Az év vesztesei: a Nők

Írta: Alapblog - Készült: 2020. június 25.

A vírus okozta válság nyomán a világ legkülönbözőbb térségeiből érkező adatok szerint 50 százalékkal több nő veszítette el az állását, mint amennyi férfi.

Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban például – most, hogy újraindult a gazdaság – a munkaadók bizonyíthatóan igyekeznek mellőzni a terhes asszonyokat és a gyereküket egyedül nevelő anyákat – mondja a témával foglalkozó cambridgei egyetem közgazdásza, Christopher Rau.

Kutatócsapatának friss felmérései egyébként arról is vallanak, hogy az alkalmazásban lévő várandós, illetve elvált nők tömegével kötnek kompromisszumokat a főnökeikkel, plusz munkát vállalnak, nem mennek sem rendes, sem – még ha szükséges lenne is, akkor sem – betegszabadságra. Rettegnek, hogy kiteszik őket. Egyébként is: a vírus utáni időszak mintha hosszabb távon sem kedvezne a női nemhez tartozóknak. 

Zentai Péter: Szerintem minden társadalmi igazságtalanság a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésekből fakad. A sokféle egyéb, például faji, vallási, gazdasági… stb. egyenlőtlenség – ahogy én látom – amolyan kópiája annak, amit a nőkkel szemben folyamatosan „műveltek” a világtörténelemben az egyházak, államok, munkaadók.  A globalizációval párhuzamosan azonban e tekintetben egyre inkább forradalminak látszó fejlődést éltünk meg. A legfrissebb trend azonban a nacionalista, befelé fordulást hirdető ellen-globalizáció. Ebből a nők csak rosszul jöhetnek ki…Tévedek?

Christopher Rauh: Ha tényleg geopolitikai, ideológia harc részének tekintjük mindazt, ami ma a világban történik, és ezekből a globális küzdelmekből valóban az jön ki, hogy a világ országai, majd azokon belül is a különböző társadalmi és etnikai csoportok megint inkább befelé fognak „zárni”, eltávolodnak egymástól, akkor abból kétségtelenül logikusan bekövetkezik, hogy „ki fogják jelölni a Nő Helyét” a társadalmakon, a csoportokon, a családokon belül. Igen, ez is bekövetkezhet, bár szerencsére, csak csekély a valószínűséggel.

Szerintem, nem csekély valószínűséggel, mert – például Kelet-Európában is – az objektív demográfiai problémákat, a társadalom elöregedését, már kormányon lévő erős emberek az ideológusaikkal, propagandistáikkal együtt a „globalista Nyugat” dekadenciájával hozzák összefüggésbe. E „dekadencia” részeként fogják fel mindazt, amit az utóbbi évtizedekben a nők elértek, mondván: „ezek nem az emberiség eredményei, hanem kudarcai, mert elvették a nők kedvét a szüléstől, a családalapítástól, hozzájárultak a család, mint intézmény háttérbe szorulásához”.

A demográfiai problémák, a családok összetartó erejének gyengülése effektíve, tudományosan igazolhatóan jobban sújtja a fejlettebb országok világában a konzervatív, vallásos Kelet-Európát, mint a vezetőik által dekadensnek nevezett Nyugatot. Amerikában, Franciaországban, a sokkal liberálisabb Skandináviában korántsem olyan súlyos probléma a társadalom öregedése, mint Oroszországban vagy a világ egyik legvallásosabb országában, Lengyelországban. Magyarországon a nőkkel való bánásmód sokkal konzervatívabb, mint Hollandiában, Dániában… és mégis. Ez utóbbi nyugati, ultraliberális helyeken nagyobb a gyermekáldás. Sokkal kevesebb a válás, mint az úgymond klasszikus keresztény értékekhez ragaszkodó, a homoszexualitást bűnként felfogó Lengyelországban, Oroszországban, Ukrajnában.

Távolságtartás – ezt a szót használta az imént, mint olyasvalamit, ami jellemezheti az olyan világot, amelyben az elkülönülések, elszigetelődések válnak úrrá.

Csekély valószínűséggel…

De a távolságtartás nem a jövő, hanem az „itt és most” kulcsszava lett. Előrelátható, hogy ez fogja meghatározni az emberek egymáshoz való viszonyát – fizikai értelemben, viselkedésünkben és lassan érzelmi alapon is. A járvány járulékos kárai között máris kiemelkedik – éppenséggel az Önök kutatásai szerint is – a nők sorsának rosszabbra fordulása.

Azzal egyetértek, hogy a távolságtartás maradandóan, tartósan befolyásolhatja az emberiség viselkedését csoportokon belül és kívül egyaránt. De azért erős túlzás, hogy egy protekcionista, nacionalista, befelé forduló világ eljövetele hírnökének véli látni a senkinek sem ártó, inkább mindenkinek használó távolságtartást.

Ez inkább provokáció volt a részemről. A lényeg nem az, hogy a járvány nyomán maradandóan rosszabbodhat a nők helyzete világviszonylatban. Ezt Önök lényegében kimutatták. Milyen alapon?

Nem rosszabbodhat, hanem rosszabbodott! Ezt mutattuk ki, azt viszont nem, hogy egy hosszú távra szóló negatív fordulat következett volna be. Mert arra még nincs válasz.

Az is kimutatható, hogy – ellentétben a 2008-2009-es recesszióval – a mostani nagy általános gazdasági visszaesést inkább sínylették meg a nők, mint a férfiak. Ugyanis a jelen recessziója nem más, mint minden idők legnagyobb válsága a szolgáltatási szektorokban. Azokban az ágazatokban, amelyekben világszerte meghatározó a nők munkája. 11 évvel ezelőtt viszont a kis-és nagyipar, a termelés szenvedett szinte példátlan csapást.

Akkor tehát a férfiak voltak, most pedig a nők az elsődleges áldozatok. A két krízis között ez az egyik legnagyobb különbség.

Az úgynevezett Great Recession-t (Nagy Visszaesés) – mint ezt ma már tudjuk – nagy visszaállás követte, az állásukat veszített dolgozókat- a túlnyomórészt férfi munkaerőt – lassan, de biztosan átképezték, az ipar megújult, folytatódott a technológiai forradalom a termelésben, milliónyi új munkahely jött létre a nyugati világban is. Most azonban az derült ki, hogy akár végleg fel lehet számolni sok milliónyi irodai, banki munkahelyet. Azokat, ahol főként nők dolgoztak eddig.

Ez eléggé valószínű, azonban még nem tartunk ott, hogy egyértelmű bizonyítékait lássuk ennek, a nőkre nézvést, „első olvasatban” negatív folyamatnak. A világ különböző térségeiből érkező adatok mindenesetre alátámasztják, hogy átlagosan 50 százalékkal több nő veszítette el – ideiglenesen vagy véglegesen – az állását, mint férfi. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egyre inkább megalapozottnak tűnik az Ön hosszabb távra szóló pesszimizmusa, amennyiben itt Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban is a mostani „gazdasági lábadozásos” időszakban – általunk bizonyítottan – szisztematikusan mellőzik a munkaadók a terhes asszonyokat és a gyereküket egyedül nevelő anyákat. Egyúttal arról is – sajnos – szélesedik a tudásunk, hogy az alkalmazásban lévő várandósok, illetve elvált nők tömegével kötnek kompromisszumokat a főnökeikkel. Plusz munkát vállalnak, nem mennek sem rendes, sem – még ha szükséges lenne is, akkor sem – betegszabadságra.

Példátlan és globális nyomás nehezedik, pláne nehezedett egészen mostanáig a nőkre azáltal, hogy világszerte másfél milliárd olyan kis gyerek kényszerült otthon maradni, akire vigyázni kell. E feladat súlya nyilvánvalóan a nőkre nehezedett, a harmadik világban mindenképpen, de a fejlettebb országokban is. Ami a következő időszak egyfajta „drámája”, hogy az nyári szünet utáni iskolaszezon kezdete rengeteg országban kitolódik, következésképpen a munkájukba visszatérni akaró, vagy visszatért nők a a speciális helyzet okán nemcsak nagyobb fizikai, hanem lelki terhek nehezednek.

Merthogy a nők nagy része éppenséggel a „nyárhoz erősen kötődő” helyeken dolgozik…

Pontosan. Szállodák, vendéglátóhelyek, rekreáció, kozmetika, azok fizikai és lelki „megújulásának” elősegítése, akik eddig elzártan éltek: „női foglalkozások nőkre és férfiakra szabva, egyaránt”.

Turizmus és társai.

Ezek szenvedték és szenvedik el a legnagyobb krízist, ezek azok, amelyekhez kapcsolódóan világviszonylatban átlagosan hetven százalékos a nők foglalkoztatottsága. A rendelkezésre álló adatok Amerikából, Európából, Ázsiából, Latin Amerikából egyaránt arra engednek következtetni, hogy egyrészt – a fejlett országokban elsősorban – tendencia-szerűen fognak felszámolni irodákat, az eddig azokban végzett munkákat digitalizálják, automatizálják. Az egészségellátás végképp nem az emberi erőforrások megújítása és újbóli bővítése, hanem a robotizáció, automatizáció irányába fordul. Ennek az óhatatlanul bekövetkező folyamatnak a gyorsasága egyelőre ismeretlen, de minden szolgáltatási szektorban, szinte mindenütt a világon az átmeneti helyzet jellemzője: minél kevesebb kockázatot felvállalni. Kimondva-kimondatlanul márpedig egyre inkább kockázatként jelenik meg a női munkaerő alkalmazása. Különösképpen a húsz-, harminc-, negyvenéves nők, kiemelten pedig a családos, illetve gyerekükről egyedül gondoskodó nők újbóli munkába állítása

 

The post Az év vesztesei: a Nők appeared first on alapblog.



Árfolyamok

EUR: 0CHF: 0USD: 0
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12