A magyar kormány esete a Tenkes kapitányával

Írta: Stipsicz Károly - Készült: 2017. március 18.

A Tenkes kapitánya az „átkos” Magyarország egyik legmaradandóbb alkotása. A 13 részes tévésorozat a hatvanas évek közepén készült, hatását tekintve pedig egyenrangú a Ludas Matyi rajzfilmmel.


Itt a jó kedélyű, furfangos és derék magyar, ott a bigott, bugyuta osztrák és annak korrupt magyar cinkosai. Magyarok milliói szórakoztak a fekete-fehér képsorokon, filmes dialógokat idézve, és tovább örökítve azokat gyermekeiknek és unokáiknak. A Tenkes kapitánya azonban akarva, akaratlanul másra is tanít: a hatóság mindig idegen, mindig be szabad csapni és túl szabad járni az eszén.

A magyar kormány körében is nagy népszerűségnek örvend a már félévszázados sorozat.  Kövér László házelnök és főideológus különösen nagy rajongónak számit. De mi a közös a Tenkes kapitányban és a mai politikában?

Március 15-ike óta ismét tudjuk, hogy újra be kell venni a várat, fő ellenségünk ismét nyugatról jön, pontosabban tőlünk északnyugatról, azaz Brüsszelből.  Azaz Magyarországon a politika továbbra is érzelmekre, nagy odamondogatásokra és erőfitogtatásra épül. - Utóbbi a magát időnként „büszke plebejusnak” valló miniszterelnök „találmánya”. Ebből következik, hogy ha mi vagyunk fent, kedvünk szerint azt csinálunk, amit jónak tartunk, akinek pedig ez nem tetszik az „labanc”, külföldről támogatott ellenség, akivel még csak szóba sem kell állni.

Franciaországban a jobboldali elnökjelölt és annak középbalos konkurense most azt teszik, amiről nem csak Magyarországon, de a világ szinte összes demokráciájában leszokott már az uralkodó kaszt: nem lózungokat, hanem programokat állítanak szembe egymással. Marine Le Pen kiszállna az euróövezetből és talán még az Európai Uniót is otthagyná. Közben az Európa barát Emmanuel Macron végre alaposan megreformálná a világ egyik legköltségesebb jóléti államát, ami a franciáknál hagyományosan erős szakszervezetek visszaszorítását jelenti.

Nálunk, értékelhető programok hiányában, az emberek csak személyek közül választhatnak, és az érzelmükre hallgatnak. A többit meg elintézik – legalábbis ezt gondolják – a pr-stratégák és a médiagőzhenger.

Hadászati alapképlet, hogy a tábor egybetartásához újabb és újabb ellenségképekre van szükség. A populista jobboldal által felsorolt, a derék magyar embert sarokba szorítani próbálók – már amúgy is végeláthatatlanul hosszú listája – most még egy elemmel kiegészült: hét éve még az IMF, a bankok, majd Gyurcsány-Bajnai páros és az Unió volt rajta. Utána következtek az osztrákok, a liberálisok és a multik.

Egy kis szünet után ellenség lett az amerikai kormány, majd jöttek a migránsok és Soros György, az „álomGYILKOS” Momentum köntösébe bújt SZDSZ, illetve egy meg nem nevezett „KÜLSŐ HATALOM”, amely a Nemzeti Bank elnöke szerint bankpánik előidézésére készült itthon. Az elmúlt napokban pedig előkerültek a külföldi tulajdonban lévő, de a magyar vevők körében olcsóságuk miatt rendkívül népszerű hipermarketek. És most a „derék székely testvérek” állítólag kedvenc sörét, a Csíki sört megsemmisíteni akaró Heineken került célkeresztbe. Ez utóbbi természetesen óriási ingyen reklámot jelent egy kis sörfőzdének.

Most megint Brüsszelen van a sor, amelynek szó szerint „HADAT” üzentünk. Mellékesen annak a szervezetnek szól a képzeletbeli hadüzenet, amelynek tagjai vagyunk. Bármennyire fanyalognak a „puhány” polgárok vagy az értelmiség, a panelek úgy tűnik, hogy működnek. Bár a szólamok nem győznek meg mindenkit, sőt a magyarok túlnyomó része ösztönösen nagyobb realitásérzékkel és politikai intelligenciával van megáldva, mint a vezetőik. Az emberek többsége a felmérések szerint nagyon is pártolja az európai gazdasági közösséghez és értékrendhez tartozást. Nem vagyunk egyedülállóak: Donald Trump is „Orbáni módszerrel” lett a világ leghatalmasabb embere. Szélsőséges kijelentései megbotránkoztatják a fél világot, ugyanakkor lelkesíti saját táborát, akik a „diktatúrát” kiáltó médiával ellentétben tudják, hogy nem kell mindent annyira komolyan venni.

Magyarországon egy mindent a hatalommegtartásnak alá rendelő kormány sem a teljes lakosságot akarja megnyerni, csak az emberek egyharmadát, akik hűségével könnyedén meg lehet nyerni egy választást. Ha ennyi külső ellenség veszi körül az országot, akkor pedig kell egy bátor hadvezér, aki képes megvédeni bennünket a labancoktól. Nem csak bátor, hanem furfangos is, mint a Tenkes kapitánya, aki a végén megkapja a neki járó jussát: az egész várat.

Itt megnézheti a Tenkes Kapitánya első részét.




Árfolyamok

EUR: 308.03CHF: 265.57USD: 260.95
 

Legnépszerűbb cikkek

Karácsony Zoltán: Karrier tippek

Nyeregben érzik magukat az alkalmazottak

Kevésbé elkötelezettek a dolgozók és egyre inkább úgy vélik, könnyű az álláskeresés, ha váltani akarnak. Ez körvonalazódik a céges világban mostanság. Ennek fő oka a munkaerőhiány, ami új helyzetet teremtett a munkaadók számára. Mit lehet e...
Tovább >>