A magyarok az államból akarnak megélni

Írta: Haszon - Készült: 2010. január 01.

Bizalomhiány, zárt gondolkodás, igazságtalanságérzet, függés az államtól ? meglehetősen borús képet fest a magyar társadalom értékszerkezetéről a TÁRKI friss kutatása, amely eltorzultnak mutatja a hazai értékrendszert. Tóth István György vezérigazgatóval arról beszélgettünk, miként alakult ki ez a helyzet, és van-e kiút belőle.


A felmérés egyik fő megállapítása, hogy a magyarok gondolkodása közelebb áll az ortodox államokban élőkéhez, mint a nyugati kereszténységhez. Mit jelent ez? (A vizsgálat főbb megállapításait lásd keretes írásunkban.)

A vizsgálat két dimenzióban figyeli az értékszerkezet változatait. Az egyik a tradicionális/szekularizált (hagyományokhoz ragaszkodó és világias), a másik pedig a zárt/nyitott értékszerkezet. A zártságon vagy nyitottságon a bizalom, tolerancia, politikai viselkedés és elköteleződések szerepelnek. Ebben a magyar adat közelebb van az ortodox kultúrák esetében mért adatokhoz, mint a nyugati keresztény világéihoz. Ez persze nem sokban más, mint amit a földrajzi térkép is mutat: Magyarország Ukrajnával és Szerbiával határos, a Németalföld országaival pedig nem.

Nagyon hangsúlyos a tanulmányban, hogy zártak és bizalomhiányosak vagyunk. Oldódik-e ez a zártság?

A kilencvenes években és most is vizsgáltuk ezt a kérdést. Azt találtuk, hogy mind a zártságot, mind a szekularizáltságot illetően volt pozitív elmozdulás, de a lényegi megállapításaink nem változtak.

Az intézményekkel kapcsolatos bizalomhiány ? valamint az, hogy a magyarok magukat tisztességesnek gondolják, de a többieket nem ? jelenti-e, hogy individualista (egyénieskedő) a magyar jellem?

A társadalmi tőke, az egymás iránti bizalom és a közösségi intézményekben való részvétel alapján nálunk elzártabbak az egyének, kevésbé vesznek részt a közösség tevékenységében, mint Nyugat-Európában. Az individualizmushoz gyakran társítanak egoizmust, a saját érdekek előrehelyezését a közösséggel szemben. Mindkét értelemben van individualista jellemzője a magyar értékeknek. Azzal a feltételezéssel élünk például, hogy érvényesülni csak mások kárára lehet. Ha sokan gondolják, hogy mások is így viselkednek, akkor feltételezhetjük, hogy ők maguk is így viselkednek. Az individualizmushoz azonban az is hozzátartozna, hogy az egyéni döntések következményeiért is egyéni felelősséget vállalunk, nem pedig a közösségtől várjuk el a megoldásokat, ha kockázatos vagy bizonytalan helyzetben vagyunk. Ilyen értelemben a magyar társadalom nem individualista, mert igyekszik kerülni a kockázatot, és a biztonságos megoldást sokszor a közösség megjelenítőjétől, az államtól várja. Ez inkább kollektivista hozzáállás.

A politikai kampányok erre rá is játszanak az állandó ígérgetéssel. Tyúktojás problémának látszik ez: azért tesznek így a pártok, mert ilyenek vagyunk, vagy azért vagyunk ilyenek, mert ilyenné tett minket a politika?

Ez valóban tyúk-tojás probléma, és az is biztos, hogy egymásra ráerősítenek. Nálunk a 2002-es kampányban a politikusok láthatóan felismerték, hogy a választók többsége az állami újraelosztás növekedésében érdekelt, és ezzel tudnak szavazókat magukhoz édesgetni. És fordítva: akik azt hallják a politikai elittől, hogy ?nem kell aggódni, majd mi megoldjuk a te problémádat?, azok valóban függővé válnak az állami megoldásoktól. A paternalizmus (atyáskodó viselkedés) a gazdasági-politikai elit oldaláról gyakorolt viselkedésminta. A lakosság oldaláról ennek az infantilizmus (visszafejlett, gyermeki viselkedés) a megfelelője. Ezek ráerősítenek egymásra.

Hogyan lehet felnőtté tenni a magyar társadalmat?

Nem hiszek a kommunikációs kampányokban; azért, mert sokszor mondanak valamit, az emberek nem fogják azt csinálni. Érdekeik szerint fognak cselekedni a számukra adott intézményi keretrendszerben. A politikusoknak e keretfeltételeken kellene változtatniuk, és az infantilizmus irányába vezető utakat, ösvényeket elzárniuk, miközben az önfenntartáshoz és a saját sorsért való felelősségvállaláshoz vezető csatornákat támogatniuk. Az kérdéses, hogy érdekeltek-e ebben. Nálunk mintha hiányozna az adófizetők érdekképviselete a politikából.

Van-e magyar lélek?

Lelke személyeknek van, a társadalom egészének nincsen. A két világháború között sokan keresték a magyar lélek mibenlétét. Bibó István találóan fogalmazza meg, hogy az egyéni viselkedések, kulturális hagyományok és beidegződések hogyan alakulnak át közösségi viselkedéssé és intézményi működéssé. Ilyen értelemben azt kell mondjam, hogy van is, meg nincs is.

Mennyire vállalkozó kedvűek a magyarok, hogyan viszonyulnak a vállalkozókhoz?

Amikor arról van szó, hogy egy elképzelt helyzetben a vállalkozói lét vagy a foglalkoztatotti lét között kellene választania a megkérdezetteknek, a magyar lakosság viszonyulása az európai átlaghoz hasonló. A tényleges és a lehetséges vállalkozók aránya is átlagos. A munkavállalás motívumai között erős a jövedelmi motívum. A magyar lakosság körében, ha valaki vállalkozó szeretne lenni, azt elsősorban a jövedelemszerzés vezérli (és nem a független életvitel célja). Azok viszont, akik inkább távol tartanák magukat a vállalkozói léttől, mindezt részben a jövedelmi kockázatok és a vállalkozói képességek hiánya miatt teszik.

Az egyház, a vallás szerepének csökkenése az emberek életében, a helyi közösségekben milyen következményekkel jár?

Van egy világiasodási tendencia a világban, de ez nem jelent egyirányú folyamatot. A nagy világvallások esetében látunk példákat nagy korszakokra és lefelé ívelő folyamatokra is. Nem tudjuk, hogy a szekularizáció miatt csökken-e az egyházak befolyása, vagy azért, mert nem tudják ügyesen megszólítani a híveket. A demokráciának mindenesetre az alapjaihoz tartozik az is, hogy legyenek elég erős civil intézmények, és legyenek autonóm terepei a helyi közösségi tevékenységeknek is. Ezt sokszor az egyházak nyújtják.

A most előretörő szélsőséges jelenségek, mint például a Magyar Gárda nem azért népszerűk-e, mert hiányoznak a közösségteremtő erők?

A magyar társadalomra jellemző individuális és zárt beállítódás nem azt jelenti, hogy az emberek boldogok is lennének ebben a helyzetben. E mozgalom terjedése mögött nyilván sok tag lát közösségi azonosulási lehetőséget. A közösség iránti valós igényből azonban nem következik egy olyan meglehetősen erőszakos, arrogáns viselkedésforma, amelyet például a Magyar Gárda megjelenít.

A kutatásból úgy tűnik, mintha a magyarok fatalisták lennének, vagyis hinnének a sorsszerűségben.

Nagymértékben azok is vagyunk. A zártságnak és a kockázatkerülő beállítottságnak ez a fajta keveréke erősíti azt a hitet, hogy az emberek sorsát a rajtuk kívül álló erők irányítják, ezért a jobbítást is ezektől az erőktől várják el. A sikertelenséget is hajlamosak a közre, a közintézményekre ráfogni.

Mi ránthatná ki a társadalmat ebből az állapotból?

Az a probléma, hogy a zártságból akkor tudunk kilépni, ha világot látunk, de csak az tud világot látni, aki nyitott a világra. Az tudja észrevenni, hogy a világ elmegy mellettünk, aki járt külföldön, aki beszél nyelveket, és kapcsolatba tud lépni más kultúrák képviselőivel. Ha erre nem vagyunk nyitottak, ezt nem fogjuk megérteni. Nálunk a nyelvtudás olyan gyenge, hogy csak az angolok és a portugálok beszélnek kevésbé nyelveket, csakhogy angolul és portugálul is pár százmillióan tudnak a világban, magyarul meg nem. Nálunk alig vannak bevándorlók, azok jelentős része is magyar. A magyarok is kevéssé váltanak lakhelyet: az EU-csatlakozáskor felmértük, hogy a lakosság 10 százaléka gondolkodna egyáltalán azon, hogy más országban vállalna munkát. De ezek csak szavak. Azért volt felesleges a pánik emiatt például Írországban, mert a magyarok Miskolcról Győrbe sem hajlandók elköltözni, nemhogy Dublinba. Ugyanakkor az pozitív, hogy a fiatalok körében ez változik; az EU intézményrendszerében több magyar vállal állást, mint más hasonló nemzetek esetében, és ez jó. Ha egyszer hazajönnek és a hazai államigazgatásban kamatoztatják ismereteiket, akkoraz hasznos lesz. A lakhelyváltoztatás példája azonban jól mutatja, hogy nem egyszerűen kulturális kérdésről van szó. Ehhez ugyanis működő bérlakáspiac kellene. Hasonló a helyzet a nyelvtanulás elterjesztésével. Arra lenne szükség, hogy a nyelvtudás több helyen legyen munkaerőpiaci alkalmazási feltétel. Pozitív, hogy a diplomához ma már kell a nyelvvizsga. Nem helyes azonban, hogy még az egyetemeknek is kicsi a nemzetközi kitettségük. Ha az egyetemi oktatóknak nem szükséges nemzetközi folyóiratokban publikálniuk, akkor nem is fognak. Ettől jobbak a nyugati egyetemek.

Csak intézményi változással lehet kilépni, amely a társadalom minden szintjén intézményesíti a világlátást, a nyitottságot, a követelmények támasztását.

A probléma mindenhol jelen van?

Nem tartom helyesnek, hogy a magyar társadalom problémáit leszűkítjük azokra, akiket a munkaerőpiac kitaszított a kilencvenes évek közepén. Nagyobb problémák vannak. Az értelmiség ugyanúgy lenézi a piacgazdaságot, ugyanúgy az államból szeretne megélni. Nem csak a segélyezésnél kell arra figyelni, hogy az emberek ne kerüljenek függőségbe az államtól, mert ez az attitűd ma már az egész társadalmat átszövi.

Hogyan kezdődik egy ilyen intézményi változás?

Azon országokban, ahol megfordult a lefelé ívelő pálya, mindig volt intézményi változás. Eljutottak oda, hogy sokaknak elegük lett. A demokráciákban általában nem egy-egy politikai személyiség az, akihez köthető a változás, hanem a politikai erők megállapodásra való képességén múlik, amikor már ők is többet veszthetnek. Az, hogy mi a rendszerváltáskor puha diktatúrából mentünk át, később a hátrányunkra vált. Bizonyos vonalakat határozottabban lehetett volna meghúzni, de nem voltunk rákényszerülve.

Van egy másik kutatásunk: észleltük, hogy egyre növekvő mértékben szokott elszállni az ország költségvetése a választások táján. Erősen amellett érvelünk, hogy a gazdaságpolitikában is intézményi változásokra van szükség. Nem egyszerűen arra, hogy egy adott pillanatban egyensúlyba kerüljenek a bevételek és kiadások ? mert a reformok többnyire erre irányulnak ?, hanem arra, hogy ne termelődjön újra ez a ciklus. A túlköltekezés ugyanis be van kódolva a folyamatokba, mert a kormányzatot ellenőrző intézmények bedarálódtak, és elvesztették azt a hatalmukat, hogy kontrollálják a folyamatokat. Az ellenőrző intézményeket meg kellene erősíteni, korlátozni kellene a kormányzat mozgásterét. Mondok erre egy hasonlatot. 2003 és 2006 között kocsmai mulatozás folyt, jöttek az aranyifjak és ingyen kört ígértek mindenkinek. Jöhet a 13. havi nyugdíj, támogatások, bármi. Másnap reggel viszont, amikor mindenki kómásan felébredt, odaálltak az ajtóba, hogy kérnék a karórákat és a nyakláncokat leadni, mert valakinek ki kell fizetnie a számlát. Ez volt a 2006-os konszolidáció. Ezeket a helyzeteket kellene korlátozni, valakinek már közbe kell szólnia, hogy nincsen ingyen ebéd, az ígéretekért előbb vagy utóbb mindannyian fizetni fogunk.

BIZALOMHIÁNY ÉS ZÁRTSÁG

A World Value Survey, azaz nemzetközi összehasonlító értékvizsgálat keretében 1980 óta összesen több mint 80 országban zajlott kutatás. Magyarországon 2009- ben zajlott le a vizsgálat, amelynek az alábbiak a legfontosabb megállapításai:

  • Magyarországra a zárt és a racionális/világias gondolkodásmód jellemző
  • A kulturális értéktérképen Magyarország közelebb van az ortodox államokhoz, mint a nyugat-európai országokhoz
  • A magyar társadalom bizalomhiányos (főként intézményekkel, képviselőkkel, bankárokkal és újságírókkal szemben)
  • Alulértékeljük az állami szolgáltatások adóárát, túl magasak az elvárásaink az állammal szemben
  • A többség szerint ő maga ugyan tisztességes, de a többiek nem
  • Nem fogadjuk el az egyenlőtlenségeketFelemás a viszonyunk a korrupt magatartás megítélésében

NÉVJEGY

Tóth István György (47) közgazdász- szociológus, 1994-től a Tárki vezetője, 1998 óta az akkor létrejött TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. vezérigazgatója. A Tárki Csoporthoz ma már gazdaság- és oktatáskutató intézmény is tartozik. Tóth számos jövedelemeloszlással kapcsolatos kutatást vezetett és több nemzetközi szervezet tanácsadója volt (OECD; Világbank, Luxemburg Income Study).




Árfolyamok

EUR: 324.96CHF: 299.19USD: 293.15
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12