Mit lehet komposztálni?
Szőllősi Gábor: Bármit lehet komposztálni, ami biológiailag lebontható, természetesen megfelelő protokoll mellett. A konyhai hulladékból ugyanolyan jó minőségű komposzt készíthető, mint szerves trágyából.
Mit kell érteni az említett protokoll alatt?
Sz. G.: Egy irányított, aerob humuszkomposztálást, amely az egész hulladékkezelési folyamatról szól. Ebben meghatározzuk, hogy hol, mit és hogyan kell és lehet komposztálni. Mi magunk is előállítunk túrkevei telepünkön komposztot és bioszenet is, amely Humusline néven kerül forgalomba. Azon dolgozunk, hogy ezt a komposztálási módszert bevezessük mezőgazdasági vállalkozásoknál és regionális hulladékkezelő telepeken is.
Miért akarják ezt elérni?
Sz. G.: Mert így nemcsak halat, nemcsak hálót, de horgásztanfolyamot is kínálunk az érintetteknek és az érdeklődőknek – és nagy szükség van a humuszra, a talajok javítására.
Az így előállított komposzt többet tud, mint mondjuk a szerves trágya?
Sz. G.: Sokkal többet. A növénytermesztők növényi maradványokat, melléktermékeket komposztálhatnak, az állattenyésztők pedig szerves trágyát, amiből magas minőségű trágyakomposztot készíthetnek. A mi technológiánkkal öt hét alatt megy végbe a tápanyag-feltáródás és a mikrobiológiai felszaporodás.
Az előbbi érthető, de mit takar a mikrobiológiai felszaporodás?
Sz. G.: Ez alatt a baktériumok, gombák, egysejtűek és fonálférgek elszaporodását kell érteni. Ami azért fontos, mert ezek az élőlények stabilizálják a tápanyagokat, ráadásul a növények számára azonnal felvehető formában. Majd ezek a mikrobák a talajban is tovább élnek és végzik talajépítő tevékenységüket.
Mit jelent itt az azonnal felvehető forma?
Sz. G.: Azt, hogy az aerob, azaz levegős eljárásnak köszönhetően a tápanyagok oxigénes és nem hidrogénes kötésben stabilizálódnak. A hidrogénes kötésben stabilizálódott tápanyagok is átalakulhatnak a talajban, de sokkal lassabban, és így csak később válnak a növények számára felvehetővé. Az oxigénes kötésnek hála, a mi komposztunk fejtrágyaként is használható, és csak pozitív hatása van a talajra és a növényekre egyaránt.
Milyen komposztok vannak?
Sz. G.: A trágyakomposzt száz százalékban istállótrágyából készül. A humuszkomposzt pedig istállótrágya és növényi részek, maradványok keverékéből. Van olyan ügyfelünk, aki direkt azért termeszt másodvetésben takarónövényt, hogy utána komposztálhassa. Hangsúlyoznom kell, hogy a lekomposztált növényi részek jóval nagyobb értékűek, mintha csak simán a talajban bomlanának le. Ezért érdemes lehozni őket a területről, majd komposztálni és az eredetinél sokkal nagyobb területre kijuttatni a belőlük előállított komposztot. A humuszkomposztban már a nyolcadik hét végére friss humuszt mérhetünk, amihez a természetben 100-150 év kell.
Milyen a jó komposzt?
Sz. G.: Nagy mennyiségű és sokféle tápanyagot, valamint huminsavat tartalmaz a jó minőségű komposzt. Megtalálhatók benne az aminosavak, szerves molekulák, vitaminok, enzimek, gazdag a benne lévő mikroszkopikus élőlények faji összetétele. Rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amelyekből elég kis mennyiséget is kijuttatni, hogy elindítsák a talajregenerációs folyamatokat. A gazdáknak van biomasszájuk, amihez mi olyan tudást adunk, amellyel képesek inputanyagokat előállítani. Ezzel az inputanyaggal, azaz a humusszal, kiválthatják a műtrágyák és a növényvédő szerek egy részét is, csökkenthetik a belőlük felhasznált mennyiséget.
A műtrágya érthető, de hogyan mérsékelhető humuszfelhasználással a növényvédő szerek mennyisége?
Sz. G.: Gomba-, baktérium és rovarölő készítmények csökkentéséről van szó. Ezek azért válnak szükségessé, mert a talajaink rossz állapotban vannak, nem egészségesek a növények, nem képesek ellenállni a kártevőknek, kórokozóknak. Jó állapotú talajban viszont olyan növények fejlődnek, amelyek képesek megvédeni magukat a gombák és baktériumok ellen. A minőségi komposzt segíti a regeneratív folyamatokat és a növények immunrendszerét is erősebbé teszi.
Mennyire vannak rossz állapotban a talajaink?
Sz. G.: Sajnos nagyon. A legnagyobb probléma a tömörödés, nincs a talajainkban levegő, alacsony a pórustérfogatuk és ebből számtalan más probléma is adódik.
Mi a tömörödés oka, a sok gépi munka?
Sz. G.: Részben, de főleg az, hogy alacsony a talajaink mikrobiológiai aktivitása és szerves anyag tartalma.
Vajon miért?
Sz. G.: Mert nincs szervesanyag-utánpótlás, csak tápanyag-utánpótlás. Ez a mai intenzív gazdálkodás sajátossága, ami pusztítja a talajt. A talaj morzsákból áll, de ezekből a stabil talajmorzsákból kevés van a talajainkban, ezért kicsi a talajok hatékonysága. Ha nő a szervesanyag-tartalom, nő a talajmorzsák száma és ezáltal a talaj hatékonysága is. A mai gazdálkodási gyakorlatok szembe mennek a talajépítő folyamatokkal.
Ezen változtatni kell, meg kell találni azokat a technológiai fogásokat, amelyek talajépítő folyamatokat indítanak el, erre jó példa a humuszfelhasználás. De mondhatnám a „no till”, azaz a szántás nélküli technológiát is. Az elmúlt években évtizedekben tömörödöttek és oxigénhiányosak lettek a talajaink, ami azt eredményezi, hogy nincs vízmozgás bennük. Se felülről, se alulról, nem képesek pufferolni a talajaink. Pedig egy jó minőségű talajon évi 200-300 milliméter csapadékkal is jó terméseredményeket lehet elérni. Egy rossz minőségűn, ami nem tárolja jól a vizet, az 500-600 milliméter sem elegendő.
A gazdák nyitottak erre a technológiára?
Sz. G.: Mi tizenkét éve foglalkozunk ezzel a témával és azt mondhatom, hogy a termelők részéről egyre nagyobb a fogadókészség, és a témát az agrárkamara és az Agrárminisztérium is felkarolta. A 2022-es nagy aszály és az utána jövő további kettő egyértelművé tette, hogy a klímaváltozás az Alföldön és az északi régiókban szinte ellehetetleníti a gazdálkodást – és csak öntözéssel nem lehet kivédeni az aszály hatásait. Sokan már nem szántanak, sokan takarónövényeket illesztenek a termelési folyamtokba, sokan igyekeznek minden módon megőrizni a vizet a talajban.
De ezt úgy mondja, mintha még ez sem lenne elég.
Sz. G.: Hiányzik még a rendszerben való gondolkodás. Nem lehet ennek az egésznek csak egy-egy elemét használni, mindegyiket kell, akkor lesz igazán hatásos, hatékony. Az elkövetkező néhány évben ezt el kell terjeszteni, a berögzött szokásokat át kell alakítani. Ehhez jó példákra van szükség. Szerencsére azt látom, hogy erre hajlandók a termelők, mert egyre többen jönnek el a találkozóinkra, és látszik a kamara munkája is.
Mintha még ez sem volna elegendő...
Sz. G.: Nem, mert a komposztálást is nemzetgazdasági szintre kell emelni. Mi, én azon dolgozunk, dolgozom, hogy a komposztálás megfelelő helyi értékére kerüljön.
Hogyan lehet ezt elérni?
Sz. G.: Ez összetett feladat, az agrártámogatási rendszert fel kell készíteni a komposztálásra, hozzá kell illeszteni. El kel terjeszteni a komposzttelepeket, szükség lenne a gazdák oktatására, de a lakosság felkészítésére is, hogy a komposztálandó zöldhulladékba ne dobjanak szemetet, hogy abból tiszta komposzt készülhessen.
Mennyi komposzttelep működik ma Magyarországon?
Sz. G.: Hatvankettő regionális telep van, de csak öt-hat olyan, amely azzal a tudatossággal készít komposztot, hogy el is akarja adni. A többiben keletkezett komposztot elégetik, vagy a szeméttelepen takaróföldként használják. Ezt az alapanyagot jobban is lehetne hasznosítani, szerencsére a problémát a MOHU is érzékelte, mi pedig még az idén megalakítjuk a Magyar Komposztgyártók Országos Szövetségét. Emellett új telepeket is kell nyitni a mennyiség növelése és a szállítási költségek csökkentése miatt. Plusz az állami rendszert is fel kell készíteni arra, hogy a gazdák akarjanak komposztot vásárolni, úgy formálni az Agrár-ökológiai Programot és az Agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat, hogy azokban a komposztált anyagok támogatható inputanyagként jelenhessenek meg 2026-tól. Ez meg fog történni.
Ehhez jogszabályokat is módosítani kell.
Sz. G.: Igen, de úgy vélem, ez megoldható. A módosításokra azért is szükség van, mert ma komposztálni csak hulladék-gazdálkodási engedéllyel rendelkező komposzttelepen lehet, ez sajnos uniós előírás, a szabadföldi komposztálás nem engedélyezett. Nekünk viszont sikerült elérni, hogy 2026-tól a mezőgazdasági komposztálás esetén a gazdák saját mezőgazdasági melléktermékeiket és a városi zöldhulladékot komposztálhassák és saját célra felhasználhassák.
Ilyen rendszer csak Ausztriában működik, az EU többi országában nem. Hogy ez a lehetőség kiteljesedhessen, intenzív kommunikációt folytatunk, hogy a gazdálkodók megértsék, miért jó és hasznos a komposzt. És aztán maguk is termeljék és használják ezt a kiváló alapanyagot.
Mit tud a komposzt, miért jó a talajnak?
Sz. G.: Mert a kijuttatásával azonnal javul a talaj vízmegtartó képessége. Az osztrák gazdák számára ez a legfontosabb szempont, és ez valószínűleg itthon is így lesz, mert aki képes a területén megtartani a csapadékot, az nyereségesen tud gazdálkodni, aki viszont nem, az szinte biztos, hogy veszteséget termel. Aztán persze tápanyagot és mikrobiológiát is biztosít a talaj és a növények számára.
Önök milyen komposztot termelnek?
Sz. G.: Mi Humusline néven hozzuk forgalomba prémium humuszkomposzt termékeinket. A Top mikro- és makrogranulátumunkat nedvesen és hidegen granuláljuk, ezzel biztosítva a mikrobák túlélését a folyamat során. Ez tulajdonképpen egy talajoltó anyag, amelyben 5-7 ezer mikrobafaj található sok milliárdos mennyiségben. A MikroTopból 25 kilogramm kell egy hektárra, a nagyobb szemcseméretű MakroTopból egy mázsa. Olyan termékről beszélünk, amely sok-sok mindent egyesít, magas a tápanyag-, a humin- és az aminosav-tartalma, gazdag enzimekben. Ez a „beltartalom” a komposztálódás során teljesen természetes módon jön létre és a legnagyobb összhangban van a talajjal, annak és a rajta termelt növényeknek a szükségleteivel.
Úgy beszél a talajról, mintha élőlény lenne.
Sz. G.: Mert csakugyan sokban hasonlít egy élőlényhez. Dr. Dobos Endre úgy fogalmaz, hogy a talaj a talajélet mellékterméke. Mert például a talaj is lélegzik és a komoly vízmozgások is vannak benne – az apály-dagály jelenséghez hasonlóan. Ez azt jelenti, hogy éjféltől délig fölfelé áramlik benne a víz, ezért van harmat, déltől éjfélig pedig lefelé. Ebben a folyamatban a gyökerek kétszer kapnak vizet. Ez azért fontos, mert a növények „agya” a gyökér, és egy felvilágosult gazda már nem termést akar növelni, hanem gyökeret. De ha azt jól neveli, akkor lesz termés is.
Önök építenek úgynevezett szivacsvárosokat is, ezekről mit érdemes tudni?
Sz. G.: Ezek az épített városi környezetben zöld területek, zöld szigetek, és a kialakításuk során megfelelő közeget biztosítunk, amely teret enged a növények gyökerének és a csapadékot is képes befogadni. Úgy biztosítunk helyet ezzel a technológiával a növényeknek, hogy közben várost is lehet építeni. Ezeket integrált zöld-kék-szürke infrastruktúráknak nevezzük. A lelke ezeknek a rendszereknek is a kiváló minőségű komposzt és bioszén.
