Az OECD adatai alapján a magyar adóék az előző évhez képest lényegében nem változott, miközben az OECD-országok többségében emelkedett.
(Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségből – vagyis a bruttó bér és a munkáltatói terhek együtteséből – mekkora részt von el az állam adók és járulékok formájában.) Ez arra utal, hogy a hazai rendszer rövid távon stabil, ugyanakkor kevésbé követte a nemzetközi trendeket.
A magyar adórendszer szerkezetét tekintve továbbra is meghatározó a járulékok szerepe: a munkát terhelő elvonásokon belül a személyi jövedelemadó súlya mérsékeltebb, míg a munkavállalói és munkáltatói járulékok együttesen jelentős terhet képviselnek. Ez a felépítés hozzájárul ahhoz, hogy az összesített adóék szintje az OECD-átlag felett alakul.
„A magyar modell egyik sajátossága, hogy az elvonás súlypontja nem az SZJA-ban, hanem a járulékokban jelenik meg. Ez elsősorban a nettó jövedelmekre és a foglalkoztatás költségeire van hatással” – mondta el Bagdi Lajos, a Niveus partnere.
A régiós összehasonlításban Magyarország adóéke közel áll a cseh szinthez, elmarad a szlovák és szlovén értékektől, ugyanakkor magasabb a lengyelnél, amely az egyik legalacsonyabb adóterhelést alkalmazza a térségben. Ez alapján a magyar adóterhelés a középmezőny felső részébe sorolható.
Szlovénia: 45,3%
Szlovákia: 42,7%
Magyarország: 41,2%
Csehország: 41,2%
Lengyelország: 35,0%
Ausztria: ~40–41%
Csehország: ~36%
Magyarország: ~36%
Szlovákia: ~30–31%
Lengyelország: ~26–27%
A fenti adatok jól mutatják, hogy míg a gyerektelen munkavállalók esetében Magyarország az OECD-átlag felett helyezkedik el, addig a gyerekes háztartásoknál a különbség mérséklődik, és a hazai adóterhelés közelebb kerül a régiós átlaghoz.
