Műanyagsátrakban érik az európai gyümölcs java
Almeriát „Európa gyümölcsöskertjeként” is ismerik, bár találóbb lehet rá az a kifejezés, ahogyan a spanyolok emlegetik: „el mar de plástico”, azaz a „műanyagtenger”. Műholdképeken is jól látható, ahogyan 32 ezer hektáron sorakoznak itt szorosan egymás mellett az üvegházak fehér, műanyag sátrai a tengerparttól egészen a hegyekig.
Ezen a területen néhány granadai gazdasággal együtt összesen 4,5 millió tonnányi zöldséget termelnek évente, ami az Európai Unió teljes keresletének 50 százalékát (téli hónapokban 60 százalékát) képes kielégíteni. Jut is az itt megtermelt javakból az Unió legtöbb országába. Ezeknek az üvegházaknak a termelési rátáik az európai mezőgazdaság átlagos termelékenységének akár a 30-szorosát is elérhetik. Egyik nagy hátulütője viszont az ilyenfajta termelésnek, hogy akkora nyomást gyakorol a környezetre, amely veszélyezteti a saját-, valamint a környező ökoszisztéma jövőjét is
– áll az Agrárszektor.hu cikkében.
Szeméthegyek és kizsigerelt föld
Ezek a gazdaságok éves szinten körülbelül 33,5 ezer tonna műanyaghulladékot termelnek, amelynek egy részét illegálisan rakják le. Korábban előfordult, hogy a hulladék elzárta a környező folyómedreket, de olyan is történt, hogy a tengerbe kerülve ottani élőlények, például bálnák vesztét okozta. Az sem volt ritka, hogy madarak vagy más szárazföldi fajok látták a kárát annak, hogy lenyelték a hulladékot.
Másik probléma pedig, hogy ugyan Almeria Európa egyik legnagyobb intenzív mezőgazdasági területe, de egyben a kontinens egyik legszárazabb régiójában fekszik. A hagyományos gazdálkodás korábban szárazságtűrő fajokra épített, mint amilyen az olajbogyó, a szőlő és a búza, mára azonban olyan nem őshonos növényekre specializálódtak, mint például a paradicsom és a görögdinnye, amelyek jóval nagyobb vízigénnyel rendelkeznek.
Ezen gyümölcsök és zöldségek termesztését az újonnan feltárt talajvizek tették lehetővé. Jelenleg ez teszi ki a tartomány mezőgazdaságában felhasznált víz több mint 80 százalékát. A víztartó rétegeket azonban sokkal gyorsabban hasznosítják, mint ahogyan azok természetes módon feltöltődhetnének. Ráadásul amellett, hogy kimerülnek, a víztartó rétegek is leépülnek, azaz drámaian növekszik a sótartalmuk. Ennek oka, a fogyó édesvíz helyett a földbe beáramló tengervíz, különösen a partmenti területeken. Valamint, ha ez nem lenne elég, a műtrágyából a földbe kerülő néhány anyag is rontja a vízminőséget.
Javulás körvonalazódik
Pozitív fejlemény azonban, hogy az elmúlt években újrahasznosító cégek jelentek meg az üvegházak közelében, hogy segítsenek kezelni ezt a problémát. A szervetlen hulladék begyűjtése a kisgazdaságoktól azonban igen költséges feladatnak bizonyul.
Másik jó hír, hogy 2021 októberében a helyi hatóságok azt jelentették, hogy a kertészeti ágazat által termelt műanyaghulladék 95 százalékát sikerült helyben feldolgozni és újrahasznosítani.
Kedvező hír az is, hogy több kutatás azt bizonyítja, hogy az almeriai üvegházak 22-szer kevesebb energiát használnak, mint például a holland üvegházak. A spanyol gazdák a Nap melegét és fényét hasznosítják, így nincs szükség külső, mesterséges forrásokra a fűtéshez és a világításhoz.
Mindezek tükrében a délkelet-spanyolországi gazdaságok többsége fejlődő tendenciát mutat az olyan technológiák és gyakorlatok alkalmazása terén, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fenntarthatóbbá váljanak, azonban messze lehet még az út vége.
