Nagy elfogadottságra számíthatnak a jól látható, egyértelmű fizikai korlátozottsággal élők, mint például a mozgás-, látás- vagy hallássérültek, illetve a cukorbetegséggel vagy szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők. A nem mindig azonnal felismerhető, például pszichoszociális, értelmi vagy neurológiai nehézségekkel élő munkavállalók elfogadása még kevésbé természetes. Ennek hátterében részben az állhat, hogy ezek az állapotok gyakran rejtettek, így viselkedésbeli megnyilvánulásaik egyes helyzetekben váratlanul hathatnak. Ugyanakkor épp ezek a tapasztalatok indíthatnak el egy tanulási folyamatot.
A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy azok, akik már találkoztak megváltozott munkaképességű munkatárssal egy üzletben vagy vendéglátóhelyen, jellemzően pozitív élményként emlékeznek vissza erre – sőt, sok esetben kifejezetten jobbnak ítélték meg az ilyen kiszolgálást. Minden második válaszadó szívesen venné, ha megváltozott munkaképességű ember szolgálná ki.
Ez megerősíti, hogy a személyes találkozások kulcsszerepet játszanak az elfogadás erősítésében. A tolerancia mértéke szorosan összefügg azzal, hogy valaki milyen mértékben került már kapcsolatba ilyen munkavállalóval – az első benyomás tehát nemcsak számít, de sokszor hosszú távon is hatással van a gondolkodásra.
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató szolgáltató vállalatok számára kihívást jelenthet, hogy a vendégek könnyebben fogadják el, ha valamilyen háttérpozícióban (takarító, mosogató, rakodó, konyhai személyzet) látják őket, mint a vendégtérben vagy a vásárlók kiszolgálásánál.
Bizakodásra ad okot, hogy a Kantar Hoffmann által megkérdezett McDonald’s étterem- és területi vezetői szerint a valóságban kevesebb az előítéletes vagy negatív reakció, mint amit a társadalomról általában feltételezünk. Lényegében nem, vagy csak elvétve találkoznak a megváltozott munkaképességű munkavállalókat érő lekezelő vagy támadó megnyilvánulásokkal.
A minimálbér 11 százalékos emelése automatikusan ugyanilyen arányban emeli majd a rehabilitációs hozzájárulás összegét is: az idei 2 617 200 forint helyett jövőre már 2 905 200 forintot kell majd fizetniük minden egyes hiányzó munkatárs után azoknak a cégeknek, amelyek a munkaerő-állományuk legalább 5 százalékát nem megváltozott munkaképességűekkel (MMK) töltik fel. A 25 főnél több alkalmazottal rendelkező munkáltatók számára a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó legnagyobb anyagi ösztönzést hosszú évek óta a rehabilitációs hozzájárulás – pontosabban az annak fizetése alóli mentesülés – jelenti. Ennek mindenkori mértékét a jogszabály az adott év január elsején érvényben lévő minimálbér 9-szeresében határozza meg. 2021-ben még csupán 1 449 000 forint volt ennek a feltételekhez kötött cégtehernek az összege, ami öt év alatt szinte pontosan megduplázódott.
Olvasd el ezt is!
