Óriási energiákat fektet a brit kormány a fenntarthatóbb jövő kialakításába. A klímaváltozás elleni harc egyik fontos eszköze az alacsony szén-dioxid kibocsátású fűtési rendszerek kiépítése. A próbálkozások változatosak. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) például nemrég azt vetette föl, hogy 2025-re teljesen be kellene tiltani a gázkazánok árusítását. Most a Klímaváltozási Bizottság (CCC) jött elő egy olyan javaslattal, amely forradalmasíthatja a távfűtés rendszerét. A megoldást a hőhulladék jelentheti.
Nem a koszos fajtából
Az ökológiai lábnyom csökkentésére eddig jellemzően a léghőszivattyúkról és a hidrogén alapú kazánokról folyt a vita. Mindkettő remek megoldás, szinte nulla károsanyag-kibocsátással. Azonban vannak buktatóik. Előbbi hátránya, hogy a külső hőmérséklet esésével a rendszer hatásfoka is csökken. A hidrogén kazánok pedig jelenleg a brit háztartások csupán 11 százalékát tudnák ellátni.
A CCC rámutatott, hogy az adatközpontok és a szennyvízfeldolgozók rengeteg hőhulladékot termelnek, amelyeket hőszivattyúk segítségével fel lehetne használni iskolák, kórházak, irodák és háztartások fűtésére. A hőhulladék különböző technológiai folyamatok közben képződő, az adott eljárásban azonban nem hasznosuló hő, ami a környezeténél magasabb hőmérsékletű közegként szabadul fel. Ilyen például a meleg víz, a füstgáz, vagy a fáradt gőz. A megfelelő technológiával a hőhulladékot a városok szolgálatába lehet állítani. Ráadásul az ipari létesítmények mellett a használaton kívüli, elárasztott szénbányák, illetve a folyók és a tengerek is termelnek hőhulladékot. Hőszivattyúk alkalmazásával ezek az erőforrások is kiaknázhatók. A technológia nagyjából úgy működik, mint egy fordított hűtő.
Nem egyedi gondolat
Az ehhez hasonló távfűtési megoldásokat már számos ország használja. A skandináv országok például a faipari vállalatok által termelt energia mellett a lakossági hőhulladékot is visszaforgatják a távfűtési rendszereikbe.
Nagyjából úgy képzeljük el ezt a megoldást, hogy egy központi hőforrásból melegvizet nyernek ki (vagy annak segítségével vizet melegítenek fel), amit a város utcái alatt lefektetett csővezeték segítségével eljuttatnak a különböző ingatlanokhoz.
A CCC szakembere, Chris Stark arra számít, hogy a brit kormány 2030-ig 20 milliárd fontot csoportosít át a rendszer kialakítására. A bizottság becslése szerint 2050-re a háztartások 18-százaléka már ezzel a technológiával fűtheti az ingatlanjait.
Hosszú még az út
Nagy-Britanniában fejletlen a távfűtési rendszer, jelenleg a teljes lakossági hőszolgáltatás 2-3 százalékáért felel. Ráadásul a meglévő technológia nagy része gázkazánokkal működik.
Mindezek mellett ahhoz, hogy az új megoldást maximálisan ki lehessen használni, a lakosságnak körülbelül ötödével nagyobb radiátorokat kell felszerelnie.
Az Egyesült Királyság Energiaszövetségének szakembere, Simon Woodward szerint elég hőhulladék keletkezik napról-napra a szigetországban ahhoz, hogy a teljes lakosság fűtési igényeit lefedjék. A kérdés az, hogyan lehetne ezt az óriási mennyiségű energiát megregulázni, és az emberek szolgálatába állítani?
A kormány jelenleg azon dolgozik, hogy 2025-re kijelölje azokat a területeket, amelyek alkalmasak az új távfűtési rendszerek kialakítására. Simon Woodward szerint a közeljövőben csak a nagyobb épületek energiaellátását oldhatja meg a hőszivattyús rendszer. A szakember arra ösztönzi a minisztereket, hogy ne ragaszkodjanak a költségek száz százalékos megtérüléséhez, hanem egy igazságos, kedvező szolgáltatási díjszabást alakítsanak ki.
