Még ne induljunk újra!

Írta: Alapblog - Készült: 2020. március 26.

Nagyon komoly szemlélet- és életformaváltás következhet be a világban, a természeti környezet, az emberiség jövőjének jobbá tétele irányába tolódhatnak el a dolgok. Ezt gondolja a járvány egyik várható járulékos következményének   Dr. Peter Katona, a kaliforniai UCLA egyetem klinikai professzora, az Egyesült Államok szövetségi járványügyi központjának (CDC) tanácsadója.


Alapblognak adott interjújában arra is fény derült, hogy a járványokra specializálódott amerikai tudóstársaival együtt a legkevésbé sem hisznek abban, hogy megérett az idő a gazdaság „újraindítására”. Szerinte egyelőre nincs jobb megoldás, mint az időhúzás, és nem két hétre, ahogy Trump elnök szeretné, hanem tetemesen több időre van szüksége az amerikai egészségellátó, kezelő rendszernek, hogy megbirkózzék a nemhogy csökkenő, hanem növekvő terhekkel. Ha nem jól időzítenek és húsvétkor már újraindítják az gazdasági életet és addig enyhítik a társadalmi érintkezésekre vonatkozó ajánlásokat, akkor a halálos áldozatok száma milliós nagyságrendű lesz Amerikában – prognosztizál a szakértő.

Zentai Péter: Jó eséllyel teljes gőzzel újraindítható a világ első számú gazdasága húsvéttól kezdve – nyilván Ön is olvasta, hallotta Trump elnök erről szóló nyilatkozatát. Mit gondol erről szakorvosként?

Peter Katona: Végtelenül veszélyesnek tartja az amerikai orvostársadalom minden mérvadó képviselője mind etikai, mind szűken vett szakmai szempontból a nyilatkozat mögött meghúzódó szemléletet. Azt, hogy úgymond „hulljon el inkább néhány százezernyi súlyos beteg és öreg ember, mintsem, hogy beláthatatlan időre megkeseredjen, értelmetlenné váljék több tíz millió munkaképes, de munkanélkülivé váló fiatalabb, egészséges ember élete”.

Ezt az interpretációt Donald Trump biztosan nem fogadná el.

A Fehér Ház egyidejűleg mindent két- vagy többféleképpen kommunikál. Nem az elnök mondja ezt ki úgy, ahogy oly sokan értelmezik a mögöttes mondandót, hanem megteszik helyette tanácsadói.  Miközben a járványügyekkel foglalkozó nagy tekintélyű szakorvos főtanácsadója – nagyon okosan és bölcsen – az orvostársadalom túlnyomó többségének a véleményét hangoztatja. A lényeg: a vírus kitörésének helyszínén, abban a bizonyos kínai tartományban a járvány elismerését követően 10-12 hétre és egy páratlan karanténrendszer életben tartására volt szükség a fertőzés megállítására, a gazdasági élet beindítására. Nem véletlen, hogy Indiában a miniszterelnök ugyancsak három hónapos totális gazdasági-társadalmi stop-ot hirdetett meg. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy 180 fokos fordulatot vett Boris Johnson brit miniszterelnök hozzáállása a dolgokhoz, jóllehet előzőleg járványügyben is „trumpistának” mutatkozott. A határidő- tudniillik: húsvét– betarthatatlan. Legfőképpen azért, mert velem együtt szinte minden, a pandémiákat évtizedek óta tanulmányozó orvos tisztában van vele, hogy a járványt képtelenség – akárcsak részlegesen is – lejártnak nyilvánítani két és fél héten belül. Márpedig addig nincs reális esély hatékony gazdasági tevékenységre, amíg a világjárvány, akárcsak annak amerikai „nyúlványa” meg nem szűnik.

Nálunk, Amerika-szerte erősen növekedni fog a közeljövőben a fertőzöttek száma. Máskülönben pedig: nincs sem nálunk, sem máshol a világban megfelelő minta a vírus „mozgásáról”, annak egész karakterisztikájáról. Nem ismerjük ennek az új koronavírusnak a virulenciáját, újjáéledési képességét. Nincsenek megbízható adatok az eddig ismert gócpontok kialakulásának okairól, valamint nem rendelkezik sem az Egyesült Államok, sem pedig – egy-két skandináv ország kivételével – minden egyéb ország egészségügyi rendszere megfelelő technológiával ahhoz, hogy egyidejűleg kezelni tudjon súlyos állapotban lévő fertőzötteket és más betegségben szenvedőket. Nem csupán nagyon betegeket, nagyon öregeket, hanem kevésbé beteg embereket is életveszélybe sodor az a bizonyos „hulljon a férgese” metódus.

Miért utasítják el annak lehetőségét, hogy „el kell engedni a nagyon súlyos beteg, nagyon idős fertőzötteket”, felvállalva annak kockázatát, hogy a gazdasági és azzal kapcsolatos lelki következmények nyomán sokkal több életerős, fiatal ember sorsát sodorják végveszélybe?

Ez lefordítva tömeggyilkosságot jelent: az öregek, betegek egy részének társadalmilag engedélyezett asszisztált legyilkolását egy úgymond magasabb cél érdekében. „A cél szentesíti az eszközt” alapon lényegében a történelem legborzalmasabb fejezeteit kiagyalóinak gondolkodását kellene ezek szerint adaptálni? Miközben az elmúlt hetven év minden társadalmi-gazdasági-technológiai- jóléti fejlődése bizonyíthatóan éppenséggel a „cél szentesíti az eszközt” hozzáállás megtagadásának volt köszönhető?

Nem, ez abszurditás – etikai, vallási, egyébként pedig gazdasági megközelítésben is. A legfrissebb, legautentikusabb járvány modellezések a lehető legmesszebb menőkig jelzik előre, hogy kivétel nélkül minden egyes társadalmi-gazdasági-pénzügyi, főként orvosi aspektusból tekintve a nemzetgazdaságok, élükön a legnagyobbal, az amerikaival, nem lesznek képesek mindaddig helyreállni, amíg tart a pandémia. (lásd az Egyesült Államok hét kiemelkedő szakmai tekintéllyel bíró tudósának közös állásfoglalását –szerk.)

Tanulmányai mit sugallanak? Mekkora áldozatokkal kell még számolni csak az Egyesült Államokban?

Ha „megnyitják” a gazdaságot néhány héten belül és ennek nyomán „liberalizálják” az emberek egymással való érintkezését, – éppenséggel a gazdaságilag, a tömegfogyasztás szemszögéből kiemelkedő jelentőségű térségekben – akkor magabiztosan kijelenthető, hogy milliós nagyságrendeket fog elérni az emberáldozatok száma itt az Amerikai Egyesült Államokban.

A karantén, az emberi érintkezések minimumon tartása – ha jól gondolom – nem más, mint „idő vásárlás”.

Pontosan az. Nincs más lehetőség egyelőre a kezünkben, mint hogy emberek százmillióinak önkéntesen felvállalt otthontartása, szabad mozgásának korlátozása közben emberéleteket mentünk – éppenséggel ezen általános passzivitásból, visszahúzódásból származó okok mentén. Minimalizálni a társadalmi – fizikai értelemben vett – érintkezést és közben maximalizálni az egészségügy technikai felszerelését, a gyógyítás technika fejlesztését, a gyógyszerkutatást. Itt Kaliforniában és egy néhány más amerikai államban nagyon dinamikusan, jó irányba haladnak a dolgok. A szövetségi kormányzat most már szintén igyekszik behozni a dolog agyonpolitizálása miatti késedelmeit. A törvényhozás és a Fehér Ház közös gazdasági mentőcsomagja jót tehet a társadalom lelkiállapotának, biztató a jövőtől rettegők számára.

Globális együttműködés mintha nem létezne a globális járvány megállítása érdekében. Ez politikai vagy szakmai tematika?

Ahogy az Egyesült Államok különböző tagállamai elsősorban saját helyzetüknek megfelelően kell kezeljék a helyi járványt, és másodsorban kell támaszkodniuk a szövetségi kormány intézkedéseire, ugyanez a helyzet az egész világra kivetítve. Amerikában ugyanakkor súlyos problémát okozott mindeddig, hogy az egyes tagállamok és a szövetségi vezetés között semmiféle szinkronizálás nem történt, ugyanis amíg az államok vezetői meghatározóan szakmailag közelítettek a drámához, addig a szövetségi kormány, főként az elnök, meghatározóan politikai- kommunikációs, hatalmi ügyet csinált az egészből. Most vagyunk talán tanúi a józan kiegyensúlyozásnak, amely sajnos, megkésve történik.

A nagy nemzetközi, globális együttműködés esélyét – meggyőződésem szerint – a góc kialakulásának elhallgatásával, egy hazugságsorozat beindításával Kína nullázta le. Tavaly október végétől kezdve, utólag ezt már tudjuk, ezrével haltak meg a vírus következtében. A helyi lakosság száját befogták, büntették az orvosokat és a szenvedőket, ha beszéltek – akárcsak egymás között is – a járványról, annak létezéséről. Ha akkor, akárcsak a múlt novemberben, Kína nyíltan, a témából nem presztízskérdést alkotva, őszintén kommunikált volna befelé s kifelé egyaránt, akkor kevesebb áldozatot veszített volna. Legfőképpen pedig lehetővé tette volna nem egyszerűen a nemzetközi segítségnyújtást a fertőzöttek számára, hanem azt, hogy specialisták helyben „real time” kutassák a gócpontokat illetőleg nyomozzák a vírus természetét, annak útját.

Jelenleg viszont ott tartunk, hogy Kína immár rengeteg tapasztalatot és technikát bocsát a világ rendelkezésére. Ez komoly szemléletváltást jelent. Benyomásom szerint a mostani pandémia egyik relatív jó következménye éppen ez, tudniillik felszámolását követően világszerte – ahogy remélem Kínában is – akár nagyon komoly szemlélet és életformaváltás következhet be – a természeti környezet, az emberiség jövőjének jobbá tétele irányába tolódhatnak el a dolgok.

The post Még ne induljunk újra! appeared first on alapblog.




Árfolyamok

EUR: 363.35CHF: 344.15USD: 336.65
 

Legnépszerűbb cikkek

Hirdessen a Haszon Magazinban

Hirdetés ügyben kérem keressen minket a hirdetes@haszon.hu email címen, vagy tekintse meg a média kiajánlókat.

Izgalmas két napnak ígérkezik a városi életmód legújabb trendjeiről szóló beszélgetések sora a Loffice közösségi irodában a Startup Safary fesztivál keretében április 19-20-án. Kiderül például, hogyan mennek a vegán éttermek, miként dolgozi...
Tovább >>

Hírlevél feliratkozás
10 dolog, amit tudnia kell
Feliratkozásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.
Változnak az „A lap” megjelenések!
  • 2018/I. negyedév 2018. 04.04
  • 2018/II. negyedév 2018. 07.04
  • 2018/III. negyedév 2018.09.26
  • 2018/IV. negyedév 2018.12.12