Aktuális
Brutálisan bezuhant a rizs ára, de van, ahol ez nem örömhír
A 2024-es rekordárakhoz képest a rizs világpiaci ára több éves mélyponton áll jelenleg. A csaknem egyharmados árzuhanás fő okát a délkelet-ázsiai, de főleg az indiai termelőknél kell keresni.
A Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) friss előrejelzésében az áll, hogy a 2024/25-ös szezonban a globális rizstermelés csúcsot dönthet: a tavalyi 535,4 millió helyett az 543,6 millió tonnát is elérheti. Áprilisban ez már érződött is a piacon, ugyanis jelentősen csökkentek az árak. Az indiai előfőzött rizs exportára 22 hónapja nem látott mélypontra esett, míg a thaiföldi több mint három éve, a vietnami rizs pedig közel öt éve nem volt ilyen olcsó.
A szakértők szerint a jelentős készletek miatt az év hátralévő részében nem várható áremelkedés. A Rizs Exportőrök Szövetsége úgy véli, hogy az 5%-os törmelékrizs ára 390 dollár/tonna körül alakulhat – legfeljebb 10 dolláros eltéréssel. Jó hír az is, hogy az indiai állami meteorológiai szolgálat az idei évre átlag feletti monszunesőt jelez, ez pedig tovább növelheti a termelést. A nagy mennyiségű készlet és a várható termelésbővülés miatt a vevők kivárnak, míg az eladók a piaci részesedés megszerzéséért folytatott versenyben még lejjebb nyomhatják az árakat, írja a Reuters.
A világ legnépesebb országa a rizspiacon még inkább egyeduralkodóvá válhat idén
A Rizs Exportőrök Szövetsége szerint India rizsexportja idén csaknem 25%-kal emelkedhet – túlszárnyalva ezzel a rekordnak számító 22,5 millió tonnát. Ezáltal India globális piaci részesedése ismét meghaladhatja a 40%-ot, megelőzve ezzel a négy legnagyobb versenytárs – Thaiföld, Vietnam, Pakisztán és az Egyesült Államok – együttes exportját.
Tű a szívbe: akik már átéltek száj- és körömfájás járványt
Több mint ötven év után ütötte fel ismét a fejét idehaza a ragadós száj- és körömfájás járvány. A Haszon Agrár magazin olyan hajdú-bihari állattenyésztőket szólaltatott meg, akik fél évszázada már átélték át ezt a szörnyűséget.
Milyen emlékeket őriznek a fél évszázada történtekről? Milyen hasonlóságok és milyen különbségek vannak az akkori és a mostani járvány között? Hogy létezik, hogy fél évszázada nem sikerül a világnak gyógyírt találni erre a szörnyű betegségre? Fel lehet-e készülni a gazdáknak egy olyan helyzetre, hogy akár a teljes állatállományuk dögkútban végzi? Ezekre a húsba vágó kérdésekre kerestük a választ Hajdú-Bihar vármegye és egyben az ország meghatározó tejtermelő, valamint sertéstartó gazdaságainak a tulajdonosaival.
Bódi László, a hajdúnánási Tedej Zrt. vezérigazgatója a '70-es évek elején nagy idők nagy tanúja volt, hiszen a fiatal agrárszakember néhány kollégájával együtt a Hajdúnánási Állami Gazdaság húszezres sertéstelepén egy hónapon át küzdött a száj- és körömfájás járvány ellen.
„Minden sertésgondozó és a többi vezető is bent aludt a telepen, ott alakítottunk ki hálóhelyeket, és ott szerveztük meg nap-nap után a legfontosabb teendőket. 0-24-ben dolgoztunk, és bár odabent többnyire katonás rend uralkodott, mindig akadt olyan, akinek az „agyára ment” az állandó bezártság. Az ennivalót beadták reggel, délben, este, ugyanígy a takarmány és a tiszta ruha is kintről érkezett – mindezt egy olyan, blokád alá vont telepen, ahol húszezer sertéssel voltunk összezárva”
– kezdte a múltidézést a szakember.
„A sertéstelepet rendőri- illetve katonai kordon választotta el az állami gazdaság többi részétől. Ennek ellenére mégis becsapott oda is a száj- és körömfájás. Minden erőfeszítésünk ellenére a húszezer sertés fele magától elpusztult, azokat a telepen belül elföldeltük, de közben a másik tízezer állatnak is annyira leromlott az állapota, hogy nem sokkal később azokat is ki kellett irtani. Hosszú tűkkel formalint fecskendeztünk a disznók szívébe, ez akkoriban egy viszonylag kíméletes eljárás volt”
– folytatta az emlékek felidézését Bódi László, aki a válság kezelésében addigra tulajdonképpen már tapasztalt szakembernek számított, hiszen nem sokkal korábban a szarvasmarhák száj- és körömfájásával folytattak ádáz harcot Hajdúnánáson.
Ma a Tedej Zrt.-nél hozzávetőleg húszezer sertést hizlalnak, háromezer tejelő szarvasmarhát tartanak – ez utóbbiak száma az azóta felszámolt húsmarhákkal együtt nemrég még mintegy ötezer volt – és évi húszmillió liter tejet termelnek.Derengő emlékek
Forgács Barna, a debreceni Agrárgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója azzal kezdte visszaemlékezését, hogy ő 1973-ban, a nagy száj- és körömfájás járvány idején még az agráregyetem padját koptatta. „Régi kollégák meséltek nekem utóbb arról, hogy Bödönháton 1973-ban miként oldották meg a problémát – mondta. – Odavezették az állatot a gödör szélére, beinjekciózták, belelökték és a fertőtlenítés után elföldelték. A dolgozók hetekig nem mehettek haza, a családtagjaik küldtek be nekik élelmet, valamint tiszta ruhát, fehérneműt.”
Amikor az a téma kerül szóba, hogy milyen hasonlóságok és milyen különbségek vannak az akkori és a mostani járvány között, az agrárszakembernek igencsak megered a nyelve.
„Az akkori és a mostani állatok fogékonyságában nagy különbség van, hiszen ötven éve még a kettős hasznosítású magyar tarka-állományokra alapozódott a hazai tejtermelés. Azok az állatok koránt sem voltak annyira »kihegyezve« genetikailag, mint a mai tejelő marhák, ezért az ellenálló képességük is jobb volt”
– emelte ki az igazgató.
Úgy folytatta, hogy a mai tejtermelő tehenészeteiben óriási mennyiségű tejet fejnek, ez pedig csak „kellően feltuningolt” tenyészállatokkal képzelhető el, 40-50 liter körül van a fejési átlag naponta.
"Ez azt jelenti, hogy nagyon érzékeny a tőgyük, az egész emésztőrendszerük, a szájuk, a nyálkahártyájuk, amelyek egy ilyen járvány esetén különösen sérülékenyek. Ezért még ha ki is bírná az állat a száj- és körömfájás fertőzést, a későbbiekben nem lenne képes nagy teljesítményre, az ilyen tehén gazdaságtalan, a húsa meg a teje egyaránt értéktelen, ezért nem szabad megtartani "– sorolta egy esetleges száj- és körömfájás kitörés utóhatásait Forgács Barna. A szakember cégénél a 150 embernek adnak munkát, 1300 tejelő tehenet plusz azok szaporulatait tartják.
"Az egész éves produktumuk 14 millió liter tej, van, vagy lenne tehát vesztenivalójuk bőven. „Olyan tejet termelni, amit a lefolyóba kell önteni, ahonnan tovább fertőzhet, nincs értelme. Mindenkinek az az érdeke, hogy sikerüljön lokalizálni a problémát, hiszen, ha átlépi a vírus egy állattartó telep kapuját, arra könnyen az egész cég rámehet. Sok, akár tízmilliárdos genetikai és piaci értékről beszélünk, na meg persze a rengeteg megszűnő munkahelyről. Hiába jelentik be az állami szervek a teljes körű kártalanítást, ilyen hatalmas mennyiségű tenyészállatot egész egyszerűen képtelenség lenne a piacról beszerezni. Magyarországról, de még Európából sem. Vagy ha mégis, akkor a nagy földrajzi távolságok jelentenének hatalmas kockázatot” – mondta a megyei agrárkamara hajdan volt elnöke.
Ellenállóbbak voltak
Nyakas András, a hajdúnánási Nyakas-Farm tulajdonosa úgy emlékszik éppen katona volt és nem mehetett haza „eltávra” a laktanyából. András többgenerációs állattartó család sarja, akkoriban azonban nem voltak saját jószágaik, hiszen a téeszesítéskor mind beterelték a közösbe.
„Hosszú évek kényszerszünete után én kezdtem újra az állattartást, 1981-82 tájékán. A fiaimmal mostanra jutottunk el oda, hogy négyezer marhát tartunk, és naponta 66-67 ezer liter tejet állítunk elő”
– mondja a gazdálkodó, aki egyetért debreceni kollégájával abban, hogy anno a kettős hasznosítású magyar tarka tehenek ellenállóbbak voltak a vírusokkal szemben, mint a tejtermelésre kihegyezett fajták. Arra neki sincs válasza, hogy létezik az, hogy fél évszázada nem sikerül a világnak gyógyírt találni erre a szörnyű betegségre.
Nyakasék a marhák mellett kétezer anyajuhot is tartanak, szerencsére a leszerződött húsvéti pecsenyebárány-mennyiség 75 százalékát már értékesítették a külpiacokon. (Cikkünk még húsvét előtt készült - a szerk.) „Rá se merünk gondolni… – így reagált Nyakas András arra a felvetésünkre, hogy fel lehet-e készülni a gazdáknak egy olyan helyzetre, hogy akár a teljes állatállományuk dögkútban végzi? – Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy semmi probléma ne legyen a jószágainkkal. A telepre most még a postás se jöhet be.”
Szerző: Petneházi Attila
Ez a cég állítja, minden 8. amerikai dolgozott már nála
A McDonald's sajtótájékoztatón jelentette be az Egyesült Államokban, hogy 2025 nyarára rekordszámú, 375 ezer új munkavállalót kíván felvenni.
A világ leghíresebb gyorséttermi-láncának eseményén részt vett az amerikai munkaügyi miniszter is, akivel közösen ünnepelték a "Archways to Opportunity" 10 éves évfordulóját. Ez az a program, amely tandíjtámogatást kínál a rászorult dolgozóknak, illetve abban is segíti őket, hogy elérjék legalább a középiskolai végzettséget.
A McDonald’s saját és franchise éttermeinek hála egyébként az egész Egyesült Államok egyik legnagyobb munkaadója: statisztikái szerint minden 8. ma élő amerikai állampolgár dolgozott már nála rövidebb-hosszabb ideig.
A rendezvényen közölték, hogy – legfőképp a nagyobb nyári kereslet megfelelő kielégítése érdekében – óriási, a méretét tekintve példátlan létszámbővítési hullámot indítanak, akár 375 ezer új dolgozó kerülhet be a rendszerükbe, ez pedig még a 2020-as koronavírus-járvány utáni újranyitásos időszakot is messze túlszárnyalhatja majd a CNBC szerint (akkor 260 ezer új alkalmazott felvétele volt tervben).
A mostani munkaerő-bővítés azért is szükséges, merta franchise tovább kíván terjeszkedni: 2027-ig – csak a tengerentúlon – 900 új éttermet szeretnének nyitni.
Így készül a NAV az szja-rohamra
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) központi ügyfélszolgálatai 2025. május 20-án hosszított nyitvatartással, reggel 8 óra 30 perctől egészen 18 óráig várják az ügyfeleket. A személyes megjelenést választó adózók bármely, az szja-bevalláshoz kapcsolódó kérdésükre választ kaphatnak, átnézhetik, elfogadhatják, módosíthatják a tervezetüket, befizethetik adójukat, segítséget kaphatnak az Ügyfélkapu+-szal kapcsolatos ügyintézéshez is, írja tájékoztatójában a hivatal.
Május 20-ig a NAV Infóvonala a 1819 (külföldről +36 (1) 461-1819) szintén rendkívüli nyitvatartással fogadja az általános tájékoztatást kérő telefonokat:
- május 14-én és 15-én (szerdán és csütörtökön) 8 óra 30 perctől 18 óráig,
- május 16-án (pénteken) 8 óra 30 perctől 16 óráig,
- május 17-én (szombaton) 8 óra 30 perctől 13 óra 30 percig,
- május 19-én és 20-án (hétfőn és kedden) pedig 8 óra 30 perctől egészen 20 óráig hívható.
A NAV szakemberei felkészültek az ügyfélforgalom növekedésére, ennek ellenére nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni a bevallást. Kerülje el a sorban állást, nézze át még ma a tervezetét! Ha fizetendő adója van, május 20-ig pótlékmentesen rendezheti, a visszaigényelhető adót pedig eddig a határidőig egyszerűen, a bevallásban kérheti kiutalni, csak arról kell dönteni, hogy postai úton vagy bankszámlára kéri a visszajáró összeget.
A befektetők többet költenek, mint az első lakásukat vásárlók
Áprilisban a fővárosi lakásvásárlók 43 százaléka befektetési céllal szerzett ingatlant, ez az arány január óta folyamatosan emelkedett, márciusban elérte a 45 százalékot is. Eközben az adásvételek száma országos és budapesti szinten is csökkent, így az adatok azt jelzik, hogy a budapesti piac még a keresletcsökkenés mellett is vonzó terep maradt a befektetőknek- közölte legfrissebb adatai alapján a Duna House.
A befektetők által vásárolt ingatlanokra átlagosan 74,8 millió forintot költöttek, ami jelentősen meghaladja az első lakást vásárlók átlagos, 66,4 millió forintos költését.
A közleményben Szegő Péter, a Duna House PR és elemzési szakértője kifejtette, hogy tavaly áprilisban a pesti oldalon eladott ingatlanok többsége négyzetméterenként a 600-800 ezer forintos árkategóriába esett, idén viszont már a négyzetméterenkénti 1,2-1,4 millió forint közötti áron kínált lakások dominálják a piacot.
Budapesten az ingatlanukat értékesítők 40 százaléka korábbi befektetésétől vált meg. Ez az arány, kiegészülve azzal, hogy csökkent a 60 év felettiek jelenléte az eladói oldalon, a fiatalabb, pénzügyileg tudatosabb befektetői kör aktívabb piaci jelenlétére utal. A trend arra is rámutat, hogy a lakáspiac nem csupán lakhatási funkciót tölt be, hanem továbbra is fontos eszköze a vagyonmegőrzésnek és hozamtermelésnek.