A téli metszések során egyre többen találkoznak a nálunk is gyorsan terjedő óriás imádkozó sáska és a hazai imádkozó sáska petetokaival. Ezek a különleges képződmények akár 100-200 petét is rejthetnek, amelyeket a természet hatékonyan véd a téli fagyoktól. A kertbarátoknak érdemes megóvniuk az imádkozó sáskák petecsomóit és kerülniük a felesleges rovarirtó-szer használatot, így a biológiai növényvédelem egyik legfontosabb szereplőire tehetnek szert - derül ki a Magyar Mezőgazdaság cikkéből.
A tartós júniusi meleg hatására a lárvák szinte egyszerre bújnak elő. Az alig néhány milliméteres rovarok első pillantásra hangyára emlékeztetnek, de jellegzetes fogólábaik már ekkor is jól felismerhetők. Bár kezdetben rendkívül sérülékenyek, vadászösztönük azonnal működésbe lép.
A fiatal sáskák első zsákmányai a levéltetvek és más apró kártevők, később pedig hernyókat, poloskalárvákat, legyeket és muslicákat is fogyasztanak. Nyár végére a többszöri vedlésen átesett, kifejlett példányok a kert ökoszisztémájának csúcsragadozóivá válnak.
A szakértők szerint a biodiverzitás növelése, a magasabb növényzet meghagyása és a vegyszerhasználat csökkentése jelentősen segítheti fennmaradásukat. Az imádkozó sáskák jelenléte tehát nemcsak látványos természeti élmény, hanem a kiskertek egyik leghatékonyabb természetes növényvédelmi megoldása is jelenleg.
Nemrégiben újabb imádkozósáska-faj tűnt fel hazánkban. Bár hivatalos magyar neve még nincs, az Ameles spallanzaniáról már sokat tudnak a kutatók: ugyan nem jelent veszélyt a mezőgazdaságra, de a rovarfajok táplálékláncára hatással lehet.
A dél-európai eredetű rovart gyakran törpe imádkozó sáskának vagy európai törpesáskának is hívják, és ez immár a harmadik imádkozósáska-faj Magyarországon – nyilatkozta az újonnan felbukkanó faj kapcsán Both Gyula szakmérnök. Azt is elárulta, hogy az Ameles spallanzania nevű faj egyik különlegessége apró méretében rejlik – valódi törpének számít az imádkozó sáskák között. A hímek képesek a repülésre, és a nőstények olyan feromonokat bocsátanak ki, amelyek még más fajok hímjeit is képesek megtéveszteni és odavonzani. Az imádkozó sáskáknál gyakori viselkedés a nász utáni kannibalizmus, ami ennél a fajnál, a nőstény egyedeknél is megfigyelhető.
Ugyanakkor ennek a fajnak nemcsak a szaporodási stratégiái érdekesek, hanem az is, milyen veszélyekkel néz szembe: az agresszívebb és nagyobb testű ázsiai imádkozó sáska nemcsak vetélytárs, hanem komoly fenyegetés is, mivel nem ritka, hogy zsákmányául ejti az Ameles spallanzaniát.
Nekünk magunknak tartanunk kell-e az Ameles spallanzaniáktól? Egyáltalán nem. Ezek a rovarevők elsősorban kisebb ízeltlábúakra vadásznak, és az embert nem tekintik zsákmánynak. Nem mérgezőek, de még agresszívnak sem mondhatóak, leginkább elkerülik majd a velünk való találkozást. Ha mégis kézbe vesszük őket, előfordulhat, hogy védekezésképp megpróbálnak harapni – ez azonban legfeljebb egy enyhe karcolással jár, komolyabb sérülést nem okoznak.
