Talán nem is értékeljük eléggé a krumplit, pedig ez a világ egyik legfontosabb élelmiszernövénye: globálisan a harmadik, míg hazánkban a második helyen áll. Eredete eddig rejtély maradt, főként össze nem illő tulajdonságai okán.
Genetikailag legközelebbi rokona a paradicsom, noha külsőleg a vadon élő, chilei gumós fajokra hasonlít. Most kiderült: a burgonya egy ősi, spontán kereszteződés eredményeként jött létre, és csak ekkor kezdett gumókat képezni.
Elkészült ugyanis a burgonya eddigi legátfogóbb genetikai elemzése. A Kínai Agrártudományi Akadémia (CAAS) kutatócsoportja összesen 450 termesztett és 56-féle vadon nővő burgonyafaj genomját elemezte. Ehhez hozzávették további burgonyaféléknek (Solanaceae, régi néven csucsorfélék), köztük paradicsomok és az Etuberosum-vonal képviselőinek a referenciagenomjait is.
Majd a származási történet minél pontosabb megismerése érdekében a kutatók nemcsak teljes genomokat szekvenáltak, hanem haplotípus-felbontású variánsokat is – vagyis olyan genetikai információkat, amelyek anyai és apai vonalon külön-külön vizsgálhatók. Ezek alapján a Zhiyang Zhang professzor vezette csapat összehasonlította a különböző fajok genetikai mintáit, hogy következtetni tudjon közös múltjukra.
Kiderült, hogy mindegyik vizsgált burgonyafajta génállományában stabil keverék található az Etuberosum (gumó nélküli, vad őskrumpli) és a paradicsom genetikai anyagából. Ez a genetikai mozaik arra utal, hogy a burgonya egykor a két fajta természetes kereszteződéséből jött létre.
Nagy valószínűséggel így alakultak az események: mintegy 14 millió évvel ezelőtt az Etuberosum és a paradicsom elszakadt egy közös őstől. Majd 8–9 millió éve sor került a véletlen hibridizációra, és ez az időszak egybeesik az Andok hegység (geológiai értelemben véve) gyors emelkedésével.
Meglepő módon a paradicsomtól származik az SP6A gén, amely jelzi a növénynek, mikor kell gumót képeznie. Viszont az IT1 gén, ami ezt követően irányítja a föld alatti, gumóképző szárak növekedését, az Etuberosumtól ered. Csak akkor tud a burgonyanövény gumót képezni, ha mindkét gén együtt van jelen.
Ez az evolúciós újítás gyorsan megtérült. Gumóikkal táplálékot tudtak tárolni a föld alatt, így az első burgonyanövények jobban átvészelték a szárazságot vagy a hideget. Ez különösen fontos volt a gyorsan változó Andokban. Ivartalan szaporodást segítő gumói és robbanásszerűen terjedő változatossága révén az őskrumpli megélt a füves síkságokon, hegyvidéki réteken, sőt a száraz trópusi erdőkben is. Ennek előbb az amerikai őslakosság, majd a világ többi része is nagy hasznát vette.
Bajor–osztrák eredetű szó a krumpli, ez különféle német tájnyelvi változatokból és többféle alakban (grumpirn, krumpier, krumpl) került nyelvünkbe. A magyarban új variációkkal gazdagodott: kolompér, kumpri, krumpedli, kolompri (stb.). Mindezek forrása egy régi német szó, a Grundbirne („földi körte”). Viszont az Erdélyben használatos „pityóka” (krumpli) eredetét csak találgatni lehet.
