Egy súlyosan környezetszennyező adatközpont kékes színű szerverszobája
A Google és a Microsoft megbízott egy csapat egyetemi hallgatót, hogy tervezzenek olyan adatközpontokat, amelyek teljesen fenntarthatóan, károsanyag-kibocsátás nélkül működnek. Az egyéves projekt véget ért, az eredményeket nemrég mindenki számára elérhetővé tették. Nézzük, mire jutottak!


A szükséges rossz

Valószínűleg mindenki hallott már az adatközpontokról. Ezek azok a szerverekkel és adattárolókkal tömött titokzatos épületek, amelyek az internet végtelenek tűnő adatait tárolják és továbbítják. Nélkülük nem működne a világháló, nem lehetne e-maileket, képeket, videókat küldeni egymásnak, és egyebek között a hírportálok is megszűnnének létezni.

Az adatközpontok a globális villamosenergia-felhasználás egy százalékáért felelnek, éves szinten körülbelül 300 terrawattóra elektromos energiát használnak fel. És mivel a piaci szereplők továbbra is nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő az energiát, ezért kijelenthetjük, hogy modern korunk egyik legfontosabb létesítményei egyben a legkörnyezetszennyezőbbek is.

A Google és a Microsoft felismerte ezt a problémát, ezért a washingtoni, a pennsylvaniai és az arizonai egyetem diákjait felkérték, hogy álljanak elő alternatív, környezetbarát megoldásokkal. A diákok elfogadták az óriásvállalatok ajánlatát, az eredményeiket bemutató könyv a napokban jelent meg. A szerzők újragondolták a világ adatközpontjainak alakját, méretét, elhelyezkedését és energiaforrásait. Az egyéves projektet a Google finanszírozta, a Microsoft pedig szakmai segítséget biztosított az egyetemistáknak.

Energia

A fiatal csapatok által kidolgozott tervek radikálisan eltérnek a hagyományos adatközpontokra jellemző külvárosi raktárstruktúrától. Az egyik csapat egy patakparti, hatszögletű homlokzati panelekből álló adatközpontot tervezett meg, amelyek szén-dioxid-megkötő alga bioreaktorként is funkcionálnak.

A másik csapat a tetőszerkezetekre szerelt passzív hűtési technológiát fejlesztett ki, amely képes ellensúlyozni a szerverek által kibocsátott hőt.

A harmadik csapat pedig az adatközpontot félig beleásná a földbe, az épület alá pedig egy geotermikus rendszert építene, ami természetes módon szabályozza a hőmérsékletet.

Alapanyag, elhelyezkedés

Az adatközpontokat gyakran betonból, acélból, valamint tető- és falburkolati panelekből építik fel. Ez meglehetősen korlátozott eszköztár, ami sok magas széntartalmú alapanyagot tartalmaz.

-mondta Julie Kriegh építész, aki a Washingtoni Egyetem tervezőstúdióját vezette.

A Google és a Microsoft visszajelzései szerint a tanulók ezzel ellentétben rétegelt, laminált faanyagokból és döngölt földből építenék fel a jövő adatközpontjait.

A résztvevők az épületek elhelyezkedését is újragondolták, ezeket a vállalatok jellemzően külvárosi területeken húzzák fel. A hallgatók viszont sűrű városrészek kellős közepére, valamint használaton kívüli területekre, például régi gyárépületek helyére építenék a központokat. Ezekben az épületekben nagy kiterjedésű zöld területeket is létesítenének, amelyek nyilvános használatú közösségi térként funkcionálnak.

Ezt az egyik csapat úgy valósítaná meg, hogy ellipszis alakú épületekben gyűrűszerűen egymásra rakott szervertornyokat építene, amelyeket drónokkal lehetne karban tartani. A szervergyűrűket körülölelő épület homlokzata egy spirális járdában teljesedne ki, amely egy tetőkerthez és napelemsorhoz vezetne. Egy másik csapat pedig az épületbe vájt hűtési légcsatornákat használná közútként.

Az egyelőre kérdéses, hogy az óriáscégek megvalósítják-e a lelkes diákok ötleteit, de annyi biztos, hogy sürgősen változtatni kell az adatközpontok működésén, főleg akkor, ha a Google és a Microsoft el akarja érni a klímavédelmi célkitűzéseit.

A látványterveket és egyben a könyvet EZEN A LINKEN tekinthetitek meg.

The Conversation

Ne hagyd ki!