​Mikor gyerekek voltatok, gondoltatok arra, hogy vállalkozók lesztek?

Huzella Júlia: Én Kylie Minogue és fodrász szerettem volna lenni (nevet). Később Malek Andrea olyan nagy hatással volt rám, hogy eldöntöttem: mindenképp színésznő leszek. Hosszas felvételizés után, de végül összejött.

Balogh Balázs: Apám Gyöngyösön volt grafikus és dekoratőr. Láttam, miket csinál, és mivel jól rajzoltam, másoltam őt. Már egészen fiatalon tudatosan készültem arra, hogy bejussak az Iparművészeti Egyetemre. Három év felkészülés után ez sikerült.

​A gazdaság, a pénz világa egyáltalán nem érdekelt benneteket?

B: Én már kisgyerekként pénzt akartam csinálni, mert otthon nem volt túl sok belőle. Szórólapokat osztogattam, újságot árultam, biciklit festettem, később a szomszédainknak weboldalakat készítettem. Gimnazistaként a helyi reklámstúdióban dolgoztam, aztán egyetemistaként is kerestem a lehetőségeket, és mivel aktív voltam, ezek a lehetőségek meg is találtak. A kreativitásomból csináltam pénzt. Mindig azt vallottam, nem szomorkodni kell, hanem tenni valamit azért, hogy jobb legyen.

J: Nekem ez a világ teljesen új. Mindig irigyeltem azokat, akik bele mertek vágni valamibe. Nálunk Balázs a húzóerő, ő adja meg a löketet a vállalkozásunknak. Nehéz volt számomra, hogy egy csomó új szakmát meg kellett valamennyire tanulnom a sales-től a marketingig. Mindez azonban nem esett nehezemre, hiszen a szívügyemről van szó. Sokat segített, hogy személyesen vagyok jelen a vállalkozásunkban, hiszen az enyém a művészi része. Nagyon jó érzés az is hogy a munkámnak van produktuma.

​Honnan jött a vállalkozás ötlete?

J: A karantén idején elhatároztuk, hogy a gyermekeinknek délelőttönként plusz meseidőt iktatunk a napirendjükbe. Eszünkbe jutott, a Facbook Live-on keresztül más gyerekeknek is olvashatnék, de nem úgy, hogy engem látnak közben, hanem a könyvet, amiből olvasok. Ez ugyanis olyan, mintha ott ülnék mellettük az otthonukban. Minket is meglepett, milyen hamar, milyen komoly sikert értünk el a közönségnél és a könyvkiadóknál egyaránt.

B: Elgondolkodtunk azon, mit tegyünk a karantén után. Hogyan lehetne ebből esetleg pénzt is csinálni? Innen jött az ötlet, hogy legyen előfizetéses a meseolvasás. Meglehetősen sokat dolgoztunk, hisz Juli száz napig olvasott, aztán pedig kezdtük az egészet szinte elölről, felvettünk mindent újra profi képpel és hanggal.

​Volt indulótőkétek?

B: A legnagyobb tőkénk Juli és az ő egyedi tudása volt. Ez magában milliós érték, hiszen ha 2500 percnyi mesét megfelelő színvonalon fel akartunk volna olvastatni valakivel, és ezt ki kellett volna fizetni az illetőnek, az biztos ekkora nagyságrendű befektetést igényelt volna. Az ötlet technikai kivitelezésének költségét sose tudtuk pontosan kiszámolni, de úgy egymillió forintot emészthetett föl, és mindketten ingyen dolgoztunk a tartalom előállításán.

​Mi volt a legnagyobb próbatétel számotokra?

J: A legnehezebb az volt, hogy eljussunk a közönségünkhöz. Ahhoz ugyanis olyan mennyiségű Facebook hirdetés kellett volna, amit nem engedhettünk meg magunknak. Tulajdonképpen még most is küzdünk ezzel a problémával, hiszen a külföldön élő magyarok is igénylik a magyar meséket, de a Facebook-csoportokban nem tudunk hirdetni, így nehéz eljutni az ügyfelekhez.

B: Az értékesítés és a marketing területén is volna miben előrelépnünk. Jól jönne egy olyan szakember, aki ezt szívvel-lélekkel tudná csinálni. Mivel nem valamelyik könyvkiadó találta ki a dolgot, független oldalként főleg magunkra vagyunk utalva. Sok kört kellett futnunk például a jogdíjak ügyében, mire kitaláltuk a mindenki számára optimális konstrukciót. Kiszámoltuk ugyan a fizetendő jogdíjakat, de aztán a kiadók egy évre lemondtak róluk, mondván, meglátják, mire jutunk.

J: Az sem volt könnyű, hogy meggyőzzük a szülőket: erre a szolgáltatásra szükségük van. Sokan azt gondolják ugyanis, hogy a rajzfilmeket néző gyerekeket már nem köti le az, ha egy könyv lapjait látják. Pedig kipróbáltuk: a mi gyerekink is néznek rajzfilmet, mégis érdekli őket ez a fajta történetmesélés, mert teljesen máshogy hat rájuk. Ettől nyugodtabbak és kreatívabbak lesznek.

B: Olyan szülőknek érték ez, akik maguk is szeretik a könyveket. Ezzel pedig sajnos lecsökken a potenciális ügyfelek száma. Falakat kell áttörnünk, hiszen nem egyszerű hangoskönyvről van szó. Nem mainstream szolgáltatást nyújtunk.

​Mit gondoltok, mi a sikeretek titka?

J: Mivel 100 napon át szünet nélkül meséltem, ez remek reklámkampánynak bizonyult. Volt akkoriban konkurenciánk bőségesen, hiszen sokan olvastak, de mi kitartóak voltunk. Sok visszajelzést kaptunk, hogy a szülők szintén ott ragadtak a képernyő előtt meseidőben. Jött is kérdés, hogy mikor fogok felnőtteknek olvasni?

B: Juli túlságosan is szerény. A sikerünk egyértelműen az ő tudásán múlott. A visszajelzések 99 százaléka arról szólt, jó hallgatni, ahogy felolvas, mert olyan természetes. Felnőtteknek is vettünk fel szöveget, mire valaki azt írta: olvasta ugyan az elhangzó könyvet, de Juli előadásában valahogy izgalmasabb volt. Aztán az is sokat számított szerintem, hogy pont ilyen szolgáltatás nincs a piacon. Nincs animáció, mint a rajzfilmeknél, de nem is csak hangot közvetítünk, mint a hangoskönyveknél. No meg persze kellett a sikerhez a pandémia is, hiszen ha ez nincs, aligha jut eszünkbe az egész projekt.

​Aztán az idén nyertetek egy Red Dot díjat…

B: Az egyik saját munkámmal pályáztam. Észrevettem, hogy van egy Digital Solutions (digitális megoldások) nevű kategória is. Szórakozásból és kíváncsiságból beadtam a mesés projektet is. A pályázati anyagot egy éjszaka alatt összedobtam. Juli nem is tudott az egészről. Egy hónap múlva jött az értesítés, hogy mindkét munkámmal nyertem. Volt nagy meglepetés!

​A komoly elismerés lendületet adott a vállalkozásotoknak?

B: Kell hogy hatása legyen. A statisztikák szerint a díjazott tervezők több munkát és magasabb honoráriumot kapnak a piacon. Juli ázsiója is sokat nőtt azzal, hogy színésznőként dizájndíjat nyert. Most még nem érezzük a pénzügyi hatását, erre még szerintem egy-két évet várni kell. Addig pakolni kell tovább a pénzt a vállalkozásba. Az elismeréssel azonban szeretnénk kezdeni valamit. A Red Dot díjat meglovagolva angol kiadókkal együttműködve angol nyelvű applikációt csinálunk.

Nyereséges a vállalkozásotok?

B: Mindent szépen előre kiszámoltunk. Ha 2000 forintért adunk egy mesecsomagot, akkor csak lesz 100 szülő, akinek ez megéri. Ha pedig 1000 szülő választ minket, abból már simán meg lehet élni. Nos, itt még nem tartunk. Ez még csak egy hobbi, amibe még invesztálni kell. A végtelenségig persze nem szeretnénk tolni bele a pénzt. Jó lenne, ha visszajönne a befektetésünk, nagyon örülnénk, ha kiegészítő keresetet adna a vállalkozás, de hiszek abban is, hogy ebből meg lehetne élni.

Amíg ezt el nem éritek, milyen terveitek vannak?

B: Legyen alkalmazás, hogy bárhol el lehessen érni a meséket, javítanánk az ügyfélélményen, szeretnénk egyszerűsíteni az oldalon.

J: És lesznek élő megjelenések is, de hogy pontosan miről is van szó, az még titok!

​Mit szólnátok, ha jönne egy befektető és felajánlaná, hogy beszállna az üzletbe?

J: Nem kerestek még minket. De nehéz kérdés ez. Nem az a helyzet, hogy a továbblépéshez szükségünk van, mondjuk, 20 millió forintra. Nem tudjuk, milyen lenne, ha az a pénz hozzánk kerülne. Engem azért kicsit riaszt, hogy az a bizonyos befektető mihez kezdene a részével. Netán valami olyat szorgalmazna, ami nekünk nem tetszik. Annyira a sajátunk ez a vállalkozás, hogy nehezen tudom elképzelni, miként reagálnék…

B: Amire eddig szükségünk volt, összespóroltuk. Ám ha a tartalmi követelmények nem változnának, szerintem vállalható lenne egy befektető bevonása. Ha viszont 3-4 alapvető kritériumon változtatni szeretne, az nagy dilemma lenne. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó ötlet lenne elmozdulnunk a mainstream irányába. Szóval nehéz ügy ez…

​Mit gondoltok, mivel foglalkoztok majd, mondjuk, tíz év múlva?

J: Dolgozni fogunk. Terveket nem készítünk. Észre kell venni, ha kínál valamit az élet, és meg kell ragadni a lehetőségeket. Amíg ésszerű, addig komoly energiákat fektetünk a vállalkozásba, mert mindketten hiszünk benne.

B: Folyamatosan fejlődni szeretnénk. De hogy milyen irányba? Azt nem tudom megmondani. A technológia ugyanis olyan gyorsan halad előre, hogy ezt nem lehet tudni. A lényeg, hogy észrevegyük a kínálkozó lehetőségeket!

A Red Dot díj

A Red Dot díj egy dizájn tematikájú pályázati verseny, ahol a Piros Pont a minőség védjegye. Az esseni „Dizájncentrum Észak-Rajna-Vesztfália” által alapított díj története 1955-ig nyúlik vissza. Három fő területen adományozzák: termékdizájn (Product Design), kommunikációs dizájn (Communication Design) és dizájnkoncepció (Design Concept). A résztvevők száma évről évre nő.

A világ egyik legrangosabb dizájnelismerésén a három típusú megmérettetésen ugyancsak három – versenyenként különböző összetételű és létszámú, illetve évente is változó – nemzetközi szakértőkből álló zsűri válogat. Tagjai többek közt tervezők, professzorok, a szaksajtó munkatársai. A díjak elnyeréséért hagyományosan a legnagyobb cégek, intézmények is versenybe szállnak.