Lassan két évtizede stabilan és megbízhatóan teljesít az építőiparban az Épduferr Zrt. Palkovics Milán, az igazgatóság elnöke elmondta, hogyan képesek erre?
Mit kell tudni az Épduferr Nyrt-ről?
2004-ben acélszerkezetek gyártásával indultunk, de 2007-től kezdve már építőipari generálkivitelezőként dolgoztunk. A Tesco kisebb áruházainak nagy részét például országszerte mi építettük vagy alakítottuk át. Két évvel ezelőtt aztán a stabilabb, kiszámíthatóbb működés érdekében elkezdtük szélesíteni a tevékenységüket. Dunaújvárosban régóta működött egy saját építőanyag kereskedelmi telepünk is, ám tavaly újfent belevágtunk az acélkereskedelembe. Egy EU-s kapacitásbővítő pályázatnak köszönhetően elindítottuk acélipari félkész és késztermékek gyártó üzemünket, ezekkel szeretnénk a külpiacon is megjelenni. Ezen felül a közeljövőben ingatlanfejlesztéssel is szeretnénk foglalkozni.
Az építőiparban nem könnyű érvényesülni…
Nekünk szerencsénk van, hiszen a lakásépítésekkel szemben, az ipari és kereskedelmi ingatlanok fejlesztése talán kevéssé kitett a gazdasági változásoknak. Persze nem könnyű, hogy sok a munka, de addig nincs gond, amíg nem vállaljuk túl magunkat, mint oly sokan az ágazatban.
Mi mindig addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, annyi munkát vállalunk el, amennyit biztosan el is tudunk végezni.
Így aztán mindig tartani tudjuk a határidőket is, kötbéres munkára nem is nagyon emlékszem. A 18 éves múltunk és a konzervatív üzleti modell kellő stabilitást ad a cégnek, még ilyen kihívásokkal teli időszakban is. Az új üzletágak elindításával sikerült egy hosszú értéklánc megteremtése mely szintén segíti a társaság hatékony és eredményes működését, javítja versenyképességét.
Milyen forrásból finanszírozták a vállalkozás fejlődését?
Fotó: Alexander Csomor, Haszon Magazin
Pénzügyekben is konzervatív nézeteket vallunk. Pontosan tudjuk, mire vagyunk képesek és mire nem. Sok építőipari cég, hála az olcsó forrásoknak, megduplázta a teljesítményét. Én azonban úgy látom, ha nagy a kitettségünk és valami előre nem látható nehézséggel szembesülünk, az veszélyezteti a cég jövőjét.
Szeretem pontosan lekövetni, hol is állunk gazdaságilag és pénzügyileg.
Természetesen használjuk a bankok és a tőkepiac kínálta lehetőségeket, de csak olyan mértékben, hogy a kitettségeink kezelhető szinten maradjanak. Mondok egy példát! Az acéltermék gyártási és kereskedelmi tevékenységünk beindításában sokat segített a külső tőke bevonása, de nem csak erre támaszkodtunk, hanem saját forrásainkra is. A nyereségünket is mindig visszaforgattuk a cég fejlesztésére, osztalékot sem nagyon vettek ki a tulajdonosok. A finanszírozásainkat mindig igyekszünk a piacon elérhető legkedvezőbb feltételekkel megkötni. Korábbi hitelállományunk jelentős része 1%-os kedvezményes hitelre lett cserélve.
Mi az, amit vállalkozóként komoly nehézségnek tart?
Az építőipari jogszabályokon lenne mit javítani. Abszurdnak tartom például, hogy a kivitelezőnek 5-10 százalékos bankgaranciát kell adnia a megrendelőnek. Értem én, hogy erre szükség van, hiszen ha mondjuk eltűnik a kivitelező, az emiatt elszenvedett veszteséget valamiből finanszírozni kell. Csakhogy fordítva ez nincs így. Egy megrendelő bármikor meggondolhatja magát. Aztán itt van az a helyzet, hogy az építőanyag drágulását a szerződő felek között nem lehet lekövetni, ami egy-másfél éves projekteknél komoly gondot jelenthet. Amíg 3-5 százalékos volt az alapanyagár emelkedés nem is volt gond. De most amikor például az acél ára egyik hónapról a másikra megduplázódott, azzal mit lehet kezdeni?
Jó lenne ilyen esetekben megosztani a kockázatot a megrendelő és a kivitelező között, hiszen senkinek sem érdeke, hogy utóbbi tönkremenjen.
Ezekben a jogszabály alkotókkal érdemes lenne egyeztetnie a szakmai szervezeteknek véleményem szerint.
Hol szeretné látni vállalkozását mondjuk tíz év múlva?
Szeretnénk továbbra is Magyarország meghatározó generálkivitelezői közt maradni, az acélkereskedelemben a tíz legnagyobb hazai cég közé kerülni, amelyik termékei jelentős részét exportálja, valamint az ingatlanfejlesztés területén is szépen teljesíteni.
