A kutatók szerint a tendencia fő okai között szerepel a klímaváltozás hatásainak erősödése, az egyre gyakoribb erdőtüzek, hosszabb aszályok, kártevő-inváziók, valamint a túlzott fakitermelés. A tanulmány rámutat: az európai erdők klímaellenálló képessége folyamatosan gyengül, ami súlyos kockázatot jelent az EU klímavédelmi célkitűzéseire nézve – különösen a 2050-re tervezett nettó zéró kibocsátás elérésével kapcsolatban.
Az EU jelenlegi stratégiája nagyban támaszkodik az erdőkre az ipari eredetű kibocsátás ellensúlyozásában, de az erdők és a mezőgazdasági területek az éves uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás csupán mintegy 6%-át képesek semlegesíteni – ez 2 százalékponttal alacsonyabb az elvárt szintnél. A tanulmány szerint a rés a célkitűzés és a valóság között 2030-ra tovább nőhet, írja a Magyar Mezőgazdaság.
Ahogy Agustín Rubio Sánchez, a Madridi Műszaki Egyetem ökológus-professzora kiemeli: bár az erdők valóban fontos szerepet játszhatnak a klímacélok elérésében, nem kezelhetők fix eszközként az EU-s stratégiában.
Az Unió tagállamai jelenleg is egyeztetnek a 2040-es, jogilag kötelező erejű kibocsátáscsökkentési célokról, melyekben az erdőknek továbbra is kiemelt szerepet szánnának. Ugyanakkor egyre több döntéshozó ismeri el, hogy az aszályokhoz és erdőtüzekhez hasonló kiszámíthatatlan tényezők komolyan veszélybe sodorhatják a terveket.
Pedig a friss tanulmány szerint ezek a kockázatok mérsékelhetőek lennének, ehhez azonban csökkenteni kellene a fakitermelést, ellenállóbb, biodiverz erdőket kellene telepíteni, és természetes tűzvédelmi zónákat kéne kialakítani. Ezek az intézkedések növelhetnék az erdők szénmegkötő kapacitását, és védelmet nyújthatnának a klímaváltozás hatásaival szemben.
