Van az a mondás, hogy a munkavállalók nem a cég, hanem a főnök miatt mondanak fel. A szakképzett munkaerő megtartása napjainkban fontosabb, mint valaha, ezért egy cég vezetése nem engedheti meg magának, hogy alkalmatlan embereket juttasson virányító pozícióba. Marcel Schwantes üzleti coach megosztotta, milyen intő jelekre kell figyelni a nagy döntés meghozatala előtt.
A legnagyobb hiba
Marcel Schwantes elismert és közismert előadó, ügyvezető coach és podcaster, rendszeresen publikál a Business Insider-ben, a CNBC-ben, az Inc-ben, az amerikai Forbes-ban és a Time magazinban is, több mint 20 éves vezetői és szervezetfejlesztési tapasztalattal rendelkezik. Pályafutása során temérdek vállalatnak segített a csúcsra jutni, ebből kifolyólag rengeteg emberrel került kapcsolatba, köztük vezetőkkel és egyszerű melósokkal is. Egyáltalán nem ritka, hogy karrierjük csúcsán lévő menedzserek fordulnak hozzá segítségért. Elmondta, vannak olyan magas beosztású emberek, akik rengeteget őrlődnek azon, hogyan tartsák meg a legjobb munkavállalóikat. Ahogy fogalmazott, az ilyen emberközpontú menedzserek miatt nem aggódik, hiszen ők azok, akik megértik, mit kell tenniük annak érdekében, hogy kihozzák az alkalmazottjaikból a legjobbat. Azonban olyanok is akadnak, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a vezetői székben. Nos, miattuk már lehet aggódni. Schwantes szerint az egyik legnagyobb hiba, amit egy cég vezetése elkövethet, az az, ha nem a kompetenciák és a készségek, hanem a hozzáállás, magabiztosság vagy karizma alapján nevezi ki a leendő elöljárókat. A szakember pályafutása során öt olyan emberi jellemzőt azonosított, amelyek egyértelműen azt jelzik, az adott egyén alkalmatlan a vezetésre.
1. Csak magával törődik
Az önző vezetők nem törődnek a vállalati küldetés teljesítésével vagy a csapat céljainak a szervezeti célkitűzésekhez igazításával. Kizárólag az egyéni teljesítményükre és az éves bónuszuk megszerzésére koncentrálnak. Az ilyen hozzáállású menedzserek csak magukkal foglalkoznak, illetve azzal, hogy miként tetszeleghetnek a feletteseik előtt.
2. Nárcisztikus tendenciák
A nárcisztikus vezetők gyakran lekicsinylik a csapattagjaik munkáját, sőt, sok esetben, egy-egy meetingen még nevetség tárgyává is tehetik az alárendeltjeiket. Ráadásul, ha valamire szükségük van, akkor nem ritkán fenyegető hangnemben követelik a segítséget. A toxikus mintapéldányunk csúcsteljesítménye az, amikor eléri, hogy a munkavállaló saját magában is kételkedjen, illetve megkérdőjelezze a vállalatban elfoglalt helyét és értékét.
3. Számokként kezelt emberek
A vertikális hatalmi struktúrára épülő vállalatokra jellemző, hogy a munkavállalókat inkább tárgyaknak, kiadásoknak tekintik, mintsem értéket képviselő embernek vagy befektetésnek. A boldogságuk és a jólétük teljesen másodlagos, mivel elsődleges „funkciójuk" a termelékenység és a nyereség növelése. Az ilyen környezetekben viszonylag ritka az olyan vezető, aki együttérzést tanúsít az alkalmazottak felé, és értékes embernek tekinti őket. Ez a hozzáállás egyenes úton vezet a kiégéshez, a stresszhez, a betegségekhez, illetve ahhoz, hogy a vállalat átjáróház legyen, ahol folyamatosan cserélődik a munkavállalói gárda. Ha valaki így áll az emberekhez, abból nem lesz jó vezető.
4. Irányításmánia
A munkahely anélkül is elég stresszes és megterhelő, hogy a vezető minden döntést árgus szemekkel figyelne és ellenőrizne. Az irányításmániás felettesek bizalmatlanok a csapattal szemben, ezért a feladatokat ritkán delegálják másoknak. Ez a vezetési stílus autokratikus, korlátozza a kreativitást, legyilkolja a csapat tudásvágyát, a csoportos megbeszélések és a közös munka pedig szinte nem létezik. Kerüljük őket is.
5. Elcsaklizott rivaldafény
Adott egy remek csapat, amely csodálatos terméket rak össze, az ügyfél elégedett, mindenki boldog. És ekkor belép a szobába a „nagy vezér", aki szépen bezsebeli az összes gratulációt és elismerést, a csapat tagjai pedig még egy árva „köszi a munkádat" se kapnak. A menedzserek ezen fajtája minden rivaldafényt magáénak akar tudni, amivel teljesen lerombolja a munkavállaló cég iránti elkötelezettségét. Csak akkor válasszuk vezetőnek, ha ittasak vagyunk, és kell valaki, aki hazaviszi az autónkat.
