Érvek és ellenérvek
„Régóta ismert a robotfejés előnye, ugyanis a hagyományos fejőházi technológia alkalmazása során naponta kétszer, háromszor fejik és hajtják fel az állatokat, míg a fejőrobotokat »szükség szerint« keresik fel. Az is közismert, hogy a felhajtás jelentős stresszel jár, ráadásul az esetenkénti durva bánásmód az állatok hormonrendszerét is megzavarhatja, így azok nem képesek a nyugodt tejleadásra. Ezzel szemben a fejőrobot tökéletesen stresszmentes környezetet biztosít, és a fejési intervallum alkalmazkodik a tehenek valós idejű tejtermeléséhez. Fejőházban ugyanakkor a fix fejési idő és intervallum nem feltétlenül biztosítja az optimális tejleadást” – véli Béri Béla, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattenyésztési Tanszékének docense.
A technológiát pártolók azzal érvelnek, hogy a robotok alkalmazásával lehetővé válik a termeléshez igazodó fejési intervallumot beállítani, és akár 5-6 óránként is meg lehet fejni a nagy tejtermelő képességű teheneket. Másik előnyük, hogy a legújabb generációs fejőrobotokkal a tehenek szaporodása közvetlenül ellenőrizhető, segítségükkel fejés közben automatikusan megtalálható az ivarzó vagy vemhes tehén. Az ellentábor ezt az érvelést azzal kontrázza meg, hogy a robot telepítése költséges, hiszen teljes körű technológia váltást kíván, nem egyszerű szakembert találni a kezeléséhez, ráadásul a beruházás átlagos megtérülési ideje tíz év.
A pártolók részéről az újabb tromf úgy hangzott, hogy a mai termelési színvonal mellett az átállás mégis indokolt lehet, hiszen az intenzív tejtermelő tehenek által előállított tej mennyisége elérheti az 50-60 litert is, ami az eddigiektől gyökeresen eltérő hozzáállást követel meg. Hozzátették: szükséges a differenciálás is, hiszen a laktáció (tejtermelési ciklus) végén, a termelés utolsó szakaszában lévő teheneket elég 10-12 óránként, azaz naponta kétszer megfejni.
Noha az automatizálás növeli a költségeket, ezt nagyrészt kompenzálni tudja a termeléshez igazodó fejésszám pozitív hatása. Kísérletek bizonyítják ugyanis, hogy a kétszeri fejéshez képest már a háromszori is akár több mint 10 százalékkal több tejet eredményezhet.
Adagolt abrak
A nagy számban tartott teheneknél az egyedi takarmányozás is problémát okoz, hiszen a porciózást nem lehet „személyre szabottan” megoldani. Ilyenkor óhatatlan, hogy néhány jószág többet vagy akár kevesebbet kap annál, mint ami a termelésük alapján megilletné őket. Ezt elkerülendő sok gazdaságban viszonylag egységes csoportokat igyekeznek kialakítani, a teheneket akár havonta átcsoportosítva, ami viszont újabb stresszt jelenthet számukra.
A fejőrobotban kis mennyiségben adagolt abrak kiegészítheti a jászolban kapott táplálékot, így lehetőség nyílik csoportosítás nélkül is az egyedi takarmányozásra. Az abrak ugyanakkor csalogathatja is a teheneket a robotba, biztosítva ezáltal, hogy a fejés az előírt időpontban történhessen meg.
Információ tőgynegyedenként
Béri Béla szerint kevésbé ismert tény, hogy Magyarország az egy telepre jutó tehénlétszámban világelső, a fejőrobotot ugyanakkor néhány évtizeddel ezelőtt Észak-Európában és a tengerentúlon a farmméretű (40–60 tehenes) telepekre fejlesztették ki. A több százas, esetenként ezres tehénlétszám a robottechnológia fejlesztőit és üzemeltetőit is új kihívások elé állítja. Magyarországon az átlagos tehénlétszám meghaladja a 300-at, de már ennél nagyobb létszámú telepeken is használnak robotokat. A hazánkban gyakori 200-300 egyedes istállók kiszolgálására egy 6 állásos fejőrobot elegendő lehet.
Gondot okozhat viszont, hogy a mai nagyüzemi állományt nem igazán szelektálták arra, hogy alkalmas legyen robotfejésre. Ez jelentheti az állatok temperamentumát, tanulóképességét, valamint a tőgybimbók alakulását is. A gép bizonyos határok közt érzékeli ugyan a rendellenes tőgyalakulást, de a szélsőséges küllemű tőgy alkalmatlan a robotfejésre, ezért ezeket az egyedeket vagy hagyományos fejőházban kell fejni, vagy indokolt a selejtezésük.
A robot informatikailag is korszerű technikát képvisel, tehát szükséges hozzá a megfelelően képzett szakember. Kérdés, hogy a mostani munkaerőpiacon találnak-e erre alkalmas, szakszerűen beavatkozni képes „rendszerüzemeltetőt”, mert nélküle a robot működése problémás lehet. Korábban az is gondot okozott, hogy a szervizhálózat nem volt megfelelően kialakítva, így többen emiatt féltek a technológiai váltástól. Ettől ma már nem kell tartani, hiszen azok a cégek, amelyek fejőrobotokat telepítenek, egyúttal vállalják a 24 órás szervizszolgáltatást is.
Érvek és ellenérvek
„Régóta ismert a robotfejés előnye, ugyanis a hagyományos fejőházi technológia alkalmazása során naponta kétszer, háromszor fejik és hajtják fel az állatokat, míg a fejőrobotokat »szükség szerint« keresik fel. Az is közismert, hogy a felhajtás jelentős stresszel jár, ráadásul az esetenkénti durva bánásmód az állatok hormonrendszerét is megzavarhatja, így azok nem képesek a nyugodt tejleadásra. Ezzel szemben a fejőrobot tökéletesen stresszmentes környezetet biztosít, és a fejési intervallum alkalmazkodik a tehenek valós idejű tejtermeléséhez. Fejőházban ugyanakkor a fix fejési idő és intervallum nem feltétlenül biztosítja az optimális tejleadást” – véli Béri Béla, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattenyésztési Tanszékének docense.
A technológiát pártolók azzal érvelnek, hogy a robotok alkalmazásával lehetővé válik a termeléshez igazodó fejési intervallumot beállítani, és akár 5-6 óránként is meg lehet fejni a nagy tejtermelő képességű teheneket. Másik előnyük, hogy a legújabb generációs fejőrobotokkal a tehenek szaporodása közvetlenül ellenőrizhető, segítségükkel fejés közben automatikusan megtalálható az ivarzó vagy vemhes tehén. Az ellentábor ezt az érvelést azzal kontrázza meg, hogy a robot telepítése költséges, hiszen teljes körű technológia váltást kíván, nem egyszerű szakembert találni a kezeléséhez, ráadásul a beruházás átlagos megtérülési ideje tíz év.
A pártolók részéről az újabb tromf úgy hangzott, hogy a mai termelési színvonal mellett az átállás mégis indokolt lehet, hiszen az intenzív tejtermelő tehenek által előállított tej mennyisége elérheti az 50-60 litert is, ami az eddigiektől gyökeresen eltérő hozzáállást követel meg. Hozzátették: szükséges a differenciálás is, hiszen a laktáció (tejtermelési ciklus) végén, a termelés utolsó szakaszában lévő teheneket elég 10-12 óránként, azaz naponta kétszer megfejni.
Noha az automatizálás növeli a költségeket, ezt nagyrészt kompenzálni tudja a termeléshez igazodó fejésszám pozitív hatása. Kísérletek bizonyítják ugyanis, hogy a kétszeri fejéshez képest már a háromszori is akár több mint 10 százalékkal több tejet eredményezhet.
Adagolt abrak
A nagy számban tartott teheneknél az egyedi takarmányozás is problémát okoz, hiszen a porciózást nem lehet „személyre szabottan” megoldani. Ilyenkor óhatatlan, hogy néhány jószág többet vagy akár kevesebbet kap annál, mint ami a termelésük alapján megilletné őket. Ezt elkerülendő sok gazdaságban viszonylag egységes csoportokat igyekeznek kialakítani, a teheneket akár havonta átcsoportosítva, ami viszont újabb stresszt jelenthet számukra.
A fejőrobotban kis mennyiségben adagolt abrak kiegészítheti a jászolban kapott táplálékot, így lehetőség nyílik csoportosítás nélkül is az egyedi takarmányozásra. Az abrak ugyanakkor csalogathatja is a teheneket a robotba, biztosítva ezáltal, hogy a fejés az előírt időpontban történhessen meg.
Információ tőgynegyedenként
Béri Béla szerint kevésbé ismert tény, hogy Magyarország az egy telepre jutó tehénlétszámban világelső, a fejőrobotot ugyanakkor néhány évtizeddel ezelőtt Észak-Európában és a tengerentúlon a farmméretű (40–60 tehenes) telepekre fejlesztették ki. A több százas, esetenként ezres tehénlétszám a robottechnológia fejlesztőit és üzemeltetőit is új kihívások elé állítja. Magyarországon az átlagos tehénlétszám meghaladja a 300-at, de már ennél nagyobb létszámú telepeken is használnak robotokat. A hazánkban gyakori 200-300 egyedes istállók kiszolgálására egy 6 állásos fejőrobot elegendő lehet.
Gondot okozhat viszont, hogy a mai nagyüzemi állományt nem igazán szelektálták arra, hogy alkalmas legyen robotfejésre. Ez jelentheti az állatok temperamentumát, tanulóképességét, valamint a tőgybimbók alakulását is. A gép bizonyos határok közt érzékeli ugyan a rendellenes tőgyalakulást, de a szélsőséges küllemű tőgy alkalmatlan a robotfejésre, ezért ezeket az egyedeket vagy hagyományos fejőházban kell fejni, vagy indokolt a selejtezésük.
A robot informatikailag is korszerű technikát képvisel, tehát szükséges hozzá a megfelelően képzett szakember. Kérdés, hogy a mostani munkaerőpiacon találnak-e erre alkalmas, szakszerűen beavatkozni képes „rendszerüzemeltetőt”, mert nélküle a robot működése problémás lehet. Korábban az is gondot okozott, hogy a szervizhálózat nem volt megfelelően kialakítva, így többen emiatt féltek a technológiai váltástól. Ettől ma már nem kell tartani, hiszen azok a cégek, amelyek fejőrobotokat telepítenek, egyúttal vállalják a 24 órás szervizszolgáltatást is.
