Dr. Konrád László több évtizedes nemzetközi tapasztalattal rendelkező fogorvos, aki az elmúlt években a digitális és holisztikus szemléletű, minimálisan invazív fogászat irányába nyitott, különös hangsúlyt fektetve a korszerű, páciensbarát megoldásokra. A Dental South China 2026 kiállításon szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, a kínai gyártók megjelenése már nem jövőbeli lehetőség, hanem jelen idejű valóság. Tapasztalatairól és iparági trendekről kérdeztük.
Miért mentél ki a guangzhoui kiállításra, és milyen benyomásokkal jöttél haza?
Azért mentem ki, mert kíváncsi voltam, hogy valójában hol tart ma a technológia, és mit tudnak a kínai gyártók. Nem elméletben, nem marketinganyagokból, hanem a saját szememmel akartam látni. Ami elsőre szembetűnő volt, az a méret és a szervezettség. Guangzhou egy brutális léptékű város, és a kiállítás is ilyen volt. 1185 kiállító cég van jelen, hatalmas terület, folyamatos mozgás. De ami ennél is fontosabb, nagyon gyorsan kiderült, hogy mi a fókusz. Szinte minden a digitális fogászatról szólt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen technológiákat láttál?
Az intraorális szkennerektől kezdve a CAD/CAM rendszereken át a marógépekig és a 3D nyomtatásig minden ott volt, és nem elszórtan, hanem tömegesen. Szinte minden második standon volt saját szkenner, saját rendszer, saját megoldás. Ez azt jelenti, hogy a digitális fogászat már nem egy szűk, prémium réteg játéka, hanem tömegtermékké válik. Egy páciens száját beszkenneled, digitálisan megtervezed a fogpótlást, és adott esetben rövid időn belül el is készíted. Ez alapjaiban változtatja meg a munkát. Én már évek óta ebbe az irányba megyek, mert ez a pácienseknek is sokkal gyorsabb, kényelmesebb és kiszámíthatóbb.
Mi volt számodra a legmeglepőbb a kiállításon?
Őszintén? Az árak. Nem arról van szó, hogy kicsit olcsóbb, hanem arról, hogy teljesen más dimenzióban mozog. Egy olyan marógép, ami nálunk több tízmilliós beruházás, ott 10–15 ezer dollár körül elérhető. Egy komplett fogászati szék 3000–7000 dollár. Egy fogtechnikai munkaállomás pár száz dollár. Ez nem finom különbség, hanem brutális. A kérdés az, hogy ki hogyan reagál erre. Én azt látom, hogy aki időben lép és beépíti ezeket a technológiákat, az hosszú távon stabilabb és jobb minőséget tud adni a pácienseinek.
Ezek ugyanazt tudják, mint az európai eszközök?
Ez a kulcskérdés. És a válasz az, hogy egyre inkább igen. Nem mondom, hogy minden egy az egyben ugyanaz a szint, de sok esetben már nagyon közel vannak. És ami még fontosabb: nagyon gyorsan fejlődnek. Nagyon sok technológiát átvettek, de nem csak lemásolják. Kombinálják, fejlesztik, és zárják az ollót. Ezért mondom azt, hogy ez már nem az a történet, hogy olcsó, de gyenge. Egyre inkább arról szól, hogy hasonló tudás, jóval alacsonyabb áron.
Többször említetted az autóipart párhuzamként. Miért?
Mert ugyanazt a mintát látom. Az autóiparban már megtörtént: először mindenki legyintett, aztán egyszer csak ott tartunk, hogy Európa már reagálni kényszerül. A fogászatban most ugyanez indul el, csak egy kis fáziskéséssel. Talán három-öt évvel. A kínaiak hatalmas volumenben gyártanak, elképesztő tempóban fejlesztenek, és közben olyan árakat tudnak adni, amikkel nagyon nehéz versenyezni.
Mit jelenthet ez a magyar fogászat számára?
Ez egy nagyon fontos kérdés. Magyarország korábban erős volt a fogászati turizmusban. Rengeteg külföldi páciens jött ide, mert jó minőséget kaptak kedvező áron. De a világ közben változott. Megjelentek új versenytársak, és a technológia is sokat fejlődött. A modern technológiák gyorsabbak, pontosabbak, és hatékonyabbá teszik a munkát. Aki ebbe beruház, az versenyelőnybe kerül. Ez nem csak üzleti kérdés, hanem szakmai felelősség is. A pácienseknek ma már joguk van a modernebb, kíméletesebb megoldásokhoz. Ha viszont valaki lemarad, akkor hátrányba kerül. Ez ennyire egyszerű.
A kínai eszközök megjelenése ebben segíthet, vagy inkább veszély?
Szerintem mindkettő. Egyrészt hatalmas lehetőség, mert sokkal olcsóbban lehet hozzájutni modern technológiához. Ez azt jelenti, hogy több rendelő tud fejlődni, korszerűsíteni. Másrészt viszont ez versenyt is hoz. Ha ezek az eszközök széles körben elérhetővé válnak, akkor mindenki gyorsabban tud felzárkózni. És akkor már nem elég „jónak” lenni.
Láttál olyan technológiát, ami különösen előremutató volt?
A digitális implantológia nagyon erős irány. Ez azt jelenti, hogy a beavatkozást előre, számítógépen megtervezed, a páciensről készült képek és szkenek alapján. Utána a rendszer segít abban, hogy pontosan hol, milyen szögben és mélységben dolgozz. Van ennek egy félrobotikus verziója, ahol az orvos dolgozik, de digitális irányítással. És van már teljesen robotizált megoldás is. Én személy szerint még nem bíznék egy robotra egy implantációt, de az, hogy ez már létezik, önmagában jelzi az irányt.
Mennyire volt könnyű eligazodni a kiállításon?
Nem volt az. Egyrészt a méret miatt, másrészt azért, mert nagyon sok a gyártó. Több száz, ha nem ezer cég. És nem mindig könnyű eldönteni, ki a legjobb. Ráadásul a nyelvi akadályok is jelen vannak. Sok helyen nehéz volt részletes szakmai beszélgetést folytatni. De a tendencia így is egyértelmű volt.
Mi a legfontosabb tanulság számodra?
Az, hogy a változás már zajlik. A kérdés már nem az, hogy megjelennek-e Európában, hanem az, hogy milyen gyorsan. A fogászat is egy olyan iparág lesz, ahol az ár és a technológia együtt alakítja át az erőviszonyokat. És aki ezt időben felismeri, az előnybe kerülhet. A következő években az fog különbséget jelenteni, hogy ki mennyire nyitott az új technológiákra és mennyire tudja ezt a páciensek javára fordítani.
Olvasd el ezt is!
