Hazánkban az 1960-as években az egyik legfontosabb ipari növénynek számított a kender: 80 ezer hektáron termesztették. Aztán a rendszerváltás után drámaian csökkent a vetésterület, 2007-re szinte teljesen megszűnt az ipari kendertermesztés.
Ismét a figyelem középpontjába került a kender mint sokoldalúan használható és fenntartható alternatív alapanyag. Ugyanis ebből származik az egyik legerősebb rostféle, magjának pedig nagy a tápértéke (emberi és állateledelként).
Gyors növekedése és alacsony víz- és vegyszerigénye lehetőséget ad a környezeti hatások csökkentésére, szén-dioxid megkötő képessége jelentős. Az erózió ellen is védelmet nyújt, mivel erős gyökérzete stabilizálja a talajt. Talajtisztító hatásán felül a nehézfémektől is mentesíti a földet. A betakarított kender pedig – ha végképp nem kell ipari felhasználásra – eladható biomasszának vagy zöldtakarmánynak.
Fémzárolt vetőmag ajánlott az ipari kender termesztéséhez. Alapvetően egy nemzeti és egy európai fajtalista áll rendelkezésre kendermagból, ezekben szerepelnek azok a 0,3% THC-tartalom alatti fajták, amelyek termesztése engedélyezett Európában. A szabályozás az ipari kendernek védettséget ad, és ezekből a fajtákból, ha akarnának, sem tudnának kábítószert előállítani.
Érdemes megtervezni az ipari kender vetését, mert hiány adódhat például a rostban gazdag fajtákból. Ősszel viszont széles – és kedvezőbb árú – repertoárból lehet választani. A szakértők a francia és a magyar rostkenderfajtákat is erősnek tartják, ám a mieink kifejezetten drágának számítanak a piacon.