Nem csak azt érdemes nézni, hányan költöztek egy adott vármegyébe, hanem azt is, hányan mentek onnan el, illetve a pontosabb mutató talán a két szám különbségéből adódó vándorlási különbözet. Ez például Budapest esetében lassan tíz éve negatív, hiába költöztek ugyanis tavaly csaknem 30 ezren a fővárosba, majdnem ezerrel többen hagyták ott azt. Elsősorban Pest vármegye „profitált” a belső vándorlásból, 2024-ben 5800-zal többen költöztek be, mint onnan el. A második helyen Győr-Moson-Sopron áll kereken 1500 fős pozitív szaldóval, míg a harmadik Fejér vármegye, ahol valamivel 1100 felett volt a szám. Ezzel szemben Borsodból és Szabolcsból több mint 2500-zal többen költöztek el, mint ahányan oda vágytak tavaly.
„A belföldi vándorlás esetében is érdemes hosszabb távú tendenciákat elemezni, nem feltétlenül egy-egy év adatát kiragadni” – emelte ki az adatok kapcsán Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. Ha az elmúlt tíz év (2015-2024) vándorlási különbözetét nézzük meg, akkor az látszik, hogy ebben az időszakban Pest vármegye lakossága több mint 114 ezer fővel bővült csak a belföldi vándorlás eredményeként, hiszen több mint félmillióan vándoroltak oda, miközben kevesebb mint 400 ezren mentek el máshová. Itt is látszik, hogy hiába Budapest esetében a második legmagasabb a bevándorlás, a főváros lakossága még így is majdnem 45 ezerrel csökkent a belföldi vándorlás miatt, tíz év alatt. Budapestet leszámítva a legnagyobb nettó elvándorlás Borsod és Szabolcs vármegyékből volt, mindkettő esetében mintegy 30 ezer fővel csökkent a népesség. A bevándorlásban pedig Pest vármegyén kívül Győr-Moson-Sopronban és Fejérben haladta meg a tízezer főt a különbözet tíz év alatt. Vagyis hosszú időtávon nézve talán nem túlzás azt állítani, hogy az ország egyes vidékei lassan elnéptelenednek, miközben máshol korlátozni kell a beköltözést az infrastruktúra korlátai miatt.