Piacok a politikusok fogságában

Írta: Alapblog - Készült: 2019. szeptember 18.

Példátlan helyzet: nem a gazdasági vagy a pénzügyi fundamentumok problémái, hanem politikai bizonytalanságok képesek ezúttal átmeneti vagy tartós piaci összeomlást, illetve globális recessziót generálni.


Objektíven tekintve ugyanis nincs nagy baj. Ám ha nincs, akkor „csinálunk”.

E szerepre a jelek szerint napjaink befolyásos politikusai jelentkeztek be, erről beszél, a Wrighton Icap vezető stratégiai elemzője, Lou Crandall. A sok, aggodalomra okot adó világfejlemény mellett felhívja a figyelmet: a piacok nincsenek felkészülve arra, hogy a nemzetközi konfliktusok miatti jelenleg nagyon bizonytalan nemzetközi környezetet olyan világ válthatja fel, amelyet infláció és magas kamatok jellemeznek.

Zentai Péter: Nem vagyok sem professzionális befektető, sem profi tőkepiaci vagy makrogazdasági megfigyelő. Viszont mindabból, amit az utóbbi hónapokban szakértőktől olvastam, abból számomra nem következik, hogy nagy recesszióba süllyedhet a világgazdaság. Mintha befolyásos újságíró kollégáim – világszerte – ezt csak belénk beszélnék.

Lou Crandall: Tovább mennék…Abszolút semmilyen gazdasági és pénzügyi okát nem látom annak, hogy akár nálunk az Egyesült Államokban, akár globálisan egy-két éven belül recesszió fenyegessen. Ez azonban nem jelenti, hogy az nem fog bekövetkezni. Sőt, folyamatosan növekszik a valószínűsége ennek a szcenáriónak.

Akkor ezt magyarázza meg. Ön is azok közé tartozik, akik mágikus hatalmat tulajdonítanak az események alakításában a médiának?

Nem a médiának, hanem a politikának. Az a véleménye – velem együtt – egyre több befektetési stratégiával foglalkozó kollégának, hogy emberemlékezet óta nem volt akkora jelentőségük a politikusoknak a piacok napi szintű folyamatos alakításában, mint napjainkban. Ugyanez igaz a recessziós várakozások politikusok általi befolyásolására.

Gondoljunk csak bele: a recessziós várakozásokat az utóbbi hónapokban leginkább a hosszú lejáratú amerikai kincstárjegyek hozamának (treasury yield) esése váltotta ki: az volt mostanáig a legelfogadottabb magyarázat erre, hogy az esés mögött az amerikai gazdaság rendkívüli lassulása húzódik meg.

Azonban kiderülőben van, hogy abszolút téves volt a piaci szereplők ezen megközelítése, annak ellenére, hogy korábbi évtizedekben, akárcsak a mostaninak az elején, a hozamzuhanást valóban a befektetők megalapozott féleleme okozta, a magas munkanélküliség, az államháztartási deficitek és az adósságállományok túlzott növekedése, egy reálisan bekövetkezni képes recesszió miatt.

És miről van szó most?

Azért csökkennek a „hosszú” állampapír hozamok, mert a piaci főszereplők és általában a közvélemény egyre szélesebb körei a politikai klíma miatt aggódnak. A politikai bizonytalanság nagyon gyors ütemű növekedése okoz zűrzavart.

Beleértve- gondolom – Donald Trump tweet-jeit.

Igen, azokat is beleértve, és általánosságban is: a vélten – a propagandagépezete által „megcsináltan” – vagy valóságosan rendkívüli befolyással bíró némely más külföldi politikus, politikai döntéshozói csoport napi „trollkodásai” egyrészt napi szinten ide-oda rángatják a piacokat, másrészt általános bizonytalanság érzetét hintik el a nagyvilágban.

Elképesztő, hogy Donald Trump miket tudott művelni a piacokkal néhány Twitter bejegyzésével csak önmagában a kínai-amerikai kereskedelmi konfliktus ügyében. Negyedéven belül semmi egyéb, csupán ezek a tweet-ek, néhány óra leforgása alatt legalább hatszor húzták fel vagy lökték a mélybe két-három-négy százalékponttal az S&P-t és a többi indexet, egyúttal pedig – és ez a lényeg – vitték feljebb szignifikáns mértékben a kamatokat. Ez egyszerűen példátlan. Az amerikai elnök a globális piacokkal úgy játszik, ahogy neki tetszik.

Hasonlatos a helyzet ahhoz, amit Boris Johnson mostanság, előzőleg pedig a brit politikai elit néhány más, jelentős befolyással bíró képviselője tudott csinálni a Brexit ügyben tett kijelentéseivel.

Objektívan sem a kínai-amerikai, sem a Brexit tematikában valóságos, gazdasági alapon tragikusnak vagy áttörőnek tartható dráma nem történt az utóbbi hónapokban. A kamatokat, hozamokat a bejelentésekhez, politikusi szövegekhez kapcsolt narratívák, magyarázatok – konkrétan a mesterségesen megszült bizonytalanságok emelték vagy csökkentették. De semmiképpen sem egy nagyobb recesszió realitása.

Azért Németországban mégis reális az ilyesfajta várakozás.

Ott, a ténylegesen gyengülő gazdasági teljesítmény kétségtelenül szerepet játszott a hozamgyengülésben és hozzájárult a negatív kamatok megjelenéséhez. A német kamatváltozások „átragadtak” rögvest minden más vezető európai nemzetgazdaságra, beleértve azokat is, amelyek várható növekedése a némethez képest jóval magasabb. Ez az érem egyik oldala. A másik – és ebben látom a lényeget -, hogy a legtöbb piaci szereplő a gazdasági fundamentumok alapján egyáltalán nem pesszimista Németország közeljövőjét illetően, ugyanis a többség meggyőződése, hogy a németeknél beindítanak valamiféle komoly gazdaságélénkítő programot, ezáltal megelőzik a nem irreális recessziót.

A német helyzet kapcsán is csak ismételni lehet: a borúlátás nem gazdasági megalapozottságú, hanem politikai. Ez a fajta bizonytalanság, ami mesterséges és piaci kamatesést vált ki, ami miatt mindenki újabb és újabb központi banki könnyítéseket vár: kamatvágásokat, pénznyomtatást, fiskális költekezést.

Akár gazdasági, akár politikai okokból, de – minden jel szerint – mégiscsak jön a recesszió.

Akkor feltétlenül, ha tovább romlik a helyzet Kína és Amerika között, márpedig erre nagy az esély. Akkor, ha bekövetkezik a megállapodás nélküli Brexit – ez sem valószínűtlen, sőt…Akkor, ha mindezek fényében szignifikánsan csökken a világkereskedelem volumene, a működőtőke pedig világszerte visszavonul az új invesztícióktól, ugyanis szabályosan félni kezd a geopolitikai környezet tartós romlásától.

És ha mindez nem következik be?

Ebben az esetben mindennek az ellenkezője várható.  A politika kiszolgáltatottja ma a tőkepiaci világ és a világgazdaság egésze. Ha tehát – példának okáért – 2020-ban az új amerikai elnök felhagy a Kínával való háborúskodással, vagy a FED – önszántából, netán a Fehér Ház nyomásának engedve – az infláció elleni harcot totálisan háttérbe szorítja és csak és kizárólag a gazdasági stimulusokra fókuszál, akkor ennek a jelenlegihez képest ellentétes lesz a hatása az állampapírokra, és az általános kamatkörnyezetre. Ugyanez elmondható abban az esetben is, ha Nagy-Britanniában egy munkáspárti kormány jutna hatalomra és mintával tudna szolgálni a többi vezető tőkés ország számára a társadalmi-gazdasági rend igazságosabbá tételét átfogóan segítő politikával.

Megint persze más kérdés, hogy vajon mennyire felkészültek a piacok arra, hogy az elkövetkező idők nagy változásai inflációt és magasabb kamatokat generálnak. Vélhetőleg semennyire se.




Árfolyamok

EUR: 334.45CHF: 304.79USD: 303.14
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12