Transzferár-ügyek: A gondos dokumentálás megmentheti az adózót a pereskedéstől

Az utóbbi időben az adóhatóság egyre nagyobb figyelmet fordít a transzferár-dokumentációk meglétére és tartalmára, az ellenőrzött ügyletekben alkalmazott árakra és a külföldi anyavállalat országában lefolytatott adóhatósági vizsgálatok megállapításaira.

Az erősödő figyelmet jelzi, hogy a NAV-nál önálló, jól felkészült szakemberekből álló szervezeti egység foglalkozik a terület ellenőrzésével. Ezért is fontos, hogy az adózók a lehető legnagyobb gondossággal állítsák össze a transzferár-nyilvántartásaikat, szükség esetén akár saját transzferár-politikát dolgozzanak ki. Így biztosíthatják, hogy az egyes vállalatcsoportok tagjai a hatályos rendelkezéseknek megfelelően, szabályosan bonyolítsák le az egymás közötti ügyleteket, alakítsák ki az alkalmazott árakat. Ha ezt elmulasztják, számíthatnak az adóhatóság kiemelt figyelmére, szabálytalanságok feltárása esetén elmarasztaló döntésére, amelyet bírósági úton támadhatnak meg. Az elmúlt években több transzferár-vonatkozású ügy is eljutott a Kúriáig.

95 millió forint volt a tét

Az egyik ügyben egy osztrák anyavállalat az ottani adóhatóság jóváhagyása mellett kutatás-fejlesztési költségeket terhelt át a magyar leányvállalatára, amely rendkívüli ráfordításként számolta el ezeket. Ezzel szemben a magyar adóellenőrzés az immateriális javak közötti aktiválást tartotta helyesnek, ezért csaknem 60 millió forintos adóhiányt, 27 millió forintos adóbírságot és 8 millió forintos késedelmi pótlékot állapított meg az ügyben. Az adózó bírósághoz fordult, hogy bizonyítsa az igazát. Az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte a NAV határozatát és új eljárásra kötelezte, azzal az indoklással, hogy a NAV-nak az osztrák adóellenőrzési megállapítások számviteli és adójogi következményeit is figyelembe kell vennie. A NAV felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amely hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Mennyi a kamat?

Egy másik ügyben cash-pool rendszert működtetett egy pénzügyi intézménynek nem minősülő cégcsoport. A cégcsoport magyar tagja szerint ez a betételhelyezéshez állt a legközelebb, ezért a szokásos piaci kamatot a banki folyószámla betéti kamatához viszonyította. Az adóhatóság álláspontja szerint hitelintézeti betétgyűjtési engedély hiányában az anyavállalat nem gyűjthetett betétet, ezért a szokásos piaci kamat megállapításakor a magyar csoporttagnak a kölcsön utáni kamatot kellett volna irányadónak vennie. Ennek következtében a magyar csoporttag nagyobb adóztatható bevételt tudott volna elszámolni az anyavállalatnál elhelyezett pénzeszközei után. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, azonban a Kúria hatályon kívül helyezte az elsőfokú bírósági ítéletet és új eljárásra kötelezte az adóhatóságot. A Kúria ítélete alapján az eljárás tárgya nem az alapul szolgáló jogviszonyok minősítése (a hitelintézeti engedély megléte vagy hiánya), hanem az adott ügylet paramétereihez legközelebb álló jogviszonyokra alkalmazandó ellenérték meghatározása, így például a cash-pool rendszerek esetében a Hpt. anyavállalati finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseit kell alapul vennie az adóhatóságnak.

Az esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy az adózóknak néha egészen a legmagasabb bírósági szintre kellett eljutniuk, hogy bizonyítsák igazukat, miközben a folyamatban lévő adóhatósági vizsgálatok negatívan befolyásolhatják a hírnevüket, piaci megítélésüket, tervezett hitelfelvételüket. Arra is érdemes figyelni, hogy az adóhatóság egyre komolyabban fogja vizsgálni a kapcsolt felek közötti ügyletek hátterét. Az adózók az ügyletek gondos dokumentálásával elkerülhetik a kellemetlenségeket,  megkímélhetik magukat a bíróság előtti bizonyítási eljárások bonyodalmaitól.

Forrás: VGD Hungary