Deglobalizálódunk. De nagyon

Írta: Alapblog - Készült: 2020. április 03.

A tömegek alulról érkező egyre erősebb nyomásának engedni kényszerülnek egy-két hónapon belül a nemzeti kormányok és várhatóan újraindítják a nemzetgazdaságokat. Az újonnan kialakuló világrend lényege: a diktatúrák szaporodása, a kormányok nemcsak politikai, hanem gazdasági túlhatalmának kialakulása, általános befelé fordulás, a globalizáció teljes trónfosztása. A világ egyik legbefolyásosabb kockázatelemző és politikai tanácsadó agytrösztje, az Eurasia Group elnöke, Ian Bremmer arról is magabiztosan nyilatkozik, hogy Kína hamarosan csaknem minden nemzetállam nem csupán gazdasági, hanem politikai példaképévé növi ki magát. Aztán? Aztán meglátjuk….

Zentai Péter: Ön közismerten bejáratos európai, ázsiai, afrikai, latin-és észak-amerikai döntéshozók hivatalaiba, külsős résztvevőként meghívják a vezető országok csúcstalálkozóira. Személyes kapcsolata van állam-és kormányfőkhöz. Szóval: mit felelnek, amikor megkérdezi tőlük, hogy szerintük milyen világ vár ránk a vírus okozta járvány lecsengését követően?

Ian Bremmer: Figyelemreméltó, hogy egyik „nagy ember” sem (akit személyesen ismerek) a következő hosszabb hónapokban és években, hanem gyakorlatilag csak a következő hetekben gondolkozik.

Kivétel nélkül mindenki – így vagy úgy – azt fogalmazza meg, hogy életének legnehezebb döntése előtt áll.

A dilemma, ami előtt a döntéshozók állnak, hogy mikorra kellene időzíteni a gazdaság reális beindítását. Illetőleg: legyen-e ez lényegében nemzetközileg koordinált, avagy kizárólag nemzeti keretek között maradó döntés. Országok, hatalmak közötti új fajta konkurenciaharc, netán egyfajta soha nem látott hidegháborús versengés startjává engedjék-e válni a nagy dilemmára adott választ, vagy az egy olyan világ kialakítását segítse, amelyben a világot érintő minden további nagy kihívásnál a közös felkészülés, tervezés, esetleg a közös megelőzés kap prioritást.

Ön milyen jellegű nagy válaszra számít?

Meggyőződésem, hogy a mai helyzetben – egyes vezetők személyes akaratától, kívánságaitól függetlenül – a tömegnyomás, a médianyomás, a nemzetgazdasági érdek és a választói bázis stabilan tartásának és szélesítésének követelménye befolyásolja a végső döntéseket. A világ bármely pontján vagyok, mindenütt érzem a levegőben, hogy – a fertőzöttek és a halálos áldozatok számától függetlenül – pillanatokon belül monumentálissá válik az alulról érkező nyomás, hogy „a lehető leghamarabb abbahagyjuk a karantén-gazdálkodást” és „induljunk be, de azonnal”. Még nem tartunk itt, ezt hangsúlyoznom kell. De a felszín alatt izzanak már az indulatok, ütemesen növekszik a rettegés a gazdasági összeomlástól, a totális leszegényedés lehetőségétől – az Egyesült Államokban éppúgy, mint egész Európában. Elegük lesz nagyon gyorsan a pénzt nem hozó semmittevésből az alsó-és középosztályokhoz tartozóknak, közülük is leginkább a kis-és középvállalkozóknak, a negyven- ötvenéves, magukat makk egészségesnek tartó férfiaknak és nőknek. Gyorsuló ütemben terjed közöttük mindenféle összeesküvés-elmélet, főként az, hogy hazáikban átvették a gyakorlati uralmat a virológusok és a járvány tudósok, valamilyen homályos magasabb üzleti, pénzügyi, esetleg gyógyszergyári erők megbízásából. Kezd még nagyobb erőre kapni a tudományellenesség, amelynek csírái huzamosabb ideje jelen vannak- különösképpen Donald Trump hatalomra kerülésével és az európai populisták előretörésével párhuzamosan.

Önök szerint mégis, meddig tart a „karanténos-passzív gazdaság” kora?

További egy-két hónapnál hosszabb időre fenntarthatatlan. Lehet emellett józanul, nemzet-és világgazdasági alapon is érvelni, de e tekintetben az alulról jövő népi nyomás a meghatározó faktor a döntéshozatal mellett. Tehát májusban, júniusban világszerte mindenképpen szinte teljes erővel beindítják a gazdaságot, a retorikában persze fenntartva az óvatos életvitelre vonatkozó figyelmeztetéseket.

Önök megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy ne csak hetekre, hanem hosszú hónapokra és évekre előre gondolkodjanak. Szóval: mire számítanak a tekintetben, hogy milyenfajta világ váltja az eddigi világot? Egyáltalán beszélhetünk-e „világváltásról”, „korszakváltásról”?

Amiben magabiztosak vagyunk az a következő: beindul egy deglobalizálódás. A világot egyre sűrűbben behálózó termelési-értékesítési egymásra utaltságra építő láncok végképp szétszakadnak, hiszen amúgy is végzetesen eltöredeztek, lebénultak azok. Mindennek a munkaerőpiacon kiemelkedően mindenkit érintő következménye, hogy a nemzeti határokon belül kell találnia munkát annak a munkaerőnek, amely a nagyvilágban mozgott eddig. Kívülről befelé indulnak a mozgások és e mozgások benn is maradnak, sőt erősödni fognak országokon belül. Ennek egyébként lehet néhány technológiailag jövőbe mutató, hasznos hozadéka, például az egészségügyi szektorban, az idősek ellátásában az automatizáció, vagy az otthonról történő munkavégzés helyi sajátosságoknak megfelelő fejlesztése.

A deglobalizációt gyakorlatilag a nemzetállamok kormányai végzik el, pontosabban ők „végzik ki” a globalizációt. 

Ez a kormányok jogosítványainak, felhatalmazásainak akár rendkívüli felerősödésével kell, hogy együtt járjon. Az állami tulajdon szerepe, mindenesetre az állam gazdasági irányító szerepének növekedése bizonyosan elkerülhetetlen. Újfajta hadigazdálkodás-szerű modell alakul ki szinte minden országban, jó esetben: vélhetőleg azzal a céllal, hogy társadalmilag megemészthető keretek között tudják tartani a következő hónapokban robbanásszerűen növekedni képes munkanélküliséget és minden áron biztosítsák olyan termékek helyi gyártását, amelyeket eddig olcsóbbnak bizonyult másutt legyártatni.

Mindez magában hordozza a nacionalista, részben populista politikai erők előrenyomulását.

Meggyőződésünk, hogy így lesz. Olyannyira, hogy a vírus okozta járvány ügyét a nemzeti irányítók világszerte össze fogják kapcsolni a migráció ügyével. Ebből következően borítékolható, hogy a nemzetállamok nagy része maximálisan el fog zárkózni a migránsok, a menekültek befogadásától. Más szóval és leegyszerűsítetten: a koronavírus elleni harc meghozza a ”végső megoldást” a migráns problémára.

És mindezt hagyni fogják a nem nacionalista, a nem populista, hanem a liberális, a nyugati polgári demokrácia értékeit, a szabadságjogokat féltő erők?

Nem fogják akarni hagyni. De az objektív helyi-, világkörnyezet és a jó eséllyel kialakuló, a protekcionizmust mindenek fölé helyező korszellem, tömegnyomás és az ez utóbbiakat manipulálni képes politika, média – ki tudja mennyi időre – de várhatóan komoly győzelmet arat. Más kérdés, hogy sok országban a kialakuló helyzet, a diktatórikus intézkedések súlyos társadalmi konfliktusokat tudnak kiváltani.  Mindenütt azok lesznek fölényben, akiknek monopóliuma a pénznyomtatás, mert mindenütt új és szinte korlátlan mennyiségű pénzek piacra dobálásával, kollektív pénzosztással fogják kezelni a nyilvánvalóan bekövetkező gazdasági válságot.

A nagyvilág megint összezsugorodik körülöttünk? Minden ország, minden kormány azt csinál lassan, ami jól esik neki?

Az együttműködések csakis napi érdekek mentén, valamint ideológiai alapon folynak tovább. Ezt prognosztizáljuk. Ami a nagyvilágot illeti: Kína globális példaképpé kezd válni, ahogy régen Amerika, úgy a következő időszakban Kína lesz a „bezzeg-ország”. Ami konkrétan egyrészt azt jelenti, hogy az Egyesült Államok évtizedeken át érvényesült globálisan mérvadó értékrendszerének tekintélye gyakorlatilag megszűnik. Másrészt azt, hogy a kínai modellt: egy diktatórikusan irányított állami/ privát gazdasági egyveleget akar másolni, követni egyre több nemzetállam. Annál is inkább, mert világszerte sikerült eladni az emberek többségének, hogy „bezzeg Kína képes volt legyőzni erős, határozott vezetésének köszönhetően a vírust és azt követően a világ legnagyvonalúbb segítője lett, önzetlenül adja át tudását és védőfelszereléseit, lélegeztetőgépeit a többi országnak”. Harmadrészt: mindaz, amiről most beszélünk hosszabb távon magában hordoz egy egyelőre beláthatatlan súlyú, és megjósolhatatlan eredményekkel végződő konfliktust a technológiai, tudományos, gazdasági, pénzügyi elsőségért az Egyesült Államok és Kína között.

 

The post Deglobalizálódunk. De nagyon appeared first on alapblog.



Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12