Palmar, halpiac. Reggel 8 óra van.
A helyi halászok már kipakolták a friss portékát. A piacon alapvetően az Albufera lagúnából származó, hagyományos módszerekkel fogott friss édesvízi halakat és különlegességeket lehet venni, a kínálat szezononként változik. Áprilisban még van vad angolna és üvegangolna, ami drága ínyencség, egész évben kapni farkassügért, pontyot, tengeri pérhalat – és akvakultúrás angolnát.
Palmar eredetileg apró sziget volt az Albufera-tavon, ahol a halászok és a nádvágók ideiglenes kunyhókban laktak – kőkemény körülmények között. Az 1930-as évekig a falu csak hajóval volt megközelíthető, ekkor építették az első hidat és közutat, ami összekötötte a szárazfölddel. A település ma Valencia Közösség egyik gasztronómiai központja, a hagyományos rizstermesztés és halászat működő skanzenje.
A palmari halpiacon magánszemélyek is vásárolhatnak halat (a mallorcai haltőzsdén például nem). Egy vevő friss vad angolnát kér. Ez a legnépszerűbb tétel. Talán a szegények eledelét, a ma már borsos árú „all i pebre”-t, egy hagyományos valenciai egytálételt akar készíteni, amely leginkább egy sűrű, fokhagymás-paprikás angolna pörköltöz hasonlítható.
A Valencia városától délre fekvő Albuferában nincs klasszikus, ipari méretű édesvízi halgazdaság, mivel természetvédelmi területről van szó: a lagúnára és környékére a hagyományos kisipari halászat és a természetközeli vízkezelés jellemző. Ha a piacon adott nap elfogy a vad angolna, még mindig lehet akvakultúrás angolnát venni, de ezt a közeli, Valenciától északra található Puzolból hozzák ide, ahol zárt recirkulációs rendszerekben (RAS) tenyésztik.
A Spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszerügyi Minisztérium (MAPA) és a Spanyol Akvakultúra Szövetség (APROMAR) 2024-es adatai szerint a spanyol édesvízi akvakultúra a komplett volumen nagyjából 5,5–6%-a volt 2024-ben, fő terméke a szivárványos pisztráng. Az Eurostat kimutatása szerint Spanyolország az EU teljes akvakultúrájának a 24%-át adja, a kontinentális rész uniós szinten is marginális.
A teljes spanyol agrárélelmiszer szektor egyenlege pozitív (19 milliárd euró), ugyanakkor az akvakultúrás élelmiszerdeficit jelentős, kb. 2,5 milliárd euró, azaz Spanyolország nettó importőr. Ez az utóbbi adat a magas fejenkénti fogyasztásra (kb. 36,8–40,3 kg/fő/év) vezethető vissza.
Noha alacsony volumenű, Spanyolországban a kontinentális ágazat is stratégiai fontosságú, elsősorban a vidéki foglalkoztatásban, az importfüggőség csökkentésében, valamint a fenntartható fehérjeellátás szempontjából. A spanyol agrárminisztérium, az APROMAR, valamint a tudományos intézmények és a szaklapok az akvakultúrát egyöntetűen fenntartható fehérjeforrás-modellként kezelik, az adatok alapján ez a legkisebb környezeti terheléssel járó állati fehérje előállítási mód,
■ Alacsony karbonlábnyom
A spanyol akvakultúra (tengeri és kontinentális) CO₂ kibocsátása kg/állati fehérje vonatkozásban lényegesen alacsonyabb, mint a hagyományos állattenyésztésé.
■ Erőforrás-hatékonyság
Az akvakultúra elvileg nem versenyez a mezőgazdasági területtel, a kontinentális farmok (pl. a pisztrángosok) nem fogyasztó vízhasználók, a vizet visszaengedik ugyanolyan vagy jobb minőségben.
■ Táplálkozás
Magas biológiai értékű, könnyen emészthető fehérjét biztosít, ami a mediterrán étrend alapja, miközben csökkenti az élelmiszer-behozatalt.
■ Foglalkoztatás
Az édesvízi ágazat a vidéki foglalkoztatás növelésében is szerepet játszik: az éves munkaegység a 2024-es hatósági adatok szerint 800 UTA (928 fő), ami a teljes akvakultúrás foglalkoztatás kb. 13%-a. Alacsony érték, mégis fontos, az ország belső vidéki területeire ugyanis a pisztrángfarmokon kívül kevés más beruházás érkezik, azaz az ágazat eszköz a vidéki elnéptelenedéssel szemben, mivel stabil, gyakran teljes munkaidős állásokat teremt.
A teljes cikk a Haszon Agrár magazin májuis számában olvasható
Olvasd el ezt is!
