet követelnek az államoktól. Ők a maguk részéről elismerik, hogy nekik abnormálisan sok a pénzük, akkora összegekkel rendelkeznek, hogy soha nem fogják tudni elkölteni, akkor sem, ha minden örökösüket és örököseik örököseit is gazdag emberekké teszik. És hogy: mindeközben az utóbbi időben az ujjukat nem kellett megmozdítaniuk, mégis ömlött hozzájuk a pénz.

Ezért rendelkeznek ezek az emberek jótékonysági alapokkal, Soros, Gates, Buffet, a Disney família, Bloomberg, Pritzkerék (Hyatt szálloda lánc tulajdonosai) és a többiek az évek, évtizedek során összességében milliárdokat adományoztak a legkülönbözőbb nemes célokra. Miért nem ebben folytatják „utazásukat” továbbra is?

Ezeket az alapítványokat konkrét, az alapítók által tökéletesen ellenőrzött célokra és célcsoportokra hozták létre. Főként az emberiség egy-egy kisebb-nagyobb részének életminőségét, oktatását, művészeti, kulturális fejlődését segítik. De ezek mind egy szálig ad-hoc kezdeményezések, bár sok esetben – kétségtelenül – kiegészítik az állami szerepvállalásokat. Most azonban totálisan másról van szó, arról, hogy az összes dúsgazdag ember: a levélírók szerint mindenki, akinek legalább harminc vagy ötvenmillió dollárja van, az ezen összegek feletti vagyonrész legalább fél százalékát évente fizesse be vagyonadóként. Minél nagyobb az a plusz vagyon annál magasabb a befizetendő százalékos arány.

Ez mekkora plusz jövedelmet hozna az államok számára?

Az első számítások szerint 10 év alatt 3 ezer milliárd dollár jönne be a világ leggazdagabbjaitól. A dolgok abszurditása abban rejlik és ezt maguk a levélírók ismerik el, hogy míg az emberiség nagy része az idei esztendőben pénzt veszített, hatalmas embertömegek szegényedtek le világszerte, csak a járvány okán, addig a milliárdosok túlnyomó többsége kimondottan gazdagodott. Jeff Bezos (Amazon) négy hónap leforgása alatt további harminc milliárddal lett gazdagabb, a számontartott amerikai milliárdosok egész derékhada tovább gazdagodott. A levél írói nem rejtik véka alá, „ez az egész abszurdum” és értésre adják, hogy szabályosan nulla az az adó, amit be kell fizetniük, ahhoz képest, amennyivel vagyonuk felértékelődése okán még gazdagabbakká váltak – csak az utóbbi időkben.

Ezek az emberek a nyugati világ civilizációjából, főként Amerika szokásaiból indulnak ki, és esetleg megalapozottan reménykednek abban, hogy a milliárdosok egyre nagyobb számban utánozni fogják őket…De hát ez édes kevés, hiszen meg se mukkannak e kérdésben a kínai, az orosz, a közép-ázsiai, a kelet-európai, a dél-amerikai és az arab ultra gazdagok. Fogalma sincs senkinek, hogy azoknak összességében mennyi pénzük van, eszük ágában sincs pluszt fizetniük állami kasszákba…

Annál is kevésbé, minthogy jelentős részük összefonódott az állammal, illetőleg papíron semmiféle vagyonnal nem rendelkező politikusok de facto a szuper milliárdosok. A nyugati milliárdosok levelének szerzői ezzel pontosan tisztában vannak. Ezeknek az embereknek – ha interjút készít bármelyikükkel, ez feketén-fehéren ki fog derülni – azt is küldetésüknek tartják, hogy lelepleződjenek a harmadik világ vagy éppenséggel Kelet-Európa maffia-államai.

Az ilyen átláthatatlan, magukat rejtegető államok lesznek az elsők, akik meg fogják torpedózni, hogy náluk ilyesfajta kezdeményezések akárcsak felszínre kerüljenek. Főként azért, mert azokban az országokban senki, tisztes gazdag embernek sincs bizalma az államban, azért, mert nincsenek államtól független milliárdosaik.

Ennek a levélnek az a globális politikai mondanivalója, hogy míg Nyugaton, Amerikában a személyes gazdagság egyre súlyosabb felelősséggel jár és egyre inkább hozzájárul a közjóhoz, a terebélyesedő társadalmi-természeti-gazdasági-elosztásbeli egyenlőtlenségek, a szegénység felszámolásához, az oktatás és az egészségügy fejlesztéséhez, addig az autokrata rendszerek egyre mélyebbre fognak süllyedni.

The post Fizessünk mi, gazdagok! appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12