A vágy titokzatos tárgya: Venezuela

Írta: Alapblog - Készült: 2019. december 04.

Azóta, hogy interjúalanyunk szavait idézve egy populista bandita-szocializmus vette kezdetét a korábban virágzó, a legnagyobb olajkészletekkel rendelkező Venezuelában, legalább ötmillióan menekültek külföldre. Számuk a nemzetközi prognózisok szerint hamarosan meghaladhatja a szíriai politikai migránsokét. Leopoldo López Gil, az Európai Parlament spanyol színekben megválasztott venezuelai képviselője értésre adja:A caracasi kormány kenyeret nem képes biztosítani, helyette a szabad bűnözés lehetőségét nyújtja a fiatalságnak, egyébként pedig a venezuelaiak túlnyomó többsége nyomorog. , Maduro elnök feudális-maffia rendszerének kliensei pedig közben totálisan kifosztják hazájukat. A rendszer túlélésében külföldi hatalmak is érdekeltek: Oroszország, Kína, Törökország kormányok, amelyek a mi közvetlen térségünkben is egyre nagyobb aktivitáshoz kapnak lehetőséget.


Leopoldo López azonos nevű fia az egyik legtekintélyesebb venezuelai politikus, a közelmúltban a caracasi spanyol nagykövet rezidenciájára kellett menekülnie, ott lakik. Ifjabb Leopoldo López-t az emberi jogokért kifejtett tevékenységéért Szaharov-díjban részesítette nemrég az Európai Parlament. Édesapja az Európai Parlament és a Bizottság magyarországi képviseletének meghívására járt Budapesten.

Zentai Péter: Kisgyerek voltam, amikor Venezuela lett számomra a vágy titokzatos tárgya – Bu ñuel ikonikus filmének címét idézve.  

Oda menekült rokonunk levelei az ottani pompás, gazdag életről, árubőségről, a képeslapjai Caracas felhőkarcolóiról, sugárutak tele gyönyörű amerikai kocsikkal hihetetlen mértékben megmozgatták a fantáziámat. Arról álmodoztam, ha nagyobb leszek, Venezuelába fogok szökni.

Leopold López Gil: A kilencszázötvenes-hatvanas-hetvenes évek Venezuelájának mindörökre vége. Az világ már nem tér vissza.  Reálisan csak abban reménykedhetünk, hogy mielőbb felébredünk a mostani rémálomból.

Felfogni nem vagyok képes, miként létezhet, miként éli túl az egymást követő heteket, hónapokat a hazája?

Csak a diktatúra éli túl, a haza, az ország haldoklik.  A rendszer abból él, hogy folyamatosan pusztítja a népet. Eddig ötmillióan menekültek el, az ENSZ friss prognózisa arról szól, hogy gyorsuló ütemben – ha a rendszer képes lenne tovább élni – a következő öt évben további tízmillióan kényszerülnek emigrációba. Az éhség, a „legalizált” tömeges gyilkolás, a bűnözés eközben tízezrével szedi az áldozatokat. Évente harmincezer gyilkosság történik.

Politikai ellenfelek legyilkolásáról beszélünk?

A politikai és a közönséges bűnözés összefonódásáról van szó.

Maduro kiépített egy feudális-maffia szisztémát, amely a népet bűnözésre kényszeríti. Az ifjú generációk nem csekély hányada előbb Hugo Chávez, majd Maduro alatt – más fajta kormányzást nem is ismer – a megélhetés, a túlélés természetes zálogaként tekint a bűnözésre. Természetes számukra, hogy honfitársaikat vagy külföldieket kirabolják, ha másként nem megy, akkor agyonlőjjék. Fiatalok százezrei viselnek fegyvert. Hogy lehet ez?Úgy, hogy Maduroék ezt hagyják. Szétverték a gazdaságot, ha nem tudnak még kenyeret adni, akkor adnak helyette szabad rablást. Az országban nulla szinten van a közbiztonság. A bűnözés legdurvább és legkifinomultabb formái egyaránt virágzanak.

Legkifinomultabb formái? Ezen mit ért?

A cyber bűnözést. Sehol a világon nem rabolnak ki annyi embert a világhálón keresztül, mint Venezuelában. Nálunk a legelterjedtebb a kriptopénzekkel való bűnös ügyletek lebonyolítása, a valós világban elrabolt műtárgyakat, egyéb értékeket bitcoinért és más kriptopénzekért árulják. A kriptovaluta biznisz Venezuelában dollárra átszámítva évente százmilliárdos értéket képvisel. Ez az ágazat Maduro emberei kezében van, általa kiválasztott, neki örök hűséget fogadó, a semmiből jött piti bűnözők, akikből hirtelen olajvállalati igazgatók, nagyvállalkozók, a hadsereg ezredesei lettek.

Ezek szerint működik az internet. Az mégis egy kiút a szabadság felé.

Attól függ. A bűnözés szabadsága felé nyitott az internet a szabad gondolat irányába azonban zárt. A rendszer blokkolja a spanyol és angol nyelvű nemzetközi site-okat, semmi se olvasható, amit külföldön Venezueláról írnak. A szomszédos Kolumbia televíziós műsorait nézhetetlenné teszik azok zavarásával.

De mi van az olajjal? Nem az a legnagyobb bevételi forrása az országnak?

Elméletileg a világ legnagyobb olajkészletei Venezuela alatt húzódnak meg. A mi országunk kezdeményezte annak idején az OPEC létrehozását, az olajkartell legbefolyásosabb állama voltunk. A kilencvenes évek elején azonban hatalomra jutott egy Hugo Chávez nevű katontiszt, aki önmagát Latin-Amerika legendás hőse, Simón Bolívar földi reinkarnációjának nevezte, és beindította a modern idők legsikeresebb populista, nép-hülyítő, szemfényvesztő politikáját, olyan sikeres szociális és nemzetközi politikai demagógiával, amit addig csak Goebbelsék produkáltak. Bandita- szocializmust hozott létre, amelyhez az ország olajvagyonát használta biztosítékként. Az olajiparból elűzette a szakembereket, helyükbe bábjai kerültek. Két évtized leforgása alatt a napi csaknem négymillió hordós kitermelést hétszázezer hordónyira zuhant. Az exportból származó minden bevétel csak és kizárólag a mostani feudális-populista rendszer fennmaradását, és a nép lealjasítását szolgálja.

Eközben „sikerült” zimbabwei szintre „fejleszteni” az inflációt. Volt már millió százalékokban mérhető éves infláció, most 50 ezer százalékos szinteken járunk. Maduro újabban – a nagy USA és Trump ellenes retorika közepette – dollarizációt készül bevezetni, hogy mentse a még menthetőt. Meglátjuk mi lesz abból, ha valóban legális fizetőeszközzé tennék az amerikai pénzt, minden esetre egyelőre tény, hogy a több százezerszeres különbség van a dollár hivatalos és fekete árfolyama között.

A választásokon mégis mindig a chavezisták, maduroisták nyernek. Ezt mivel magyarázza?

Mert ugyebár nálunk fair választásokat tartanak. Ezt feltételezi? Maduro és elődje szisztematikusan csalt, az első perctől kezdve. A tőlük független médiát bedarálták, az úgynevezett ellenzéki lapok élére már Chavez is a saját embereit nevezte ki.

A jelenlegi helyzetből adódóan az következik, hogy Maduro illegálisan tartja kezében az országot. Nem véletlen, hogy ötven ország a Nemzetgyűlés, a parlament vezetőjét, Juan Guaido-t ismeri el Venezuela törvényes elnökeként.

De eközben az ország vezetésének kulcspozícióiban lévő tehetségtelen bábok mellé importált kubai és újabban orosz tanácsadók mindent megtesznek, hogy gazdaságilag, politikailag totálisan ellehetetlenítsék a tisztességes, jogos hatalom átadást.

A biztonsági és katonai apparátus relatív ütőképességéről kubai titkosügynökök gondoskodnak, számuk sokezerre tehető. Az olaj meghatározó része Kubába irányul, a többi ásványi kincs felett főként kínaiak, oroszok, törökök rendelkeznek. A de facto tulajdonosok mind Maduro emberei: tábornokok, ezredesek, századosok. Ezt a fajta működtetési „know how-t” Iránból vették át. Ott vallási prédikátorok és a forradalmi gárdisták parancsnokai, nálunk a fő katonák, rendőrök, belügyesek és azok rokonai, barátai és lekötelezettjei csinálhatnak maguknak pénzt, kemény valutát, aranyat a számukra engedélyezett fekete kereskedelemből. Annak lebonyolításában nemzetközi kalandorok, off-shore cégek és pénzintézetek vesznek részt. Az amerikai kormány nyomására nemrég bezártak Andorrában egy bankot, miután kinyomozták, hogy ott tartja pénzét egy sor venezuelai középvezető. Illusztrációként mondom: a venezuelai energiaügyi minisztérium államtitkár helyettesének csak Andorrában őrzött személyes vagyona 1,1 milliárd dollár.

Őszintén meghökkent engem a kubai, az orosz, a kínai és a török szerepvállalás a Maduro rendszer fenntartásában.

Nélkülük a szisztéma azonnal összedőlne.

A venezuelai emberek, főként az Önhöz hasonlóan migráns sorsra ítéltetett milliók, ezek után miben reménykedhetnek? Az orosz, a török, a kínai vezetés a mi térségünkben is terjeszkedik. Nem tartom túlzottan meggyőzőnek, ha némely kelet-közép-európai kormányok szolidaritásukat fejezik ki Önökkel, miközben egyre inkább a venezuelai nép szenvedéseit tartósító hatalmakhoz kapcsolódnak. Nem tudunk róla, hogy közbenjárnának az Önök érdekében.

A nemzetközi szolidaritás, a Maduro ellen fellépő erők sokoldalú támogatása is több a semminél. Nagyon sok venezuelai reménykedik az Egyesült Államokban is, hogy talán mer közvetlenül beavatkozni, bármennyire is abszurdnak tűnik is, hogy egy latin-amerikai ország közvéleménye optimistán tekinthet valamiféle észak-amerikai katonai intervencióra.

Miként lehetne Ön szerint eltávolítani hazájukból a kínaiakat és az oroszokat?

Kína politikai szemszögből nálunk nem lényegi faktor. Számára közömbös, hogy milyen rendszer van hatalmon, bárkivel kész üzletet kötni a természeti kincsek kiaknázási lehetőségéért fejében. Oroszország más kategóriát képvisel Venezuelában. Veszik az olajunkat, de ez marginális ügy orosz szemszögből. Globális geopolitikai stratégiájuk része ugyanis, hogy megvessék a lábukat és fokozatosan kiterjesszék befolyásukat Dél-Amerikában – az Egyesült Államokhoz közel eső térségben.

Miért is távoznának Venezuelából önként?

 

 

 

The post A vágy titokzatos tárgya: Venezuela appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 338.32CHF: 318.83USD: 312.8
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12