Tüntető = provokátor?

Írta: Stipsicz Károly - Készült: 2017. április 17.

Egy újabb fogalommal gazdagodott a magyar nemzetpopulista retorika, bár azt még nem tudjuk, hogy az ellenzék megbélyegzésére előszeretettel használt „hazaáruló” helyére lép-e majd.


Vagy vele egyenrangúvá válik, esetleg úgy döntenek a nemzetpopulizmus külföldről sok pénzért szerződtetett szakértői, hogy tiszavirág életű lesz csak, mert használata mégis inkább a diktatúrák privilégiuma. A fogalom nem újkeletű: százötven éve használták a királyi udvarok, használta már Erdogan és Putyin, a kommunisták és persze Rákosi Mátyás és Kádár János:
„A provokátor”.

Ez a latin eredetű fogalom a római jogrendben egy fellebbezési jogot testesített meg, de mai szóhasználatban „felbujtó, bujtogató vagy beugrató személyt, titkos ügynököt” értünk alatta. „Provokátor” lett most hirtelen mindenki, aki a kormányfő olvasatában nem ért egyet azzal, hogy Magyarországon csak az ő akarata érvényesüljön. „Provokátor” több tízezer fiatal, aki az utcára vonul, és a Fidesztől pont azt követeli, amit ők maguk, a nemzetpopulistává vált radikális fiatalok a rendszerváltás hónapjaiban. (Tény, hogy akkor sokkal kevesebben voltak, és jóval nagyobb bátorság kellet ahhoz, hogy valaki kiálljon a demokratikus jogállamért).

Valószínű, hogy a miniszterelnök legújabb szóhasználatát a jól fizetett és igen szolgalelkű emberei azonnal terjeszteni kezdik majd. (Jó szokásuk szerint általában még hasonló hanglejtéssel is.) Csak ezzel a „provokátor” szóval van egy kis gond: ily módon most nagyon sok fiatalt bélyegez meg a hatalom, gyakorlatilag kizárva a hazai demokráciából őket. Megteheti, mert majdnem mindent, amit megtehet, meg is szokott tenni. De van egy apró gond ezzel: a „provokátorok” között sok ezer olyan diák van, akiknek a szülei még néhány éve, de lehet, hogy még ma is konzervatívok. Ők lelkes Fidesz támogatók voltak, akik eddig hittek abban, hogy a fiatal demokraták valóban fiatalosan lendületesek és demokraták, annak ellenére, hogy a „rossz” oldal őket inkább lopós öreg populistáknak próbálja beállítani. A szülői generációban még nagyon élénken él az emlék, hogy a politikai ellenfelet azok „provokátorozták”, azaz külföldi bérencezték a rendszerváltás előtt, akik már nem tudtak értelmesen érvelni. Most az ünnepekre sok ezer vidéki diák hazament és otthon lelkesen elmesélték, hogy azért tüntettek, mert egy kicsit más országot szeretnének, olyat ahol a miniszterelnökre még a lopás gyanúja sem vetül, ahol az ország nagy ügyeit megvitatják, ahol a fél nap alatt megfogalmazott törvényeket nem verőlegény arcú emberek terjesztik az országgyűlés elé. És ahol az Európai Unióhoz tartozni többet jelent, mint a kasszánál sorba állni, majd a pénzzel teli bőrönddel való távozáskor belerúgni a pénztárosba.

Lehet, hogy a szülők elcsodálkoznak ezen, mert az állami médiában egészen mást mondanak, lehet, sőt biztos, hogy ez egy kicsit elbizonytalanítja őket. Senki sem szereti, ha a gyerekét „provokátornak” nevezik. Abban a pillanatban, amikor a miniszterelnök észleli, hogy ez nem csak néhány tucat ember elszigetelt esete, el fog tűnni ez a csúnya szó, nem beszélünk már „viszkető tenyerekről”, amivel demokratikus konfliktusokat meg kéne oldani. Ha igen, akkor mindannyian tudjuk, hogy mérsékelt, megfontolt polgárokra itt már nincs szükség, pedig polgárok nélkül nincs demokrácia. De lehet, hogy akkor „a nemzetnek” ilyen „puhány emberekre” már nem is lesz szüksége.




Árfolyamok

EUR: 309.13CHF: 284.16USD: 274.81
 

Karácsony Zoltán: Karrier tippek

Hogyan keres új munkaerőt a Mercedes?

„Kecskemét most is jó hely, azonban a várossal azon dolgozunk, hogy még élhetőbb legyen. Ha vannak jó munkahelyek, minőségi óvodák, iskolák, szórakozási lehetőségek, akkor nehezebben csábítható el magasabb fizetési ígérettel a...
Tovább >>
Károly világa

A francia elnökválasztás igazi tétje

Luxusgonddal küzdenek a franciák, legalábbis innen nézve. Az EU második legnépesebb nemzete szereti az életet, szereti a jóléti államot és forradalmi múltja ellenére utálja a változásokat. ...
Tovább >>