Margot Machol Bisnow szülői coachként tevékenykedik, és új könyvéhez hetven, kimagaslóan sikeres felnőtt szüleit faggatta arról, hogyan nevelték a gyerekeket.
Nem vonták el őket a hobbiktól
Sosem kezelték időpocséklásként a gyerek kedvenc szabadidős tevékenységét. Minden olyan gyereknek, akinek a szüleivel Bisnow beszélt, volt valamilyen iskolán kívüli szenvedélye: sport, videójátékok, zene, madármegfigyelés. A szülők sosem vonták el a gyerekeket a hobbijaiktól, mert tudták, hogy mentálisan aktívan tartja őket, még akkor is, ha később egész más pályát választanak.
Radha Agrawal a Daybreaker alapítója, amely egy reggelitánc-mozgalom, és 500 ezer tagja van világszerte. Agrawal azonban gyerekkorában a focit szerette, ötéves kora óta napi három órát rúgta a bőrt. A karrierjének ma nincs köze a focihoz, de állítja, hogy sok kitartást és határozottságot szedett magára a sportban. Mint mondja: fegyelmezettséget, összeszedettséget, koncentrációt, csapatmunkát is tanult.
Nem döntöttek mindenben helyettük
Nagy a kísértés, hogy mindenben a szülők döntsenek a gyerekek helyett. Végül is a szülő a felnőtt, jobban ismeri a gyerekét, mint bárki, és jót akar neki. A sikeres gyerekeket nevelő szülők ellenállnak a kísértésnek.
Inkább bátorítani kell arra, hogy független legyen, és a saját fejével gondolkodjon. Szülőként lehet látni, mik az erősségei, de saját magának is rá kell erre jönnie. Ennek legjobb módja, ha ilyen kérdéseket teszünk fel: Melyik döntés segítene a legjobban a jövőre nézve?
Nem tették első helyre a pénzt vagy a képzettséget
Nem feltétlenül kell minden gyereket a felsőoktatás felé nyomni. Azok számára, akik olyasmit tanulnak, aminek nincs köze az érdeklődésükhöz, az egyetem csupán drága időpazarlás. Ha az az egyetlen céljuk vele, hogy legyen egy diplomájuk, majd egy jó fizetésük, az nem feltétlenül teszi őket boldoggá.
Ha valaki szeret valamit csinálni, és keményen dolgozik vele, meg fogja találni a módját, hogy a megélhetését biztosítsa belőle, akár végzettség nélkül is.
Nem hanyagolták el a pénzügyi okítást
Habár a megkérdezett szülők soha nem kényszerítették a gyerekeiket jól fizető állás felé, mindannyian törekedtek rá, hogy valamilyen formában megértessék velük a pénz jelentőségét.
Joel Holland tízmillió dollárért adta el cége, a Storyblocks felét. Már korán megtanulta a munka fontosságát. Ahhoz, hogy megkapja a zsebpénzét, sepregetnie kellett. Mint mondta, a padlónak olyan tisztának kellett lennie, hogy szinte enni lehessen róla. Később minden osztálytársának görkorcsolyája volt, a szülei azonban azt mondták: ha kell neki, gyűjtse rá össze a pénzt. Holland akkoriban dühös volt, de most már belátja, hogy ez segített neki megérteni a pénz értékét.
Később maga fizetett a főiskolai képzésért, és soha egyetlen óráról sem hiányzott, mert kiszámolta, hogy egy óra pontosan 500 dollárjába kerül. Úgy kalkulált, hogy nem tud abban az órában olyat csinálni, ami többet érne 500 dollárnál.
