A Journal of Personnel Psychology című szaklapban publikált tanulmány kísérleti úton hasonlított össze két fiktív állásjelentkezőt: az egyik önéletrajzában a videójátékot jelölte meg hobbijaként, míg a másik csapatsportra, jelen esetben röplabdára hivatkozott. A vizsgálat eredménye szerint a játékot megjelölő pályázót a munkáltatók kevésbé tartották vonzónak, mint a sportot említőt, még akkor is, ha mindkét tevékenységet hasonlóan magas szinten mutatták be.
A kutatók szerint ennek hátterében egyrészt a videójátékokkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák állnak: a munkáltatók többsége hajlamos lehet azt feltételezni, hogy a játékosok kevésbé céltudatosak, nem rendelkeznek megfelelő szociális készségekkel, és kevésbé képesek együttműködni másokkal - idézi a tanulmányt a HR Portál.
Ez annak ellenére igaz, hogy a játékkal való foglalkozás számos hasznos készséget fejleszthet, például problémamegoldó képességet, gyors döntéshozatalt vagy stratégiai gondolkodást – képességeket, amelyek különösen értékesek lehetnek a mai, digitális munkakörnyezetben.
Fontos hangsúlyozni, hogynem minden iparágban számít automatikus hátránynak a játékos múlt. Az informatika, a mérnöki területek, a tervezés vagy akár a projektmenedzsment területén már egyre többen ismerik el a játékokból származó készségek szakmai értékét – ugyanakkor még ezekben az esetekben is érdemes a játék kapcsán szerzett kompetenciákat szakmai kontextusba helyezni.
A Linkedin szakmai közösségi oldal kutatást készített a nyerő készségekről az álláspiacon.
A top 10 így alakult:
- AI-ismeret,
- konfliktuskezelés,
- alkalmazkodóképesség,
- folyamatoptimalizálás,
- innovatív gondolkodás,
- nyilvános beszéd,
- megoldás alapú értékesítés,
- ügyfelek bevonása és támogatása,
- stakeholder menedzsment,
- LLM (nagy nyelvi modell) fejlesztés és alkalmazás.
