Szóljon be a főnöknek!

Írta: Schilling Tamás - Készült: 2017. január 20.

Néma gyereknek anyja se érti a szavát – tartja a mondás, csakhogy ezúttal a főnökkel kéne szót érteni. Magától csak kevés vezető ismeri fel, hogy munkatársának konkrét oka van az elégedetlenségre. De hogyan beszéljük ezt meg anélkül, hogy rossz benyomást keltenénk?


Sok beosztottnak nehezére esik a kis- vagy nagyfőnök tudomására hozni, ha valami „nagyon nincs rendben”. Pedig kár arra várni, hogy a vezető majd magától rájön erre, hiszen nem gondolatolvasó, és számos egyéb dolog köti le a figyelmét nap mint nap. Ezért az első fontos lépés, hogy időpontot kérjünk tőle, amikor kifejthetjük, mivel és miért vagyunk elégedetlenek a cégnél. Ám egy átlagos beosztottnak eléggé össze kell szednie ehhez a bátorságát. A legtöbben a következőktől félnek:
• Azt fogja hinni rólam, hogy a kákán is csomót keresek.
• Puhánynak tart majd, aki nem bírja a terhelést.
• Úgysem érti majd meg a panaszomat.
• Személyeskedésnek veszi és elveszítem a bizalmát.
• Annyira megsértődik, hogy bosszút fog állni rajtam vagy a csapatomon.

Mindez elkerülhető, ha jól felkészülünk racionális érvekkel, építő javaslatokkal. Persze az is feltétel, hogy a főnökünk személyisége ne legyen kórosan torzult. Kérjünk tehát időpontot személyes beszélgetésre, de legyünk körültekintőek: aznap a „nagyembert” ne kössék le olyan nagy horderejű teendők, mint projektzárás, fontos tárgyalás, beszámoló a tulajdonosoknak (és hasonlók). Annak viszont semmi értelme, ha elárasztjuk őt a panaszainkkal. Az ilyesmi még a jámbor főnököt is kihozza a sodrából. Tehát mindenképpen fel kell készülnünk, a dolog súlyától függően akár gyakorolva is az érvelést.

Jó érvek

Ne csak a problémát, hanem a lehetséges megoldást is vázoljuk föl. Azaz legyünk konstruktívak és koncentráljunk a jól körvonalazható gond(ok)ra meg az előremutató javaslatra. Fontos, hogy a főnök számára egyértelmű legyen: nem valami kényelmesebb dolgot szeretnénk, hanem jobbat.
A beszélgetés vezérfonalának felépítéséhez alapvető, hogy az adott problémát ismét átgondoljuk. Tegyük ezt kellő távolságtartással, önreflexióval, sértődöttség nélkül. Ehhez két alapvető kérdést kell tisztáznunk magunkban: mivel vagyunk elégedetlenek és miért?

Pozitív kisugárzás

Hiába töprengtünk eleget a dolgon, ha fellépésünk és hangszínünk lerontja a hatást. Ilyen helyzetben különösen fontos a testbeszéd: nyílt, határozott és őszinte benyomást keltsünk, mindezt barátságosan. A halk, bizonytalan beszéd, leszegett fej, roskatag tartás azt sugallhatja, mi sem hiszünk az érveinkben, vagy hibásnak tartjuk magunkat. Ám ne essünk a másik végletbe: a harsányság, az összefont karok rossz jelzés, akárcsak a figyelmes (de nem agresszív) szemkontaktus hiánya.

Sértettség és személyeskedés nélkül adjuk elő a dolgot. Végig az lebegjen a szemünk előtt, hogy megoldást keresünk, nem panasznapot tartunk. Kerüljük az érzelmileg telített, de negatív kifejezéseket, fogalmazzunk tárgyilagosan. És közben ne hivatkozzunk a kollégákra még általánosságban sem. „Mások is úgy látják, ez tarthatatlan…” – mire a bölcs főnök azt kérdezi: „Konkrétan kik azok a mások?” Máris meg vagyunk lőve, mert neveket mondani árulkodás, anélkül pedig súlytalan az állítólagos tömegbázisunk. Kerüljük a kisebb vezetők nyílt kritizálását is, mert a nagyfőnök ezt magára veszi, elvégre az ő emberei, vagy ő hagyta meg őket a helyükön.

Konkrétumok

Ha gondokra vagy akadozó folyamatokra akarjuk felhívni a figyelmet, készüljünk konkrét példákkal. Ezek minél egyszerűbbek, de tipikusak legyenek. Általánosságokkal ne dobálózzunk, kerüljük a „mindig, folyton, mindenki” szavakat. A probléma ismertetése során ne próbáljuk fényezni magunkat. Tehát nagy ívben kerüljük az ilyesmit: „Ha én nem lépek közbe, az egész megrendelést elbuktuk volna.” Álljunk elő jól átgondolt javaslatokkal, ez pont elég lesz ahhoz, hogy kedvező színben tűnjünk föl.

Ám az elképzeléseinket tekintsük kiindulási alapnak, ne próbáljuk egyedül üdvözítő megoldásként beállítani. (Személycseréket pláne ne javasoljunk.) Ha a főnök meglátja bennük a fantáziát, úgyis hozzáteszi a maga szempontjait. Tehát legyünk kezdeményezőek, de ne vigyük túlzásba.

Előgyakorlat, utómunka

Aki ilyen éles helyzetben bizonytalan, gyakorolja a beszélgetést szűk baráti vagy családi körben, jobb híján a tükör előtt. Amikor pedig a főnök „ráharap” a témára, legyünk áldozatkészek a konkrét változtatás érdekében (tervek konkretizálása, felelősségvállalás, átmeneti pluszmunka stb.). Ám az, hogy a vezető – részben vagy egészben – magáévá tette a mi ügyünket, még nem ok arra, hogy bizalmaskodásra próbáljuk használni a helyzetet. Túlzott elégedettségre sincs okunk, hiszen a neheze még hátravan: a változásokat véghez kell vinni. Ha a nagyember elutasító, vagy türelmetlenül félbeszakítja mondandónkat, ne próbálkozzunk zsarolással. „Akkor ezentúl utasítson írásban, hogy ezt rosszul kell csinálnom”, vagy „felmondok, ha a helyzet ilyen marad” – effélék után már nincs visszaút. Javaslataink előadására nyílhat még alkalom akár írásban is. Ha pedig a helyzet csakugyan tarthatatlanná válik – és a főnökség továbbra is süket minden építő kritikára –, akkor valóban érdemes szétnézni az álláspiacon…




Árfolyamok

EUR: 326.71CHF: 289.65USD: 292.75
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12