„Abejas albañiles” – állt a kijelzőn. Oké, akkor vigyázunk. Nem magunkra, rájuk. A mandulafák környékén valóban kereszteztük is néhány egyed útját.
A kőműves méhek (Osmia nemzetség) magányos méhfajok, fészkeiket sárral vagy iszappal építik, innen ered a név. Nagyon hatékony beporzók, különösen a tavaszi termények esetében, és nem termelnek mézet. Európában a leggyakoribb a vörös kőműves méh (Osmia bicornis vagy Osmia rufa), de Spanyolországban előfordulnak más fajok is, mint a szarvas kőműves méh vagy európai szarvas méh (Osmia cornuta).
Azok az példányok, amelyekkel mi is összefutottunk, egy több éve tartó országos kísérlet/kutatás alanyai, bár ők erről mit sem tudnak. Beporzási potenciáljuk miatt a kőműves méhek növekvő szerepet játszanak a spanyol mezőgazdaságban, különösen olyan növények esetében, mint a mandula, az alma, a körte, a cseresznye és a bogyós gyümölcsök, bár alkalmazásuk alacsonyabb egyedszámuk miatt kevésbé elterjedt, mint a hagyományos mézelő méheké.
A nőstények sűrűn látogatják a virágokat, nem agresszívak. A pollent a hasukon található szőrös szervben, az ún. escopában szállítják, amely különösen jól látható, amikor tele van pollennel. Kedvezőtlenebb időjárási körülmények között is képesek a beporzásra: a kőműves méhek már 6°C-on aktívak, szemben a mézelő méhek 12°C-os küszöbértékével, emellett jobban tűrik a könnyű esőt és a szelet – ez pedig kulcsfontosságú az egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb tavaszi időjárási mintázatok mellett.
Bár kifinomult beporzási képességekkel rendelkeznek, a kőműves méhek kezelése egyszerű. Mivel 50–200 méteres körzetben repülnek, ezért a gyümölcsösökbe telepítéskor a fészekdobozok számát és elhelyezését ehhez kell igazítani.
A kereskedelmi gyümölcsösökben a fák korától és a termény típusától függően hektáronként 1000–5000 méhre van szükség, míg a cseresznyeültetvények, amelyek bőséges virágterheléssel rendelkeznek, általában 2000–3000 méhet igényelnek hektáronként. Persze, a kőműves méheknek is van gyenge pontjuk: érzékenyek a peszticidekre, az élősködőkre (pl. atkákra) – és az éghajlatváltozásra.
A kutatások azt is igazolták, hogy az Osmia cornuta populációkat sikeresen lehet tenyészteni és fenntartani közvetlenül az ültetvények környezetében, és könnyen nevelhetők mesterséges fészkekben, fa-, papír- vagy nádcsövekben.
Bár gyakran az európai mézelő méh a legelterjedtebb beporzó a spanyol ültetvényeken, a kutatók megjegyezték, hogy a mézelő méhek nagy sűrűsége negatív hatással lehet az őshonos méhek diverzitására. Ez pedig arra utal, hogy az optimális beporzás érdekében egyensúlyra van szükség.
A cikk teljes terjedelemben a Haszon Agrár magazin februári számában olvasható.
Olvasd el ezt is!
