Nem mindenki nézi jó szemmel
Természetesen nem erőszak a hagyomány művelése, így sok gyerek nem vesz részt a nyelvszüretben. Ők jellemzően polgáribb törekvésekkel rendelkeznek, ezért távol tartják magukat halászok kemény életétől.
Ráadásul nemrégiben készült róluk egy dokumentumfilm, amiben bemutatták a kissé halvérben úszó gyerekek mindennapjait. Nem is kellett sokat várni, meg is jelentek az első oszlói városlakók, akik elborzadtak a látottakon, és gyorsan gyermekmunkát kiáltottak. A kormány utána is járt a dolgoknak, de nem igazán tudtak mit tenni, hiszen közel sem olyan szörnyű a helyzet, mint azt a laikusok gondolták. Ki is hátráltak az ügyből, nem akartak évszázados és végsősoron ártalmatlan hagyományokat a földbe tiporni.
Az igazán nagy problémát a csökkenő halállomány jelenti. Április 27-én norvég partok mentén kifogott tőkehalak elveszítették a fenntarthatósági besorolásukat, így a halászat korlátozás alá kerülhet. Az ítéletet a Marine Stewardship Council globális nonprofit halfelügyeleti szervezet hozta meg.
Egy-egy szezonban nagyjából 1,5 millió tőkehalat fognak ki a halászok, melyeknek egyetlen porcikáját sem hagyják kárba veszni. Rengeteg tőkehalmájat, húst, halfarkat és fejet exportálnak, de az igazi kuriózum számukra továbbra is a halnyelv marad.
