Kitört a második hidegháború

Írta: Alapblog - Készült: 2019. augusztus 14.

Itt és most olyan kockázatok élesedtek ki világunkban, amelyek lebéníthatják a világkereskedelmet, megállíthatják a globalizációt, súlyos pénzügyi és világpolitikai válságot okozhatnak. Az új hidegháború főszereplőit Amerikának és Kínának hívják. A jelentősebb mellékszereplőket Iránnak, Oroszországnak, Olaszországnak, és általában Európának. Ian Bremmer, a washingtoni székhelyű globális kockázatelemző think tank elnöke, e kérdéskör részleteiről beszélt az Alapblognak adott interjújában.

 

Zentai Péter: Az első hidegháború az egész világot érintette. Ez a második (értsd az Egyesült Államok és Kína közti mélyülő konfliktus) azért jelentőségében mégsem lehet annyira súlyos, valóságos katonai háborúval fenyegető, mint amilyet a ’40-es évek végétől a ’80-as évek közepéig megéltünk. Nincs igazam?

Ian Bremmer: Nincs. Természetesen inkább a klasszikus hidegháború hordozott magában az egész emberi civilizáció megsemmisítését magába foglaló kockázatot, amennyiben az esetleg kirobbanó nukleáris összecsapások sora elpusztított volna szinte mindent a Földön. De éppen a kölcsönös megsemmisítés potenciális megléte képezte a legfőbb akadályát annak, hogy valóságos thermonukleáris háborúba torkolljanak az események. A kiszámíthatóság uralta azt a korszakot, a reális veszélyek egyre nyilvánvalóbban csak elméletben léteztek.

A most kitörőben lévő új hidegháború viszont a teljes kiszámíthatatlanságot rejti magában. Az biztos, hogy Kína és Amerika meghatározóan uralja a világ technológiai fejlődését. Ezek az ellenfelek most már ellenségek. Nem elpusztítani akarják egymást, hanem lebénítani. Amerika és Kína olyan technológiákkal, fejlesztésekkel bír, amelyeket a másik fél nem ismer pontosan. Ugyanakkor mindketten le tudják bénítani a világkereskedelmet, az egész világgazdaságot.  Ilyen nem volt az első hidegháborúban.

Mik a rövid távú kockázatok ebben az új hidegháborús keretben? Hogy tudnának tovább durvulni a dolgok Amerika és Kína között a mostani állapotokhoz képest?

A kölcsönös és mélységes kiszámíthatatlanság. Ez egy önmagát folyamatosan erősítő kockázat. Ott tartunk, hogy a világ eddig kiemelkedően legerősebb országának legfőbb döntéshozói totálisan elszámolhatják magukat, teljesen félreérhetik egymást.

Most hol tartunk ön szerint? Mit gondolhat Trump környezete Kínáról és mit Peking a Fehér Házról?

Azt vélem látni, hogy a kínaiak a jövő évi amerikai elnökválasztás előtt beszorítva látják Kína ügyben Donald Trump-ot.  Azt gondolhatják, hogy mostanában Trump nem tehet mást, minthogy egyre keményebben és keményebben lép fel Pekinggel, konkrétan a Huawei fémjelezte kínai technológiai cégekkel szemben. Ebből a feltételezésből kiindulva a kínaiak az amerikai gazdaságot és munkaerőpiacot komoly mértékben befolyásolni képes amerikai vállalatok, illetve Kínában tevékenykedő üzleti érdekeltségek és állampolgárok elleni lépéseket készítettek elő, amelyeket bármelyik pillanatban beindíthatnak.

Elképesztő technológiai és kereskedelmi összefonódások, ugyanakkor szisztematikus elszigeteltség és áttörhetetlen falak kiépülése jellemzi a kínai-amerikai kapcsolatokat. Ezek az összefonódások és válaszfalak – mindenekelőtt a kibernetikai térben kibontakozó „össze-vissza hadakozások” (cyber war) közvetlenül hatnak Európára, Ázsiára és a világ minden részére.

Ehhez képest eltörpül az iráni-amerikai konfliktus jelentette kockázat.

Azon a téren egy fokkal kiszámíthatóbb a helyzet. Paradox módon azért, mert ott valóban emberéleteket követelő katonai háborúskodás kialakulása a valós kockázat. Sem Trump, sem az iráni vallási vezetés nem érdekelt igazi háborúviselésben. Ami azonban mégis reális közvetlen rizikó, hogy az irániak – közvetlenül, de inkább a forradalmi gárdistáik és külföldi zsoldosaik, kliens kormányok révén – egyre keményebb katonai csapásokat intéznek a Jemenben tartózkodó – amerikai szövetséges – szaúdi hadsereg ellen. Mire fel a szaúdiak egyenesen Iránra fognak mérni katonai válaszcsapásokat. Ezáltal – Trump eredendő szándékaitól függetlenül – az Egyesült Államok mégis kénytelen lesz katonailag beavatkozni a szaúdi oldalon, annál is inkább, minthogy ez megfelel Donald Trump tanácsadói, főként a nemzetbiztonsági főtanácsadó, John Bolton és Pompeo külügyminiszter szándékainak, valamint részben az izraeliek akaratának. Ha Amerika belekeveredik a helyi háborúskodásba, akkor az irániak a világ legkülönbözőbb részein amerikai intézmények, érdekeltségek elleni halálos terrortámadások végrehajtásában fognak segédkezni. Iránon belül erősödik a diktatúra, Irán és Izrael, Irán és a nyugati országok között az eddigihez képest sokkal inkább mélyenszántó cyber war alakul ki, miközben újabb menekülthullám indul útjára Közel-Keletről Európába. Ez egyrészt élesíti Európa és az USA konfliktusát, másrészt Európa szövetségesei a menekültek miatt még nagyobb belső bajokba keverednek.

Mindehhez képest semmiség, ami terhelheti az orosz-amerikai viszonyt…. a korábbi hidegháború mindent meghatározó ellenfelei tán igazából már nem is ellenfelei egymásnak.

Dehogyisnem. A szovjet birodalom összeomlása óta objektíve most vannak csak igazán mélyponton az amerikai-orosz kapcsolatok. E mögött az húzódik meg, hogy Oroszország minden téren gyengül – Amerikához képest végképp.

Az ezredfordulót követően még beszélhettünk némi orosz gazdasági, technológiai felemelkedésről. De ma? A ma Oroszországának gazdasága, belső stabilitása folyamatosan hanyatlik és emiatt az orosz vezetés kezd „bevadulni”, mindenesetre kapkod. Ez önmagában véve nagy kockázat. A kibernetikai térben próbálják kihozni magukból a maximumot, hogy gyengítsék az Egyesült Államokat és- amennyire csak lehet – a nyugat-európaiakat. Eközben dezinformációs háborúskodással próbálják egymás ellen fordítani az európaiakat, továbbá az európaiakat az amerikaiakkal. A konkrét veszély az, hogy valószínűleg pusztító cyber csapás-sorozatra, kulcsjelentőségű amerikai infrastruktúrák lebénítására, összezavarására és megsemmisítésére készülnek – nem szükségszerűen állami szinten, hanem privát gazdasági szereplők révén. Ennek ellencsapásán dolgoznak az amerikaiak.

Mindezt mindkét oldal igyekszik elhallgatni.

Európa mindennek másodlagos elszenvedője.

A kiszámíthatatlanságok sűrűjében senki nincs abban a helyzetben, hogy kijelentse: „én csak közvetett elszenvedő lehetek, netán meg is úszhatom a nagyok közti konfliktusokat”.

Nem mellesleg pedig Olaszország destabilizálódó helyzete éppenséggel közvetlen és nagy kockázatot jelent Európa számára.

Ha csak a költségvetési krízisre fókuszálunk, túlzott deficit eljárás „dukálna” Olaszország ellen. Ezt az EU-n belüli egyéb belső politikai konfliktusok nem tették eddig lehetővé. De ha a rendkívüli választások nyomán Matteo Salvini – ahogy követeli – (szó szerint) teljhatalomra tesz szert és új kormánya ignorálja az Európai Unió egyik fundamentumát jelentő költségvetési fegyelmet, akkor az EU-nak egzisztenciális kötelessége „vád alá helyezni” Itáliát.

Ebből önmagában véve összeurópai tőkepiaci bizalmi válság fog kialakulni, olasz bankok mehetnek tönkre. De az a bizonyos „teljhatalom”, amit egy esetlegesen „új Mussoliniként” fellépő Salvini magának követel, simán eljuttathatja Olaszországot egy belső társadalmi robbanáshoz, vagy olyan nemzeti egység kialakulásához, amely az Unióból való kilépést eredményezi.

A következmények beláthatatlanok.



Árfolyamok

EUR: 330.95CHF: 300.98USD: 297.4
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, hasznos információkról!
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12