Több állatfajnál már sikerrel alkalmaznak olyan genomikai, biotechnológiai és biotechnikai módszereket, amelyekkel hatékonyabbá lehet tenni a tenyésztési munkát. Mi az oka annak, hogy a juhágazatban ez még kevéssé jellemző?

Jávor András.: Az alulinformáltság, az ágazati koncentráció hiánya, vagy esetleg az, hogy a gazdák nem igazán fogékonyak az új szakmai ismeretek átvételére és alkalmazására együttesen jelentik a választ a kérdésére. Alkalmazásuk elmaradásában szerepet játszik a forráshiány is. Ugyanakkor az állatjóléti támogatások segítenék a gazdákat a fejlesztésekben. Mindenkinek, akinek nagyobb állománya van – 300-400 tenyésztő – a precíziós gazdálkodás irányába kell elmozdulnia, hiszen a klímaváltozás olyan drasztikus változásokat okoz a takarmányozás terén, ami az emberi hibák minél nagyobb arányú elkerülését tenné szükségszerűvé és csökkenti az állat kiszolgáltatottságát is. Így emelkedhet a termelés, hiszen annak jelenlegi alacsony szintjét nem bírja az ágazat elviselni. A juh faj teljes genomját ismerjük és a hazai kutatás is hatékony segítséget tudna adni a markerszelekcióban a genomikai hatékonyság növelésében.

Csak a kapcsolatnak kellene erősebbnek lennie a tudásáramlás területén.

Más országokban sajnos előttünk járnak, ezért is jó a EuroSheep projekt, mert elősegítheti a magyar juhászok tudatformálást és tudásnövelését. Sajnos lemaradásunk tetemes. Nagy gond, hogy nálunk a genomika, biotechnológia, biotechnika alkalmazása szinte nem kapott szerepet még a törzstenyészetekben sem. Pedig egyebek mellett a hosszú élettartam, az ikerellés, a felnevelő képesség, a tejtermelő képesség, a rezisztencia, a klimatikus alkalmazkodó képesség területei jelentős tartalékot képeznek. Míg más állatfajoknál (a sertésnél, a marhánál, a baromfinál) olyan módszereket alkalmaznak, amelyekkel a tenyésztés folyamata látványosan felgyorsítható, addig a juhászatokban ezeket továbbra is negligálják.

Erre mondják azt a szakmában, hogy idehaza még mindig "szemre tenyésztenek a juhászok".

Egészen meghökkentő adat, hogy idehaza a juhállomány létszáma évente 100 ezer anyával csökken. A külföldi kollégák is ilyen csapnivaló demográfiai adatokról számoltak be a munkaértekezleten?

J. A.: Én az előadásomban nem az anyajuhok egyedszámáról, hanem juhok létszámáról beszéltem, ezt érdemes gyorsan helyre tenni. Az ágazati stratégia, ami 2014-ben készült minimális egyedszámnak 2022-re 1 millió 164 ezer anyát javasolt. Most jó esetben van 700 ezer, ráadásul a szaporulat is évente 20-80 ezer között csökkent. Az importot is figyelembe véve, már közel járunk az évi 100 ezres csökkenéshez.

A tavalyi aszály hatására keletkező takarmányhiány felgyorsította a csökkenést és valószínűleg a 2023-as nyári adatok igazolni fogják akár a 100 ezres veszteséget is.

Ugyanakkor Európában az olaszoknál, a spanyoloknál vagy a románoknál most is nő az egyedszám. Gyakorlatilag megszűnt a juhtenyésztés a cseheknél, és minimális a létszám a szlovákoknál, németeknél és a lengyeleknél; hogy miért így alakult, ennek okai komplexek.

Köszönhetően a nagy genetikai fejlődésnek, a szakszerű takarmányozásnak és a zárt tartásból következő jobb egészségügyi helyzetnek a tehenészetben többszörösére nőtt a tejhozam, a sertéstenyésztésben megduplázódott a kocánkénti éves malacszám és a baromfi ágazat is minden területen fejlődött. Ezzel szemben a juhágazat eredményessége gyakorlatilag évtizedek óta stagnál, 0,6-0,7 az egy anyajuhra eső bárány, azaz semmiféle fejlődés nem tapasztalható. Ilyen számok mellett akármennyit emelkedik a bárány ára, egyszerűen nem adhat annyi jövedelmet, ami a juhászat fennmaradását lehetővé tenné.

A juh folyamatosan kiszorul a legelőkről, olyan kevés a legelők hozama, hogy az már állatjóléti problémát is jelent.

Ha nem lakatjuk jól a jószágot az „kvázi állatkínzásnak” tekinthető. A nyitott és nagycsoportos tartás gondot jelent a takarmányozásban, szinte lehetetlenné teszi az egészségügyi mentesítést. Ebben a kérdésben viszont a projekt során találtunk olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek a magyarországi gondok kezelésében. Zárt, precíziós telepeket kellene létesíteni, ahol két- háromszoros hozamok érhetők el, ezek a telepek – számuk 2-3 – példát jelentenének más juhászatok számára is, hogy elinduljanak saját fejlesztéseikkel. A legelők is lehetnek egyfajta megoldások az állatok takarmányozásában, de kiugró eredmények csak legelőkertek létesítésével biztosíthatók. Persze, ilyen mértékű fejlesztések a jelenlegi alacsony jövedelmezőségi szint mellett állami segítség nélkül nem képzelhetők el.