A változás hátterében az áll, hogy a világszervezet most először egyetlen, egységes meghatározás alapján sorolta be a városi és falusi térségeket – így olyan országok is azonos mérce alá kerültek, amelyek korábban nagyon eltérően definiálták az urbanizációt.
Míg például Dániában már a 200 fő feletti településeket is urbanizáltnak tekintik, Japánban csak az 50 ezernél népesebbek számítanak annak. A Világ Urbanizációs Kilátásai (World Urbanisation Prospects) című jelentés új, egységesített definíciója szerint urbanizált minden olyan falu, ahol legalább 5000 ember él és a népsűrűség eléri a 300 főt négyzetkilométerenként, illetve minden olyan város, amelynek legalább 50 ezer lakosa és minimum 1500 fős népsűrűsége van.
A korábbi, 2018-as ENSZ-jelentés még csupán 55%-ra tette az urbanizált területen élők arányát, ám a friss elemzés sokkal magasabb értéket mutat: a műholdfelvételekre és országos adatokra épülő új modell szerint az emberek 45%-a él városokban, 36%-a falvakban, és mindössze 19%-a rurális környezetben.
A trend egyértelmű: a modell előrejelzése szerint 2050-re már az emberiség 83%-a élhet urbanizált területeken (vagyis városokban vagy nagyobb falvakban), miközben a valóban vidéki térségek aránya tovább zsugorodik.
(Forrás: New Scientist)
