​Nem a gazdasági megtérülés a lényeg

Zöld arany, tartják az olívaolajról, és ha az ember nekiül ki is számolni, milyen anyagi ráfordítással jutott el a magyar földben megtermelt olajbogyó a palackig, akkor könnyen szembesülhet azzal, hogy valóban arany árban mozog az invesztíció. Csaba fő profilja nem is ez, hanem egy hobbiként indult szőlővásárlásból magas szinten felépített butikborászatot működtet – amellyel szintén sokszor, sok helyen kiáltották ki korábban hol bolondnak, hol pedig csak eposzi jelzős szerkezettel élve rebellis borásznak. Az elsők között telepített ugyanis kékszőlőt a Balaton közismerten fehérboros vidékére, ráadásul az akkor még csak a toszkán borok fogyasztói között ismert sangiovesét. Ezt egyébként Csaba közbenjárásának eredményeként vették fel az itthon is engedélyezett szőlőfajták közé, így ma már az ország más borvidékein sem számít éppen szokatlannak. Ezután jött a toszkán tájképek elmaradhatatlan velejárója, az olívafa, amely nem gazdasági megfontolásból került a hegyre, hanem abban a reményben, hogy egyszer olívaolajat is tudjon adni a borok mellé a vendégeknek.

Két évvel ezelőtt a nagy nehézségek árán megmaradó fák már adtak annyi termést, hogy el lehetett gondolkozni az olívaolaj készítésén – a korábbi években szüretelt bogyók olajban eltett „befőttként” végezték. Ekkor még házi technológiával, a maximális lékinyeréstől igencsak távol álló módon készült nagyon minimális olaj, így már akkor megszületett a gondolat, hogy legközelebb ezt profikra kell bízni. Így idén, egy szlovén kapcsolatnak hála, Csaba Isztrián talált is egy olyan olívamalmot, amely speciális berendezésének köszönhetően a kisebb mennyiség ellenére is tudta vállalni a préselést. Ráadásul a Santomas borászat – amely Szlovénia borkészítését nézve is a jelentős termelők között van – bérfeldolgozást is vállaló olívamalma ökológiai tanúsítvánnyal is rendelkezik, így idővel akár bio olívolajat is előállíthat az időközben olíva őstermelői igazolást is megszerző borász.

Idén október közepén virradt fel az olívabogyók szüretének a napja, amelyeket a lehető legkíméletesebb módon, kézzel szedtek a 2HA birtokán, így biztosítva, hogy a bogyók ne roncsolódjanak. A nagy olívafa ligeteknél megszokott, hogy az egyes fajták különböző szüreti időpontokban kerülnek leszedésre, így akár fajtánként is találkozhatunk velük az olívaolaj-polcokon, a 2HA területén azonban értelemszerűen erre nem volt lehetőség. Így az úgymond Gemischter Satznak (osztrák bortípus, az azonos területről egybeszüretelt szőlőfajták házasítása – a szerk.) leszüretelt terméssel Csaba azonnal elindult Szlovéniába, 6 órával később pedig be is kerültek a bogyók a feldolgozóba – így az extra szűz olívaolaj előállításához előírt időintervallumot bőven sikerült megtartani. A szűretlen, magas antioxidáns tartalmú olaj 13%-os – az olívamalom szakemberi szerint az idei termést tekintve jó arányú – lékinyeréssel készült el. A végeredmény ízben markáns, csipős, aromajegyeiben a zöld fű mellett megtalálhatjuk a paradicsomlevelet és az articsókát egyaránt. „Az eddigi legfinomabb olívaolaj, amit életemben kóstoltam” – összegezte Csaba az első kóstolás élményét tömören.

Arról pedig, hogy csak a dédelgetett álom beteljesülése feletti öröm beszél-e belőle, vagy valóban így van, hamarosan bárki meggyőződhet, hiszen az olívaolaj palackozva is kapható lesz. Kizárólag a borászatnál, és az erősen limitált készlet mennyiségére való tekintettel csak a leggyorsabb szerencsés vásárlóknak.