Hogyan csinálják a svájciak?

Írta: Stipsicz Károly - Készült: 2012. október 11.

Kevés ország függ annyira Svájc gazdaságától, mint Magyarország. Gyakorlatilag minden tizedik hazánkfiát érinti a svájci frank árfolyamának alakulása. A közhelyeken kívül mégis meglehetősen keveset tudunk erről a különleges és dúsgazdag országról.


Ismét döntött a svájci nép, és ismét a népnek szüntelenül jót akaró politikusok szilárd álláspontját utasította el. Szeptember végén a szavazók 60 százaléka határozott úgy, hogy ne szigorodjék tovább a dohányzási tilalom. Tették ezt sok szakértő és orvos véleménye ellenére. Ilyenkor nemcsak a szavazók, hanem a 26 önálló kanton többsége is szükséges, hogy törvény szülessen a nép akarata szerint.

Márciusban egy hasonló voksolás alkalmával a szakszervezetek estek pofára: a választópolgárok nem szavaztak meg maguknak az eddigi évi négy hétnél hosszabb szabadságot. Könnyű megjósolni, hogy a magyar vagy a francia munkavállalók hová tették volna az ikszet… Az „Initiative”-nek nevezett népszavazás kiírásához 100 ezer ember aláírása szükséges. A szavazás előtti hetekben összecsapnak a vélemények – tévében, interneten és főleg a napilapokban. Mindkét oldal észérvekkel próbálja meggyőzni a szavazókat, akik valóban mérlegelnek. Így volt már olyan referendum, amikor a háromnyelvű lakosság önmaga ellen, az adóemelés mellett szavazott.

A nagy demokráciának persze vannak hátrányai: évtizedekbe tellett, amíg összekötötték egymással az autópálya-szakaszok különböző részeit. Ez azonban nem izgatta a lakosságot, mert a svájciak amúgy is szívesebben utaznak vonattal. A fejenként és évente megtett 2460 kilométerrel a svájciak világbajnokok a vasút használatában, őket követik a franciák 1370, az osztrákok 1280 kilométerrel a síneken. Ugyanez a szám a világ egyik legsűrűbb vasúthálózatával rendelkező Magyarországon mindössze 827 kilométer.

Az óriási jólét ellenére másban is takarékosak a svájciak: minden harmadik gépkocsit több mint tíz éve regisztráltattak. Míg a szomszédos Ausztriában és Németországban jóval fiatalabb a gépkocsiállomány.

 

A bevándorlással összefüggő döntések már kevésbé racionálisak. Tavaly igent mondtak a schengeni határnyitásra a svájciak, de megtiltották, hogy náluk a mecsetek mellé minareteket építsenek a muszlimok. Ennek háttere a külföldiek rendkívül magas száma. A lakosság ötöde külhoni, és Zürich minden harmadik lakosa Svájcon kívül született. Az alpesi ország állampolgársága nem jár automatikusan – mint a legtöbb európai országban –, hanem szigorú feltételekhez kötött. 12 évig kell az egyik kantonban lakni, ráadásul a hatóságok azt is megvizsgálják, hogy a jelentkező integrálódott-e az ottani társadalomba, és teljes mértékben magáénak érzi-e a helyi viszonyokat, szokásokat. Meg kell például szokni, hogy reggel teheneket terelnek a ház előtt, de azt is, hogy az Alpokban nem szeretik a hivalkodást. Zürichben még a naponta milliárdokkal zsonglőrködő bankárok is villamossal járnak dolgozni.

 

Az „Így csináljunk svájcit” című, évtizedekkel ezelőtt készült szellemes mozifilm megfogalmazta: a jellegzetes hozzáállást már az iskolában megalapozzák. Külön tantárgy az élet fontos dolgaira való felkészítés. A lányok ma már nem tanulnak háztartást vezetni, mint a mai negyvenévesek, de még mindig az alapképzés része, hogyan vásároljanak megfelelő élelmiszereket, miként kell beosztani a pénzt, milyen gyógyszereket szedhetnek, hogyan kell a hitelajánlatok közül választani, és milyen alapanyagokból lehet takarékosan főzni. Mindezt a tradíció diktálja. Svájc évszázadokon keresztül nagyon szegény országnak számított. Az eldugott völgyek lakossága gyakran éhezett, a javakat beosztani, takarékoskodni kellett. A hegyek közt csak a mindennapi élet ügyes megszervezésével lehetett megmaradni.

Ma ezt logisztikának nevezik, és a svájci menedzserek minden nemzetközi kimutatás szerint verhetetlenek a szervezésben. A szegénység emberek százezreit kényszerítette kivándorlásra, főleg Brazília, Argentína és az Egyesült Államok irányába. A kemény svájci legények szívós, erős katonák hírében álltak, akik zsoldosként szinte minden európai háborúban részt vettek. Erre a hagyományra emlékeztet a svájci gárda. Máig is csak svájci állampolgárok lehetnek a Vatikán őrei.

 

Az európai politikusok általában nem szeretik a (tükörfordításban) Svájci Esküszövetség példáját. Egyrészt a demokratikus szavazások csökkentik a politikai vezetők fontosságát, másrészt a népakarat szerint egy politikus sem emelkedhet ki az általa választott közösségből. Svájcban ezért meglehetősen szerényen lépnek fel: sokat kell érvelniük, kevés a szolgálati autó, ismeretlen az itthon annyira kedvelt pompa, a hatalmas iroda, a számtalan testőr – mert ezt az adófizetők egyszerűen nem engedik meg. Minden állampolgárnak joga van minden egyes számlát és dokumentumot tanulmányozni. Még ha nem is élnek ezzel a lehetőséggel, a tisztviselők, minisztériumok, hatóságok, egyetemek és más intézmények számára fegyelmezően hat. Többek közt ezért is igen alacsonyak az adók, valamint az állam és az önkormányzatok eladósodottsága is.

 

A demokratikus egyenlőség és a svájci semlegesség záloga a minden támadásra felkészült hadsereg. Hegyeik átjárhatatlanok, és a hazájuk védelmére elszánt svájciak kimaradtak mind a két világháborúból. Sőt, független országként mind a két harcoló féllel továbbra is fenntartották az üzleti kapcsolatokat.

Bár leáldozóban van már a katonaság nimbusza, az önéletrajzban feltüntetett tartalékos tiszti rang mai napig jobb színben tünteti fel az álláskeresőt. Egy svájci pályakezdő előtt egyébként is szó szerint nyitott a világ. Szerény külsejű épületekből vezetnek világbirodalmakat. A Glencore, a világ legnagyobb nyersanyag-kereskedője éppúgy svájci, mint a Nestlé (lásd Haszon 2012/9.), a Syngenta vegyipari konszern, a Sanofi-Aventis, a Roche gyógyszeróriások. De a gépipar és természetesen az óragyártás is nagyban hozzájárul a svájciak jólétéhez. Ezek a cégek a jelenlegi európai válságban is kiválóan teljesítenek.

 

A 150 éve híres svájci banktitok viszont léket kapott. Az amerikai hatóságok pár éve rájöttek, hogyan tudják rendszabályozni a saját pénzügyi szektoruk számára legveszélyesebb európai konkurenseket. „Megvettek” néhány bankárt, akik magas poszton ülnek svájci pénzintézeteknél, és ők bevallották: segítettek gazdag amerikaiaknak adót elkerülni.

Brad Birkenfeldet 104 millió dollárral jutalmazták mert beárulta volt munkaadóját, az USB bankot. A New York-i pénzember olyan lavinát indított el, amely végül a banktitok megszűnéséhez vezetett. Most módos németek, osztrákok, fran­ciák tíz­ezrei otthon bevallják a vagyonukat, de mégis Svájcban hagyják, a biztonság kedvéért. A svájci frank ereje az ország kiszámíthatóságára épül. Ez az az erény, amit a jelenlegi magyar kormánynak még el kell sajátítania. És a magyar hitelfelvevők bánatára a frank iránti bizalom nem akar csökkeni.

 

ÉVES ÁTLAGFIZETÉSEK ZÜRICHBEN*

(nettó, svájci frankban)

*Zürichben a megélhetés kétszer annyiba kerül,
mint Budapesten.

Osztályvezető: 94 000

Mérnök: 86 000

Általános iskolai tanár: 77 000

Banki alkalmazott: 72 000

Buszsofőr: 69 000

Szakács: 54 000

Autószerelő: 53 000




Árfolyamok

EUR: 328.82CHF: 299.35USD: 294.11
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12