Ha a burgonya héján vagy alatta zöldes elszíneződést észlelsz, az nem csupán esztétikai kérdés. Ez a színváltozás a szolanin nevű természetes méreganyag jelenlétére utal. A szolanin főként akkor termelődik, ha a gumót túl sok fény éri, és a keletkezett anyag még főzés vagy sütés hatására sem bomlik le – vagyis hőálló.
Ha csak apró zöld foltok jelennek meg a gumón, azokat mélyen meghámozva a krumpli még felhasználható lehet. Amennyiben viszont a gumó nagy része elszíneződött, semmiképp se edd meg – inkább dobd ki - írja az Agroinform.
Ami még intő jel, hogy ne használjuk fel a krumplit: puhaság, ráncos héj, vizes foltok, nyálkás felszín, dohos, penészes szag, barna, fekete foltok a belsejében.
Ha több burgonyát hámozol meg, mint amennyit felhasználnál, hideg vízbe téve egy napig eláll a hűtőben – ennél hosszabb ideig azonban már nem ajánlott így tárolni. A víz ugyanis kimossa a vitaminokat, az íz is romlik. Ha mindenképp meg akarod őrizni, inkább fagyaszd le, de ne tárold vízben napokig.
Érdekesség a burgonyával kapcsolatban, hogy elkészült eddigi legátfogóbb genetikai elemzése. A Kínai Agrártudományi Akadémia (CAAS) kutatócsoportja összesen 450 termesztett és 56-féle vadon nővő burgonyafaj genomját elemezte. Ehhez hozzávették további burgonyaféléknek (Solanaceae, régi néven csucsorfélék), köztük paradicsomok és az Etuberosum-vonal képviselőinek a referenciagenomjait is.
Kiderült, hogy mindegyik vizsgált burgonyafajta génállományában stabil keverék található az Etuberosum (gumó nélküli, vad őskrumpli) és a paradicsom genetikai anyagából. Ez a genetikai mozaik arra utal, hogy a burgonya egykor a két fajta természetes kereszteződéséből jött létre. Hogy hogyan is pontosan, azzal ebben a cikkben foglalkoztunk bővebben.
Olvasd el ezt is!
