Bálint György élete: a tömörített 20. század

Írta: Alapblog - Készült: 2020. június 27.

Elhunyt Bálint György (1919-2020), élete a tömörített 20. század. A magyar állam először megpróbálta megölni 1944-45-ben, majd miután szinte az egész családját kiirtották, visszajött, és újra gazdálkodni kezdett az 500 hektáros családi birtokon, amitől aztán a kommunisták fosztották meg, elvették a tulajdonát. Független, vállalkozó, tulajdonos polgárság generációnként akár kétszer is lefejezve, megsemmisítve, elüldözve – nem csoda, hogy ilyen könnyen illant el a demokrácia.


A háború vége a mauthauseni koncentrációs táborban érte.

Mázlista vagyok, mindössze két hónap jutott belőle. Az mondjuk rossz, hogy addigra negyvenkét kilóra fogytam, flekktífuszt kaptam, de hát ott mindenki lefogyott és mindenki flekktífuszt kapott. Tetvek terjesztik azt a kórt, a tetű pedig olyan, hogy egyik emberről átmászik a másikra, s mi elég sűrűn voltunk. Olyannyira, hogy a barakkokban talpalatnyi hely sem jutott, katonai sátrakban helyeztek el, ami negyvennégy hideg telén vacogós dolog, ráadásul élelem szinte semmi. Ma is a fülemben van a gázkamra vasajtajának nyikorgása, meg a hangok, ahogy tereltek be százakat elgázosítani, aztán ki az ajtón, aztán kit elhamvasztottak, kit tömegsírba dobáltattak, és ment a következő transzport. Engem szerencsémre egy körülbelül ezerfős társaság tagjaként, amiben zsidók, cigányok, homoszexuálisok, kommunisták, visszaeső bűnözők keveredtek, április közepén kivittek egy Gunskirchen nevű falu határában álló kőbányába. Ez egy harminc méter mély kehely egyetlen bejárattal, tökéletesen alkalmas a megsemmisítésre. Dolgoznunk nem kellett, kutyás SS-ek őriztek bennünket. Dinamittal kipárnázták a sziklafalat, ha azt berobbantják, a kőomlás után nincs gond a foglyokra. Ahogy láttam, hogy lazul az őrzés, harmadmagammal megszöktem. Ez történt május harmadikán, negyedikén pedig az amerikaiak fölszabadították a tábort, amit persze nem tudhattunk előre. Az erdőben, bokrok alatt, a két front között töltöttük az éjszakát, röpködött felettünk akna, gránát, repülőgép.

Reggel hallottuk, ahogy érkeznek az amerikaiak, kimentünk az úthoz, emlékszem, egy teherautó platójáról néger katona integetett mosolyogva, hogy „go home, you are free!”.

De hát annyi erőnk se volt, mint nekem most. Egy parasztháznál megmosakodhattunk, enni kaptunk, aztán egy kaszárnyába szállítottak, kihallgattak, majd Bad Schallerback szanatóriumába küldtek. A hajunkat leborotválták, lefertőtlenítettek. Fürödhettünk rendesen, és három év után először vetett fehér ágyban aludtam. Német orvosok és egy olasz apácarend tagjai ápoltak. El kell mondjam, hogy különös figyelmet kaptam egy Annunciáta nevű nővértől, aki ugyan sose ült az ágyam szélére, de széket gyakran hozott, s azon megpihenve beszélgetett velem németül. Pár hét alatt meg is erősödtem szépen, s úgy döntöttem, hazaindulok.

 

Annunciáta engedte?

Indulnom kellett.

 

Jól meggondolta?

Pont ezt kérdezte egy magyar származású, Kovács nevű amerikai kapitány is, aki, amint hírét vette, hogy van ott egy magyar, rendszeresen látogatott, mindig hozott valami kedvességet, szelet tortát, ezt-azt, de hát amúgy is rendesen el voltam látva, nem volt semmi probléma. Na, ő konkrétan azt mondta, senki élőt nem találok otthon a szeretteim közül. De én azt feleltem, Magyarországon vár az anyám és a két nővérem, mindenkim, ott vagyok otthon, ott az én hazám, magyar minden porcikám, a magyar az én kultúrám. És nekiindultam.

 

Mi várta itthon?

Az a hír, hogy édesanyámat elvitték. És a két nővéremet is, és az egyikük férjét, kislányát is. Ötükből négyet elgázosítottak, csak a még hajadon nővérem élte túl, ő Auschwitzból Heidelbergbe került, a fölszabadulás után pedig Svédországba, de már betegen, a rettenetes hidegekben tönkrement a tüdeje. Összekapartam az utolsó filléreimet, hazahozattam a Vörös Kereszttel, de nem lehetett segíteni rajta, két évre rá meghalt. Ezzel beteljesedett Kovács kapitány jóslata.

 

 

Az apai gazdaságból mi maradt?

A házat, ahol felnőttem, takaros épület, a háború előtt a faluban kissé túlzóan kastélynak hívták, de amikor 1945 júliusában megérkeztem, nem volt rajta se ajtó, se ablak, belül meg semmi se. Pénzem persze nulla.

És megkaptam életem tán legkülönösebb égi segítségét. A sok elvadult földem között egy táblán gyönyörű, érett, aratásra kész rozs állt.

Kiderült, az előző évben is rozst vetettek oda, majd kapkodva, szakértelem nélkül aratták le, nem csoda, férfi nem akadt a faluban, a nők meg máshoz értettek, így rengeteg szem elhullott, s lett belőle gazdag árvakelés. Hatvan mázsa rozsot takarítottam be, amit könnyedén eladtam, az árán olcsón vettem az oroszoktól két rossz lovat, azokkal ismét gazdálkodni kezdtem. Megnősültem, régi leányt vettem el, tőle született az egyetlen fiam, aki ma már hetvenkét éves, nyugdíjas, egyetemi tanár. Na, szóval rendbe hoztam a gazdaságot, kezdtem sínre kerülni.

 

Túlzottan is.

Szúrtam a kommunisták szemét, 1948 novemberében megjelent nálam két úriember a gyöngyösi pártbizottságtól, és két lehetőséget vázolt: kulákként internálnak, vagy huszonnégy órán belül szedem a sátorfámat. Én azt a második lehetőséget választottam.

 

Akkor is ilyen mosolygósan vette tudomásul, hogy pár éven belül előbb a zsidósága, aztán a kuláksága miatt akarták elpusztítani, tönkretenni?

Dühöngeni nem lett volna célszerű asszonnyal és egy mindössze másfél éves kisfiúval az oldalamon. Inkább elfogadtam, hogy ismét földönfutó lettem, és két kofferrel feljöttünk Pestre, albérletbe. Három év alatt hét állásom volt a sofőrségtől a kertészetig minden, mert amint kiderült, hogy kulákcsemete vagyok, a személyzetis elzavart. Eluntam, elhatároztam, nem megyek állásba, inkább kiskertet gondozok. Pestszentimrét és Pestszentlőrincet választottam, munkáskörnyék, kis házak, a férfiak vagy elestek, vagy hadifogságban, aki otthon, az is zömmel hadirokkant. Becsöngettem portákra, hogy szívesen ások, kapálok, metszem a szőlőt, a gyümölcsöst, permetezek, bármit.

Forrás: Vakmajom a Facebookon

The post Bálint György élete: a tömörített 20. század appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12