Bár elszálltak a termelési költségek, az aszály pedig megfelezte a várható össztermést, a takarmánykukorica termelői ára – az AKI PÁIR adatai szerint – október közepén tonnánként 74 és fél ezer forint alatt maradt. Csakúgy, mint tavaly. Ugyanis a magyar átvételi árakat változatlanul a nemzetközi tőzsdei jegyzések és a növekvő globális kínálat diktálja. Így az idén is sok gazdaságban lesz veszteséges a kukorica – főleg az aszályos Duna–Tisza közén és Békés vármegyében.
Bár a dél-alföldi régióhoz képest hazánk északi részén, a borsodi térségben jobb képet mutatott a kukorica, sokaknak okozott meglepetést az aratás. „De az idén sem lesz rekordtermés” – becsülte lapunknak egy Hernád-völgyi termelő. Pedig ahhoz, hogy jövedelmező legyen a tengeri, hektáronként legalább 6-7 tonnás átlagot el kellene érnie. A gazda szerint az egyre szélsőségesebb időjárás és a versenyképes nagy exportőr Ukrajna közelsége miatt jó lenne valamilyen pénzes kultúrára lecserélni a – hőstresszt és aszályt nehezen viselő – kukoricát, de még nem talált megfelelő alternatívát.
Akadtak olyan gazdálkodók is, akik a tengerit például szójára cserélték, de pórul jártak. Noha ez a növény külföldön is keresett, sajnos gyakran változik az ára, és a betakarítása is nehézkes. Más gazdaságokban a mákkal próbáltak szerencsét, de annak sem lett jó vége: nem tudták eladni.
Amikor egyik évről a másikra az addig csak kis területen vetett növények némelyikét – például az olajtököt – országosan sokkal többen kezdik termelni, azt nem bírja el a piac. Az olajtöknek például a nagyobb kínálattól úgy leesett az ára, hogy csak 40 forintért vették át kilóját, pedig előtte 110 forintot is adtak érte.
„Én is rosszabbul jártam az olajtökkel, mintha bármelyik nagy kultúrát vetettem volna, és félő, hogy a lencsével is így járnék” – előlegezi meg egy dunántúli gazda, aki egyelőre kitart a piacon sikeres, népszerű kultúrák: kukorica, búza, árpa, napraforgó, repce mellett, amelyeket jó áron el lehet adni. Ugyanis a „kis növények” piaca még kiszámíthatatlan.
Tudunk erre szomorú példát is: hiába termelt egy másik környékbeli termelő évekig sikeresen lóbabot, egyszer csak leállt a piac. Többé „a kutyának sem kellett” ez a fehérjenövény. A gabonaféléket viszont – ha olykor nyomott áron is –, de bármikor el lehet adni, és precíziós termesztésükhöz a géppark is megvan.
„Térségünkben öt év átlagában még mindig jövedelmezően termeszthető a kukorica, így nem kívánom egyéb kultúrára cserélni. Ha ez jelentősen megváltozik, próbálok más kultúrák felé elmozdulni, de még egyik alternatív növényt sem látom olyannak, amire a kukoricát lecserélhetném!” – ismerte el lapunknak egy Hernád-völgyi gazda.
Égetővé vált a jövedelmező gazdálkodás érdekében a vetésszerkezet klímabarát átalakítása, de a termelők többsége hasonlóan vélekedik, mint a Hernád-völgyi termelő. Pedig a globális felmelegedés egyben új lehetőségeket is kínál számos mediterrán, illetve a kukoricánál hőség- és aszálytűrőbb kultúrák termesztésére.
Ilyen például az afrikai eredetű cirok. Mellette szól az is, hogy a Közös Agrárpolitika támogatja is a megváltozott éghajlathoz jól alkalmazkodó, a környezetet kevésbé terhelő növények termesztését. Az, hogy a termékpálya számára jövedelmező kultúrává váljon, a feldolgozóipar érdekeltségén múlik, mert enélkül nem lesz piaca.
