A világ energetikai problémáit a citrom-akkumulátor azonban nem valószínű, hogy meg tudja oldani

A technológia közel sem új, hiszen majdnem 200 éves, azonban 2307,8 volt elektromos feszültségnél többet még senkinek sem sikerült előállítani citromok segítségével. A kísérletnek figyelemfelkeltő szerepet is szántak a brit kutatók.


Rekordméretű citrom-energiahordozót építettek

A Royal School of Chemistry (RCS) tudósok ezreit összekötő nemzetközi szervezet. Ők szerveztek rekordkísérletet Manchesterben, azzal a céllal, hogy rávilágítsanak az energiatárolás fejlesztésének fontosságára, valamint a szén-dioxid-kibocsátással nem járó új technológiák szükségességére – írja a guinnessworldrecords.com.

Saiful Islam professzor energiatároló-szakértő és Fran Scott tudományos előadó citromokat változtattak elemmé úgy, hogy a gyümölcsök végeihez cink- és rézcsíkokat rögzítettek. Ehhez 2923 citromot használtak fel és 2307,8 voltos elektromos feszültséget sikerült előállítaniuk, amivel megdöntötték a gyümölcsakkumulátorok legmagasabb feszültségének világrekordját.

A professzor a technológia lényegét is elmagyarázta: a kísérlet során a citromok elemmé változnak, amelyben a citrom leve elektrolitként működik, a cink- és a rézcsíkok pedig az elektródák. A citromlé lehetővé teszi az ionok áramlását a cinkből a rézbe. A gyümölcsöket egy polcra helyezték, és egy voltmérőhöz csatlakoztatták a feszültség pontos megmérése érdekében.

A kísérlet azonban ezzel nem ért véget. Saiful Islam professzor egy gokartversenyhez fel is használta a kinyert energiát. Noha a citromakkumulátor nem volt elég erős a gokartok működtetéséhez, de képes volt aktiválni vele a gokartverseny elindításához szükséges pirotechnikai rendszert.

Nem csak elcsúszni, keresni is lehet a banánhéjon

Ha már energetikánál és a gyümölcsöknél járunk: a közelmúltban írtunk arról is, hogy svájci kutatóknak sikerült nemrégiben egyebek között hidrogént és tiszta szenet előállítaniuk banánhéjból. Azonban úgy tűnik, hogy más gyümölcsök esetén is hasonló eredménnyel használható a technológia.

A banánhéjról érdemes megemlíteni, hogy rengeteg szenet, hidrogént és oxigént tartalmaz szénhidrátok, víz és fehérjék formájában. A héjból a kutatók a felhasználás előtt szárítással eltávolították a nedvességet, majd megőrölték, az őrleményt pedig átszitálták, hogy finom port kapjanak.

Ezután xenonlámpás kezeléssel a lámpa egy villanása (14,5 ezredmásodperc) alatt nyertek ki száz liter hidrogént egy kiló banánhéjporból. Melléktermékként pedig szén-monoxidot, néhány könnyű szénhidrogént és 330 g szilárd bioszenet kaptak.

„A folyamat során a molekulák hevítése közben az anyagot fehér fényvillanásoknak tettük ki, azért, hogy a molekulákat kisebb gázhalmazokra és szilárd anyagokra hasítsuk szét”

– ismertette a pirolízisen (hőbontáson) alapuló folyamat lényegét Hubert Girault, a lausanne-i Svájci Szövetségi Műszaki Intézet (Swiss Federal Institute of Technology) munkatársa. A kutató szerint ráadásul hasonló eredményeket érnek el akkor is, ha például kukoricacsutkával, narancshéjjal, kávébabbal vagy kókuszdióhéjjal dolgoznak. A növények mellett pedig néhány ipari hulladék esetében is kedvező eredménnyel zárultak a kísérleteik.

The Conversation

Ne hagyd ki!