Rendeződhet-e az állami és magánegészségügy viszonya?

Az eltérések

A két intézményi forma persze nem lenne meg a másik nélkül, optimális esetben kéz a kézben járnának, kiegészítve egymást. Az állami rendszer nagyjából lefedi a teljes szervrendszerre jutó problémakörök kezelését, ellátását, valamint bárki igénybe veheti a szolgáltatást. Szemben ezzel a magánegészségügy egyelőre nem egységes, nem nyújtanak mindenre megoldást, nem utolsó sorban csak azokat a pácienseket látják el, akik sokszor kénytelenek mélyen a zsebükbe nyúlni.

A top privát ellátási intézmények

Magazinunk új mellékletének (https://listak.haszon.hu/ ) keretein belül összeállítottuk a legjobb 1000 egészségügyi vállalkozás listáját az Opten friss adatai alapján. Ebből kiderül, hogy összesen 98-an szerepelnek magánrendelés és magánkórház kategóriában, a vegyes finanszírozású és más kategóriákba eső intézményeken kívül.

A bevételük 2019-ben 56,5 milliárdot, 2020-ban 60 milliárd forintot tett ki. Évek óta nagyjából ugyanazok a szereplők vezetik a listát változó helyezésekkel, 2020-ban ez a Budai Egészségközpont Kft. győzelmét jelentette, 8,6 milliárd forinttal zártak, Az Affidea Magyarország lett a második 8 milliárddal, 2,8 milliárd forinttal pedig a Dr. Rose Magánkórház Kft.

Az elmúlt évek hasonlóan alakult élmezőnyének kritikusai általában a nem megfelelően kategorizált bevételi forrásokra hivatkozva tartják torznak az eredményeket.

Lekezelés és várólista helyett kliensközpontú ellátás 

Az állami egészségügyi rendszer már korábban is túlterheltséggel küzdött, a Központi Statisztikai Hivatal 2018-as kiadványa sok más egyéb mellett az egészségügyi szegmens munkaerőpiaci problémáit vette górcső alá. Mint írják, összességében "a működéshez szükséges álláshelyek 4%-a" volt üres. A 2020-as adatok alapján nagyjából 9 ezer egészségügyi dolgozó hiányzik a teljes iparágban.

Az állami és magán vállalkozásokat is súlyosan érinti a probléma, nincs a két szektorra elegendő egészségügyi dolgozó, se orvos, se szakdolgozó, így az ellátás akadozik, a várólisták nőnek, a betegtájékoztatás és a körülmények egyre kevésbé közelítenek a megfelelőhöz.

Egy magán intézményben nem sok esély van rá, hogy a páciens fejére omlik a vakolat, ráadásul maga a kialakított környezet is ad egyfajta biztonságérzetet, az sem utolsó szempont, hogy megfelelő tájékoztatást kap a saját állapotáról és egyes beavatkozások hátteréről - mindezeket betegelégedettségi mérésekkel monitorozzák az intézmények, a páciensek igényeire szabják a teljes szolgáltatást, ami az állami egészségügyi rendszerekből legalábbis hiányzik.

A józan ész és a célirányos kutatási felmérések szerint a páciens elsősorban időt szeretne az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele esetén. Minél gyorsabban jusson terápiához vagy diagnosztikához, műtéthez.

Az állami egészségügyben drámaian megnőttek a várólisták, a magánegészségügyben jóval hamarabb jut időponthoz a páciens. Ezen kívül szempont az, ha már megvan az időpont, akkor ne kelljen egy egész napot az intézményben tölteni - az időpontok nálunk valósak, a lehető legrövidebb idő alatt történik a szolgáltatás. A következő fontos dolog, hogy a magánegészségügyben a beteg úgy véli, hogy magasabb szintű gondoskodást és törődést kap a kutatások visszaigazolása alapján

- mondta el Leitner György, az Affidea Magyarország vezérigazgatója.

Kicsit sem elhanyagolható, hogy a legmodernebb gépekkel dolgoznak a nagyobb magánintézmények jó részében, akár AI alapú rendszerekkel is, a képalkotódiagnosztikában például ma már egyre gyakoribb, árulta el nekünk Leitner. Az orvosok munkáját és a betegségek pontos meghatározását segítik ezek a megoldások.

Mi lesz a bérrendezés után?

Sokak szerint hatalmas mértékben eltávolodott egymástól a magán és állami egészségügyi rendszer, de fontos tudatosítani, hogy mindkét rendszernek megvannak az erősségei, Leitner György szerint ezek nagyszerűen kiegészítik egymást, de jelenleg mégsem erősítik egymást eléggé, a szabályozás ugyanis nem megfelelő, és nincs igazi szektorsemlegesség az állami szolgáltatásban.

Az állami egészségügy és a magánegészségügy viszonya Magyarországon nem jól rendezett, nem is szakadék van a kettő közt, hanem egymásra csúszott a két rendszer. Vannak törekvések arra, hogy a magán és az állami ellátás ne keveredjen, ahogy korábban.Ugyanakkor a nagyobb magánszolgáltatók részvétele az állami ellátásban, mint például a képalkotó diagnosztikában, évtizedek óta hiányt pótló és magas minőségben működik, ez mindenképpen megtartandó

- kezdi fejtegetését Leitner.

Szerinte az elmúlt másfél évben megkezdett egészségügyi reform megoldás lehet, a politikai szereplők mintha felismerték volna a finanszírozási háttér változtatásának fontosságát is. Az orvosbér emelés, háziorvosi rendszer és a kórházi rendszer átalakítása, még ha nem is reformnak hívják, lényeges lépéseket jelenthet.

A kórházi rendszerben egyszerre van jelen az alulfinanszírozottság és a pazarlás, úgy tűnik, ezt a döntéshozók felismerték, és kisebb módosításokkal elindult a rendszer a változás felé

- gondolja, szerinte jó lenne, ha a privát ellátásban domináló "zsebből fizetés" elve nem lenne olyan hangsúlyos, mint ma, és a jövőben a magánköltések nem csak 10%-ában jelenne meg az előre tervezett öngondoskodás, egészségpénztári befizetések vagy egyéni egészségbiztosítás formájában. Sokkal erőteljesebben kellene bekapcsolni a rendszerbe a vállalatokat is, amelyek ma nincsenek jól ösztönözve arra, hogy dolgozóik egészségéről gondoskodjanak.